Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-563

563. országos ülés 1891. «któl>er 22-éu, csütörtökön. 193 beszél. Ily férfiúval szemben én más hangot nem használhatok, mint azt a hangot, a melyet ő használt, a mely az ő egyéniségével úgy látszik össze van forrva : t. i. a pórias hangot. (Nagy mozgás és zaj jobb felől. Zajos helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Nem igen szokásos parlamenti tagra alkalmazni ezt a kifejezést, (Nagy zaj hal felöl.) Pólonyi Géza: A »széde]gés« szót szabad használni? (Felkiáltások a szélső baloldalon: Az más volt, mert a minister mondta! Nagy zaj.) Elnök : Én csak azt mondtam, hogy parlamenti taggal szemben nem szokás alkalmazni azt a szót, hogy pórias és azért ezt észrevétel nélkül nem hagyhatom. (Nagy zaj bal felől.) Horánszky Undor: Meghajtom a ház igen t. elnökének ez intelme előtt, mert ámbár magam is érzem, hogy abnormis levegőben vagyunk, de 18—19 esztendei politikai működésem után, midőn igazságokat akarok objective elmondani, azt hiszem, hogy ezt még sem érdemeltem meg; mindazonáltal készséggel és tisztelettel fogadom el. (Halljuk! Halljuk!) De, t. ház, nem akarom magamat megelőzni, úgy is csak röviden kívánok szólni és csak a keretet akarom elkészíteni arra, hogy majdan adandó alkalommal az igazságügyminister úr politikai arczképét híven, tényekben felsorolva azon keretié be is illeszthessem. (Halljuk! Halljuk!) De már ma sem engedhetem meg azt, hogy a t. igazságügyminister úr itt az ország színe előtt a világba először belépő fiatal római patríciusnak tiszta és érintetlen köpenyegében sétálgasson akkor, a midőn ha az ő habitusát szellőztetni vagy kiporolni akarjuk, legalább is desinfectiora van szükség. (Derültség a bal- és szélsőbalon.) Szükséges ez, t. ház, azért, (Halljuk! Halljuk!) mert a nemzetnek ismerni kell azon férfiakat, a kik az ő sorsát intézik: meg keli ismerniök az igazságügyminister unit is a maga teljes valóságában, a ki az állami feladatoknak egy nagy és fontos részét kezeli és intézi; (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) mert utóvégre is t. ház, a bizalomnak ingrediemiáját azon felfogás, azon tudat is képezi, a mely nemcsak a politikai irányzatok, hanem az azon irányzatokat képviselő férfiaknak erkölcsi integritására való tekintettel az emberekben keletkezik és keletkezhetik. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Keletkezik és keletkezhetik pedig ez csak a viselt dolgok után, a melyeken kivűl semmi más mérték nincs arra, hogy az egyéneket és embereket — mindig csak politikáról beszélek — felismerhessük. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Előrebocsátok, t. ház, két dolgot. (Halljuk! Malijuk!) Az egyik az, hogy a mit mondok és KÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. XXVII. KÖTET. mondani akarok, azt egyénileg saját nevemben mondom; azért senkit felelősségre vonni — erkölcsi értelemben használom ezen szót — nem lehet és nem szabad. A másik pedig az, hogy a t. igazságügyminister úr személyes harczot provocált ezen a téren, fel kell tehát venni vele szemben a keztyíít és pedig annál inkább, mert ha valaki ilyen harczot provocál, kell, hogy maga felett e tekintetben a kritikát — és hiszem az objectiv kritikát — el is tíírje. (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Természetes, t. ház, ezek után, hogy az ének nem a 3. §-ról, vagyis a záradékról fog szólani, sőt nem fog szólani azon beszédről sem, melyet az utolsó napok egyikén az igen t. ministerelnök úrtól hallottunk. A t. ministerelnök úr saját hibái következtében oly kellemetlenségeken ment keresztül, hogy a keresztényi szeretet int bennünket arra, hogy őt utóbbi beszédével mint diadallal annak egész terjedelmében megajándékozzuk. (Derültség és tetszés a baloldalon. Mozgás a jobboldalon.) De nem fogok szólani, t. ház, azokról a jászberényi morzsákról sem, melyeket az igazságügyminister úr oly nagy éhinséggel szedegetett össze ; nem azokról a »posse« és »velle«-féle országrendítő nagy dolgokról sem: mert hiszen a t. minister úrral e téren zabot hegyezni nem akarok. (Mozgás a jobboldalon.) Azon a téren, a melyen én mozogni akarok, egészen mással: az igazságügyminister úr fellépésének ethikai jogosultságával és működésének erkölcsi tartalmával fogok találkozni. Erről kívánok szólani és rögtön belemegyek az elém tűzött czél és feladat megoldásába. (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélsőbalon.) A t. igazságügy minister úr kétségbevonhatatlanul — ezt komolyan elismerem — parlamenti capacitás, bár hit és erkölcsi tartalom nélkül, (Nagy mozgás jobb felöl.) Komjáthy Béla: Felelet a »szédelgés«-re! (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Horánszky Nándor: Nagyszabású beszédeket szokott tartani, kivált ha elég ideje van azokra elkészülni; előadása mindig szabatos; a pose, a mimika mindig kifogástalan; a közvetlenség, a melegség hajszálra ki van számítva; bár a benyomás — s azt rögtön igazolni is fogom — legtöbbször operetteszerű. (Derültség a bal- és szélső baloldalon. Ellenmondások és zaj a jobboldalon.) Hiszen csak tegnapelőtt láttuk, t. ház, hogy daczára azon önfeláldozó, obstructionalis beszédnek, melyet az én igen t. barátom és képviselő társam, az előadó úr tartott; daczára azon komoly és szakszerű felvilágosításoknak, melyeket az igen t. pénzügyminister úrtól hallőttünk; {Derültség balfelöl.) és daczára azon kirohanásnak, hogy: »No hát, most vívjuk ki a 25