Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-563

563. országos ülés 1881. október ii-éo, csütörtökön. 187 az a tisztikar gyűlölettel és megvetéssel viseltetik a magyarság iránt és vájjon lehet-e ily alapon nemzeti politikát csinálni ? En ezt tagadom. Nagyon sajnálom, hogy Jókai Mór képviselő úr nincs jelen, hanem majd értesül róla. (Felkiáltások jobb felöl: Itt van!) 0 elpanaszolta az országnak, hogy elvesztette az ő vezércsillagát. Ha igaz, t. ház, hogy egy parlament történetet csinál s hogy ez neki kötelessége is, akkor elő kell venni mindazt, a mi elég fontos arra, hogy a történelem fejlődését irányítsa. Mindnyájan emlékezünk, hogy mikor az országos kiállítás bezárult, elhangzottak azok a szavak, melyek azt mondták : »Kívánom, hogy édes, imádott hazánk örökké virágozzék«. Erre következett egy történelmi kézcsók, a mely ebben a házban interpellatio tárgyát is képezte; de a magyar nemzet bizonyos része reszketett a kéjtől és gyönyörtől, hogy íme már onnan a magasból is felhangzik az, hogy >>imádott hazánk<<. Ám én feljegyeztem magamnak egy scénát, mikor meg Herezegovinában egy osztrák tiszti casino fogadtatása ötletéből ugyané szájból elhangzottak ezek a szavak: »Orvendek, hogy itt az osztrák szellemnek ily erőteljes telepét találom«. A harmadik phrasis pedig az, bog}

7 mikor Bécsben egy bizonyos híd felavattatott, elhangzottak ilven szavak; »En és családom bécsinek érezzük magunkat és az én feleségem is az.« Nem recriminatio, nem kegyelet hiánya, hanem a dolognak komoly méltatása az, a mely ezeknek felelevenítésére ösztönzött, de én ezeket bizonyítékul akarom áasználni arra, hogy itt az a valóságos nemzeti politika a mai alapokon nem folytatható. Ha valaki rnás bizonyítékot keres s keresi ezen parlament változásaiban, a magyar közélet alakulásában, az egy véghetetlenül szomorú képet talál és az a szomorú kép gyökerezik éppen ott, hol a t. igazságügyminister úr azt mondja, hogy az a magyarságnak erőforrása, t. i. a közösügyben. T. ház! Gondoljon vissza bárki arra, hogy mennyi emberanyagot fogyasztott el e parlament; oly emberanyagot, melynek minden egyes része kisebb nagyobb mértékben, de tisztelettel, bizalommal, részben újongva fogadtatott egykoron és a melyet a helyzet felemésztett, a mely erő azután visszavonult, eltűnt, melynek többé valóságos politikai tevékenységét nem látjuk. Itt is lappangnak még most is bizonyos férfiak, a kikben egykor providenciáiig erőket látott valamikor a nemzet és most már ezekkel a nagyságokkal úgy kezdünk lenni, mint az inyencz bizonyos sajtokkal, hogy nem a sajttartalom képezi azt a csemegét, a melyet élveznek, hanem az a penész, a mely abban a sajtban benne van. (Élénk derültség a bal- és szélsőbalon.) Honnan magyarázhatjuk mi ezt? Honnan vehetjük ezen úgynevezett szellőztetés! rendszert, a melyen például az igazságügyminister is keresztülment? (Igás! Úgy van! a bál- és szélsőbalon.) Hogy itt ebben a parlamentben az a felfogás, hogy a ki változtatni akar elvein, politikai állásán: átmegy innét, például ezekből azokba a padokba, (a jobboldal felé mutat.) hogy ott kiszellőzködjék (Derültség a bál- és szélsőbalon.) egynéhány hónap g és akkor politikájának teljes integritásival léphessen be az ellenkező pártba. (Élénk tetszés a bal- és szélsőbalon.) De nem csupán a t. házban, hanem már az ország bizonyos részeiben is tapsokkal fogadják ez átalakulást (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) és ez az irtóztató társadalmi és erkölcsi deficit, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) mélytől én a nemzetet jobban féltem, mint bármely más veszélytől; a jellemeknek ezen előrlődése, elszuhosodása, elpenészedése, ez az, a mely azután példát szolgáltat a jövő generationak a sikerre. Egyszerre oly társadalommal állunk szemközt, hogy az ember, a kiben még ép érzék, ép szív és igazi hazaszeretet van, undorral fordul el Magyarország közéletének romlottságától. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) B. Kaas Ivor: Mi okozza?! Herman Ottó : Mit várhatunk mi. t. ház, a valóságos nemzeti politikától azon alapon, mely itt majdnem 25 év óta, tehát egy negyedszázadon keresztül fennáll és a mely a legbecsesebb emberekben véghetetlen nagy áldozatokat nyelt el; mit várhatunk mi nem magunkra, nézve, a mi most olyan nagyon irányadó kezd lenni, a siker-aratás tekintetében, hanem a nemzet jövőjére nézve, ha ez tovább is így folyik? Előttem' kétségtelen, t. ház, hogy csakugyan lehetetlen igazi, valóságos nemzeti politikát űzni másként, mint azon elvek alapján, a melyeket a függetlenségi párt vall magáéinak. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon,) Mert, t. ház, a nemzet fennállását kell elsőnek és mindenekfölöttinek hirdetni minden körülmények közt és csak akkor, ha meg van adva a lehetőség, ha meg vannak adva azon feltételek, a melyek mellett az igazi, semmi más tekintetekkel nem számoló nemzeti politika folytatható, csak akkor van kilátás egyszersmind arra, hogy a nemzet az igazi erkölcsi érzethez visszatér és annak vezető férfiai nem kancsalúl, hanem az egyetlenegy igazi, tiszta czélra irányított szemmel vihetik előbbre magát a nemzet ügyét is. (Helyeslés a szélsőbalon.) T. ház! Én ekként levén meggyőződve, nem akarom tagadni, hogy az, a mit gr. Ápponyi Albert t. képviselőtársam taxatíve elősorolt, mindenesetre több, mint az, a mit a túlsó oldalon valaha felsoroltak és sohasem váltottak be, de hogy én ebben azt az igazi, intensiv, valóságos nemzeti politikát nem ismerhetem fel, azt is 24*