Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.
Ülésnapok - 1887-563
192 563. orsxi'isros ülés 1891. október 23-én, csütörtökön. választási központba az esküdtet, az visszavitte mint esküdt az új szolgabírót. (Derültség a jobboldalon,) Ha a belügyminister tenne ilyen degradatiót, micsoda riadalom lenne ebből! (Élénk tetszés a jobboldalon.) Hogy ez az állapot tovább is fentartassék, lehetetlen, hogy akarja a nemzet, lehetetlen, hogy akarják a választók, azt mondom, önök magok sem akarják. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon. Mozgás a szélső baloldalon.) És most, hogy a szőnyegen levő tárgyra is rátérjek, (Nagy zaj és közbeszólások a szélső baloldalon.) tehát ezen törvényjavaslatnak 3. § á azt mondja, hogy e [törvény végrehajtásával a pénzügyminister bízatik meg. Hát itt nem tehetek egyebet, mint csatlakozom gr. Apponyi Albert t. képviselő úr véleményéhez, a ki a mi pénziigyministerünket nagy érdemekkel biró ministernek elismerte és megdicsérte és a t. ellenzék minden árnyalata rányomta, hogy igenis így van; én tehát egyebet nem tehetek, minthogy az általános véleményhez csatlakozzam. Csak a logikám különbözik, hogy a ministernek, a kivel meg vagyok elégedve, a törvényjavaslatot meg is szavazom. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon. Zaj a bal és szélső baloldalon.) ügy látszik, a t. képviselő urak másutt tanulták a logikát, nem ott, a hol én, arról nem tehetek. (Élénk tetszés és éljenzés a jobboldalon^ Madarász József jegyző : Horánszky Nándor! Horánszky Nándor: T. ház ! Nekem a mai oapon egy kitűzött czélom van, melynek elérésében nem engedem magamat közbeszólásokkal megzavartatni. (Mozgás jobb felöl.) Ilyen közbeszólásnak tekintem különben mélyen t, képviselőtársam Jókai Mór imént elhangzott beszédét és pedig ma ép úgy, mint akkor, mikor e közbeszólások a jelenlegi igazságügyministernek e padokról intézett támadásaival szemben hallatszottak. És ezért én azon kesergésekkel, melyeket a t. képviselő xírtól az imént és pedig a múlt emlékei iránt hallottunk, de melyekből én nem kesergéseket, hanem erőt meríteni kívánok, a képviselő urat, minthogy azok őt a jelenre gondolva méltán meg is illetik, megajándékozom. (Derültség és tetszés a baloldalon.) Viszont azonban odaadom a multuk kesergésein való örömet a különben mélyen t. képviselőtársamnak Fabiny Teoíil rírnak, kivel Jókai t. képviselőtársam ma egy politikai hitvalláson van. Ám egyezkedjenek ki egymással e controversiában (Derültség a baloldalon. Mozgás a jobboldalon.) és igyekezzenek azt a jövőt, melyet a t. képviselő úr a fiatal Magyarországnak szánt, abban az irányban előkészíteni, a melynek gyökereit ama párt és ama pártnak oly kiváló tagja, mint a minő t. képviselőtársam, lerakni igyekeznek. És most ezélomra térek és igyekszem a magam elé tűzött feladatnak megfelelni. A politikai szédelgés, t. ház, oly alaphang, melynek megvan a maga természetes resonantiája. Ha a resonantia egy octavával magasabban fog hangzani : annak az oka abban rejlik, hogy e szót a t. minister úr használta, ki e téren való teljes jártasságának politikai pályafutása által kétségtelen bizonyítékát adta. (Zajos »lgaz h-kiáltások bal felöl.) Vele szemben pedig kontárkodni nem szabad. (Élénk derültség bal felöl.) Ha most már éne csinos eoncertbe beleavatkozom, ennek oka az a vakmerő tárna lás, melyet a t. minister új példátlan cynismussal és leplezetlen rosszakarattal intézett ellenünk. (Mozgás a jobboldalon. Igaz! Úgy van! a balon.) S hogy e kijelentésemet rögtön bizonyítsam is, kérdem: vájjon nem leplezetlen rosszakarat-e az, midőn a minister »oda való menésekről*, ígérvényesül ési remények meghiúsulásáról« szól akkor, midőn igen t. képviselőtársam gr. Apponyi Albert a közigazgatási vitának mindjárt elején, midőn t. i. az ö támogató felszólal Tiszaárnyalat kivételével a túlsó padokról úgyszólván egyhangú helyesléssel találkozott: őszintén és nyiltan kijelentette, hogy itt érvényesülésről, vulgo fusioról szó sem lehet, mert hisz még lényegesek azok a differentiák, melyek közötte és a kormány politikája között fenforognak. Vájjon nem leplezetlen rosszakarat-e az, hogy midőn egy férfiú egy kijelentést tesz ebben a képviselőházban és pedig oly férfiú, a ki kijelentéseit és szavait még sohasem változtatta meg, véle szemben az érvényesülési törekvések ismételten és ismételten hangoztatnak, a mi gentlemanek között mindig kerülendő dolog. (Igaz.' Úgy van ! a baloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Mert addig, míg egy févfiu az ő szavait és kijelentéseit meg nem változtatja, vagy erre legalább bizonyítékot nem szolgáltat, addig annak szavait kétségbe vonni, legalább e házban, eddig szokásban nem volt. (Helyeslés bal felöl.) Vájjon nem leplezetlen rosszakarat-e az, midőn az igazságügyminister úr itt e házban fényes nappal, déli 12 órakor tagad nyilvánvaló tényeket, melyek mindenki előtt ismeretesek, a minő az ő viselkedése a közigazgatási reform-vitában, (I7elyeslés bal felöl.) majd ismét elferdít tényeket, a mely tények felemlítése épen ő tőle származik, a minő, az ő szavaival élve — mert a szavak nem enyésznek — a szélbali voksok kikölcsönzése ? Vagy nem példátlan és nem leplezetlen rosszakarate, az, midőn a minister úr egy napon majd 48. előtti feudális irányzatokról, majd demagógiáról, majd eonservativismusról, majd — ismét szavaival élve — szélbali tendentiákról
