Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-563

jg^ 563. országos ülés 1891. ( csatát«, az igazságügyminister urat kötéllel kel­lett megfogni, (Derültség a bal- és szélsőbalon.) hogy ide a házba behozzák és vele az ő handa­bandáit elmondassák. (Élénk derültség a bal és szélső baloldalon. Nagy mozgás jobb felől és felkiál­tások : Ez már nem járja!) Elnök: Kérem a képviselő urat (Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon. Zajos közbe­szólások: Igaza van!) Én a képviselő urak bár­melyikének megítélésére bízom, helyes-e az, ha itt egyik képviselő úr a másiknak azt mondja, hogy handabandázik. (Élénk helyeslés jobb felöl. Nagy zaj és élénk ellenmondások a bal- és szélső baloldalon.) Ugron Gábor; Mikor Tisza István ugyan­azt mondta, akkor az elnök lír hallgatott! (Zajos felkiáltások a bal- és szélsőbalon. Igaz! Úgy van!) Elnök: Ha hallom, bizonyára megtettem volna rá akkor is a magam megjegyzését. (Zaj.) Almásy Sándor: Hallotta, mert követel­tük a rendreutasítást s az még sem történt meg! Horánszky Nándor: Ünnepélyesen vissza­vonom ezt a szót, t. ház és helyettesítem ezzel a — talán megfelelőbb — szóval: hadonázás. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) . Egyszóval, t. ház, ha az igazságügyminister úr itt e teremben tárcza helyett két vízmentes paktáskával megjelenik. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) ő valóban a parlamenti rette­netesek közé tartozik. (Élénk derültség és tetszés a bal- és szélső baloldalon. Mozgás és zaj a jobb­oldalon.) De hát, t. ház, miben áll ez az ő rettene­tessége'? Es ezt méltóztassék megszívlelni, mert itt a minister úr vitatkozásainak két alaposzlo­páról lesz szó. (Halljuk! Hulljuk! bal felöl.) Az egyik a nagy mondások és meglepeté­sek a nagy mondásokban; teleszórni a publíeum szemét és száját porral, úgy, hogy az perezekig ne tudjon kiocsúdni abból a gondolatból, hogy vájjon ily merész mondások megállhatnak-e és igazolhatók-e vagy sem? (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) Ilyen pl. az, hogy ez a párt a reform­eszmét tőle vette át: a miből egy betű sem igaz, mert ő azt csak formulázta. Hiszen elképzelhető, t. ház — ismerve a minister urat — a ki mindig arra az álláspontra helyezkedik, hogy: »No hát, majd én mondom el ezeket«, (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) hogy ki merészelt volna egy pártban a vezér működése ellen a formulák összealkotása tekin­tetében kifogásokat emelni, midőn ezen formulák összealkotását ő vindiealja magának. (Tetszés bal felől.) Ilyen pl. az, hogy a közjogi alapnak hívatott őre mindenki lehet, csak t. képviselő­társam gr. Apponyi Albert nem. (Derültség a bal­oldalon.) Ilyen pl. a mellékes gondolatok; itt értsen mindenki olyant, a mi neki tetszik, mert tóber 2á-én, csütörtökön. a minister úr mindig a kétes és Iiomályos for­mulákra játszik és soha sincs báTörsága vilá­gosan beszélni, mint majd erre még rátérek. Ez az ő nyilatkozásainak egyik alap oszlop a. Második alaposzlopa a formulák kétszíníísége ezerféle kibúvó ajtókkal. (Igaz! TJgy van! bal felől.) És e tekintetben tényekre hivatkozom. Előttünk feküdt a consularis bíráskodás, melynek tárgyalása alkalmával — s itt nem a meritumról akarok szólani — hallottunk egy formulát: »a külügy­ministerrel tartott értekezés után«; ezt méltóz­tassék azután valakinek megfejteni, hogy mit jelent ez horderejében és hatályában. Vagy pél­dául ugyancsak a consularis bíráskodás tárgya­lása alkalmával hallottuk azt, hogy első fokon van közös organismus, de nincs közösiigy; s második fokon viszont megfordítva: nincs közös­ügy, de van vegyes bíróság; majd ismét ugyan­ezen javaslatban tovább megy s azt mondja, hogy a magyar embert külföldön saját nemzeti joga szerint fogják az igazság keresésében ellátni; s rögtön, pontonkint jön utána a consularis szo­kásjog, mely azután végeredményében oda lyukad ki, hogy a nemzeti jog attól a külföldön élő magyar embertől ép olyan távol áll, mint a milyen távol áll saját hazája. (Tetszés balról.) Avagy, t. ház, hogy közelebb jöjjek: az ismere­tes mentelmi ügyre vonatkozólag úgy vagyok értesülve, hogy Chorin t. képviselőtársain a men­telmi jog megsértése tekintetében más felfogás­ban volt, mielőtt Budapestre érkezett; s más fel­fogást nyert, midőn a formulát, az igazságügy­minister úr felállította, de a mely formulában azután egy halandó sem volt képes constatálni azt, vájjon megvan-e tehát sértve a mentelmi jog vagy nincs ? (Tetszés és derültség a baloldalon.) És pedig miért? Azért, mert a minister úr sze­rint a mentelmi jog csak »érintve« van. (Derült­ség jobb felöl.) Ezek azok a vitatkozás! módok, ezek azok a formulák, melyeket a minister úr használ, de melyekben sem positivitas, sem báTörság, sem — politikai értelemben véve a szót — férfiasság nincs: bujkálás az egész, mindenki tudja és látja; s ennek ez idő szerinti nagymestere a kormányban az igazságügyminister úr. (Élénk tetszés a bal­oldalon.) De hát utolsó beszédében mondott a minister úr egy positivumot is, mely alól és elől — úgy látszik — kibújni nem lehet, vagy legalább arra ő most az egyszer nem képes és így nolie­velle, acceptálni kénytelen. Ebben a beszédben ugyanis ő azt a pártot, melynek egyik szerény tagja vagyok — mondom ő — egy politikai körfutäs után azzal vádolja, hogy alapnézeteit gyakran, vagy talán hónapról-hónapra vál­toztatja. Gr. Apponyi Albert: Ez nagy mondás!

Next

/
Thumbnails
Contents