Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-564

220 564. orszfl?ros ülés 1891. október 23-.1n, péntikon. a hadsereg szintén hűséggel és engedelmességgel tartozik nemcsak a koronás főnek, hanem az ország törvényeinek, az ország alkotmányának és az ország intézményeinek is. (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Ezen hííség pedig, t. ház, első sorban abban nyilvánul, hogy a katonaságtetteiben soha semmiféle olyan jelenségek fel ne merüljenek, a melyek ezen köteles hűséggel szemben akár akaratos, akár öntudatos, akár öntudatlan sérelmet és támadást foglalnak magukban. Mert, t, ház, az 1867-iki kiegyezésnek minden gondolkodó ember előtt két alapfeltétele volt. Az egyik: alkalmazkodás a dolgok új rendjéhez. Ebben a nemzet — azt hiszem — saját kötelességének, saját feladatainak mindenkor eleget tett. Adott a nemzet annyi katonát, a mennyit tőle kívántak, adott annyi pénzt, a mennyit tőle áldozatképen követeltek és merem állítani, soha a nemzettől más úton annyit ki nem csikarhattak volna, mint a mennyit az alkotmányos kormányzat útján önkényt oda adott. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) És mit tapasztalunk ezzel szemben, t. ház? Bizalmatlanságot minden téren. Ott van a katonai akadémia kérdése, ott van a honvédtábornokoknak egy bizonyos fokozaton túl való nem alkalmazása, vagy legalább leszorítása. (Ellenmondás jobb felől.) Hiszen tények állnak előttünk, ezeket kétségbe vonni nem lehet. (Úgy van! hal felöl.) Ott vannak továbbá a közös hadseregbeli áthelyezések, ott van a zászlókérdés, melynek tendentiája részint a bizalmatlanság, részint azon elmosódás, mely a két intézmény közt naprólnapra, fokozatosan mindig nagyobb mértékben mutatkozik. (Úgy van! Úgy van! a bal-és szélső baloldalon.) A másik alapfeltétele a 67-iki kiegyezésnek az, hogy borítsunk fátyolt a multakra, ne foglalkozzunk azokkal, nehogy ezek megzavarják azt nz összhangot, melyet a kibékülés helyreállított. És mit látunk e téren t. ház? Azt, hogy daczára azon közelségnek, a melyben a multak emlékei a dolgok új rendjéhez állanak, a nemzet maga a leggyöngédebben járt el s gondosan került mindig mindent, a mi az összhangot megzavarhatta volna; (Úgy van! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) ellenben lépten-nyomon látunk olyan tüneteket, a melyek azt mutatják, hogy idegen kezek nyúlnak bele az ország érzelmeibe; (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) zavarják lépten-nyomon ezt az összhangot és történik az épen olyan részről, a melyen a legnagyobb óvatosságot kellene tanúsítani. (Úgy van! Úgy van! Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Ezek a jelenségek merültek fel, t. ház, a fiumei és a novidvori tüntetésekben. Ezeknek tehát, felfogásom szerint, messzebb menő következmé( nyekkel kellett volna járni, minta miket a ministerelnök ur itt válaszolásképen a háznak tudomására juttatott. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső b%loldalon.)Mert, t. ház, ha ezen tüntetések következménye nem más, mint egy egyszerű megintés és rosszalás, ellenben talán szolgálati úton mindezeknek elfelejtése, sőt bizonyos tekintetben még érdemekűl való betudása is : akkor egyáltalában nem szolgáltatunk elégtételt azon állami Szempontoknak, az ország tekintélyének ég súlyának, melyet semmiféle intézménynek alárendelnünk nem szabad. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Maga a tapintatosság hozta volna magával, hogy az az ezred onnan elhelyeztessék, {Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) nehogy további gyúanyaga legyen azon területnek; mert az ezred a követett eljárásban csak annak megerősítését és bizonyítását láthatja, hogy a magyar állam ellen merészelni mindent szabad, mert annak következménye legfeljebb egy szolgálati úton való megrovás, helytelenítés vagy intelem lesz. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) A t. ministerelnök úr kiterjeszkedett azon tüntetésekre is, melyek a horvátok részéről Fiumében történtek, de ezzel szemben az elégtételnek, vagy a további eljárásnak semmi olyan jelenségeivel nem találkozunk, melyek azt mutatnák, hogy Fiumében pedig a horvátoknak a mngyar állam ellen tüntetni nem szabad. Nem méltóztatott mondani, hogy a büntető hatalom az ő kezével belenyúlt-e azokba a tüntetésekbe; és azon tüntetések következményei kifejezésre jutottak-e az államhatalom kötelességeinek azon gyakorlatában, melyet a büntető igazságszolgáltatásban kell keresnünk és találnunk. A hordátok Fiúméban tüntettek, a nélkül, hogj

7 ezen tüntetésnek bármiféle következményei lettek volna. E tekintetben azután a ministerelnök úr válasza nemcsak hézagos, de teljesen elégtelen; mert én elvártam volna a t. ministerelnök úrtól, hogy nemcsak a provisorium érdekében, a melyre nézve a jövőt illetőleg nagy feladatai vannak a kormányzatnak, hanem magának e tüntetésnek érdekében is járt volna el akként, hogy ott akár a kötelességét elhanyagoló hatósággal szemben, akár a tüntetőkkel szemben az államhatalom a maga erejét, súlyát és kezét éreztette volna. (Élénlc helyeslés. Ugy van! a bal és szélső baloldalon.) Egyáltalában, t. ház, van neiiem egy szerény észrevételem a fiumei állapotokra. (Halljuk! Halljuk! a bal-és szélső' baloldalon.) Hogy Fiúméban azok a dolgok bekövetkezhettek, a melyek bekövetkeztek, annak sokféle oka lehet; de hogy ezek közt a fiumei kormányzat veze-