Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-564

6M. országos ülés 1891. oktélwr Sg-án, pénteken. 219 désében tartott tárgyalásától távol tartják. (Úgy van ! Úgy van! bal felöl.) Én nem vizsgálom az okokat, a melyek t. képviselőtársaimat erre az elhatározásra bírták, de egyet talán joggal constatálhatok mégis (Halljuk! Halljuk!) és ez az, hogy midőn oly kérdés van szőnyegen, a mely nemcsak az illetőknek eljárását illeti, de a melynek következményei a képviselőház eljárására, működésére és tekintélyére is vonatkozhatnak: akkor tartsák, illetőleg tartották volna helyénvalónak itt a ház előtt is megjelenni és védeni azon álláspontot, melyet ama bizottságban képviseltek, (Élénk helyeslés bal felöl.) azt tudniillik, hogy a mentelmi jog ez esetben súlyosan meg van sértve. (Igaz ! Úgy van ! bal felöl.) Most már az a kérdés, t. ház, hogy mi az tehát, a mi történt és mik legyenek a történteknek következményei? Itt szét kell szednünk a kérdéseket, szét kell szednünk a választ, hogy ezen válaszban és annak sokféle ágazatában eligazodhassunk. (Halljuk!) Az első, a mit a t. ministerelnök űr constatált, az, hogy a katonaság Fiúméban tüntetett — a legénységet értem ezalatt — és e tüntetők megbüntettettek. Gondolom-, helyesen constatálom azt, a mit erre a kérdésre vonatkozólag a ministerelnök úr mondott. (Közbekiáltások bal felöl: Nagyobb farzsü kaptak!) Hogy meg lettek büntetve, azt acceptálnom kell, mert abban a felfogásban élek, hogy még azon esetben is, ha a büntetés tényleg nem nyilvánult volna, már maga ez a kijelentés,mely eházban történt, büntetést tartalmaz. A másik az, hogy vájjon Uselác százados úrnak e tüntetés körül miféle functioja, miféle ténykedése volt? Itt több alternatívát állított fel a t. ministerelnök úr, de ezen alternatívákkal szemben egyet eonsíatált: hogy Uselác százados úr beavatkozása illetéktelen volt; (Helyeslés lal felöl) constatálta annak utána — gondolom helyesen idézem — hogy Uselác százados úr azt jelentette ki, hogy ha ezek a dolgok itt ismétlődnek, addig nem lesz csend és rend, míg ezen csőcselékbe bele nem lőnek. Constatálta, hogy Uselác százados ezt mondotta; és constatálta egyszersmind, hogy a százados xVrnak e mondása helytelen volt. T. képviselőház! Hogy valakinek eljárása fegyelmi, vagy szolgálati úton mily büntetésben részesül, magának a büntetésnek mérvét nem vizsgálom, de a kijelentés megtörténi Uselác százados úr személyére vonatkozólag és ebben nemcsak a tett helytelensége constatáltatoít, de azon helytelen tettnek a maga útján való megrovása — mert hiszen a helytelenítés megrovást is tartalmaz — be is következett. Ily körülmények közt most már reflectálnom kell arra is, hogy az ügynek azon társadalmi része, a melyen én is részt vettem, a melylyel tehát a solidaritást minden körülmények közt elvállalom, mily alakzatot nyert. Azon nézetben vagyok, hogy mintán e kérdés később hatalmilag vettetett fel a honvédelmi minister által és e kérdésnek ezen hatalmi természetű felvetése egész más, mint a kérdés privát jellege; miután továbbá Uselác kapitány úr oly eljárást követett, a melynek helytelenítése a maga utján bekövetkezett, felfogása szerint a használt szavakban, a kijelentésekben talán túlmenő és erős nyilatkozat történt Ugron Gábor t. képviselőtársam részéről, de nem történt a lénvegben és a valóságban más, (Úgy van! Ügy van! bál felöl) mint a mi meg is rovatott szolgálati úton. Már pedig, ha valaki a képviselőházban, habár túlerős szavakban is, egy igazságot com statál, az nemcsak jogosan cselekszik, hanem kötelességet is teljesít. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ily körülmények közt a kérdésnek 6Z U. része, nézetem szerint, elintézettnek tekintendő (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) és e felett napirendre térhetünk. T. ház! A katonaság tüntetése Fiúméban és Novidvoriban minden kétségen felül áll. Meg kell tehát most már mondanom, mit tartottam volna helyén valónak és továbbmenőleg szükségesnek ezen tüntetésekkel szemben. (Halljuk!) Mielőtt azonban ezt tenném, kénytelen vagyok általános szempontból azon folyton ismétlődő kínos jelenségekkel szemben, a melyek az országban a katonaság és a polgárság, a katonaság és a politika közt napirendre kerülnek, néhány általános észrevételt tenni; (Halljuk! Halljuk!) mert hitem és meggyőződésem szerint ez az irány az, a melynek követtetni kell, ha azt akarjuk, hogy az országban ily kínos jelenetek ne ismédlö'djenek; ha azt akarjuk, hogy oly felfogások keletkezzenek, melyeknek következménye valahára a dolognak gyökeres sanálása lesz. (Halljuk! Halljuk!) Magyarország alkotmányos monarchia, a melybeit az állami hatalom gyakorlása két tényező közt oszlik meg; egyik a korona, másik a törvényhozás. Minden más tényező, a mely ezeken kivül áll, felfogásom szerint alárendeltséggel és engedelmességgel tartozik. (Úgy van! Úgy van a bal- és szélsőbalon.) Ebben az országban csak e két sonverainitás létezik, ebben az országban több úr nincs, ebben az országban engedelmeskedni kell mindenkinek, a ki az állami főhatalom intézkedésére és rendelkezésére van utalva. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Mert ámbár én, t. ház, mindig távol állok attól, hogy a hadsereg önérzetét, a hadsereg tiszteletreméltó voltát érintsem, de viszont azt is tartom, hogy '38*