Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-563

186 563. országos ülés 181)1. október 22-*n, esütörtökön. kezetesek legyünk állításainkban és szavainkban. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nekem pedig úgy rémlik, hogy volt itt egyszer egy korszak, mikor gr. Szapáry Gyula, akkori pénzügyminis te r idejében a t. előadó úr véghetetlen rózsás képeket festett a pénzügyi helyzetről, azt állítván, hogy már az ordinariumban az egyensúly helyre is van állítva és megtámadott különösen engem, a ki akkor Horánszky t. képviselőtársamnak igazat adtam, midőn ez nagy deficitet mutatott ki. Az előadó ár arra utasított gúnyosan, hogy most vigyek Athénébe baglyokat, (Derültség a szélső baloldalon.) ha én Horánszky érvelését és kimutatásait igaznak tartom. De, fájdalom, t. képviselőház, a zárszámadások következetesen kimutatták, hogy nem az az állítás, melyet az előadói székről koczkáztattak, se az, a mi akkor a pénzügy minist; ri székről elhangzott, hanem a zárszámadások szerint az ellenzék állítása és kimutatása volt helyes. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Én tehát ilyen körülmények közt, t. képviselőház, a legjobb akarat daczára sem vagyok képes teljes hitelt adni mindazoknak a megnyugtatásra való állításoknak, melyek úgy a pénzügyi minister, mint a t. előadó úr szavaiból különken folynának. Minthogy én nem bízom ezen szavak teljes őszinteségében, már ennélfogva sem fogadhatom el a törvényjavaslatot. Ez az, t. képviselőház, a mit erre a tárgyra vonatkozólag mondani óhajtottam. Es most legyen szabad, hogy áttérhessek azokra az ügyekre, melyek az itt lefolyt nagy szóharczban felszínre kerültek. T. képviselőház! Én azt hiszem, hogy a ki a magyar parlamentben ezt a szót ejti ki: »nemzeti politika* így, tisztán és határozottan, annak kötelessége az egész helyzetet számon venni és a nemzet jelenlegi helyzetéből kikövetkeztetni és megbizonyítani azt, hogy nemzeti politika folytatható-e és ha igen, melyik alapon ? A mit, t. ház, mindjárt kezdetben bizonyítani óhajtok, az, hogy nemzeti politikát 67-es alapon folytatni nem lehet. Beöthy Ákos: Meg kell próbálni! Herman Ottó: Közbevetve megmondom, hogy a mit kifejezni akarok, saját nevemben fejezem ki s azért én vállalom el a felelősséget bárkivel szemben; megbízásom nincs. Nos tehát, nemzeti politikát intensive, úgy, hogy az valóságos nemzeti politika legyen, csak úgy lehet folytatni, ha minden másra való tekintet nélkül intensive és extensive kizárólag- a nemzet érdekeinek szempontjából járunk el, ha nem tartozunk tekintettel lenni sem külön dynasticus érdekekre, sem államok érdekeire, melyek velünk bárminemű kapcsolatban vannak, hanem egyedül az az irányunk és ha meg van erre a lehetőség is, hogy tisztán a magyar nemzet érdekei szempontjából intézzük minden lépésünket. T. ház! Nagyon fognék örülni, ha valaki be tudná bizonyítani, hogy a jelen közösügyes alapon magyar nemzeti politika folytatható; de ez lehetetlen. Én azt állítom, hogy az úgynevezett osztrák-magyar monarchia trónján ülhet bármily fejedelem, bármily alkotmánytisztelő, mint mondani szokás,—-az nem indulhat ki soha nemzeti érdekből, csupán dynasticus érdekekből. Nem indulhat ki akként, hogy azt mondja: kedvezni akarok a magyarságnak a többi ország rovására vagy megfordítva ; hanem csak az összességet tartja szem előtt saját dynasticus érdekei szempontjából. Bárhová nézzünk is, mindenütt ezt fogjuk látni. Ha már a modern korszak azt mondja, hogy az államhatalom tulajdonképeni kifejezője maga a hadsereg és ez közös intézmény és ezen közös intézmény bizonyos állítások szerint törvényes és szükséges és mi azt látjuk, hogy ez a hatalmi érdeken kivűl semmi egyéb, mint egy óriási germanisationalis apparátus, mely százezrével bocsátja gyökerét a nemzet testébe: akkor e téren nemzeti politikáról beszélni nem lehet. Nem szólok a hivatalos nyelvről, az még a legkisebb baj, hanem szólok arról, hogy a legutolsó altiszt érdeme és előmenetele is a német nyelven tanúsított haladástól függ. A ki ebben tovább halad, többre viszi. Ez a nagy germainsationalis apparátus, melyet a hadsereg képvisel Magyarországon és mely már ezen a tulajdonképeni hatalmi téren lehetetlenné teszi az igaz, ép, egészséges nemzeti politika fejlesztését. T. ház! Csak nem rég itt egy kínos, fájdalmas eset fordult elő. Beöthy Ákos t, barátom, midőn az Uselácz ügyet itt felhozta, azt is mondta, hogy időről-időre mindig feltámad sírjából egy végzetes név, mintha még haló porában is a nemzet és a trón köze akarna állani: a Jellasich neve. Ha a dolgot abból a szempontból veszszük, a miből én veszem, hát én kérem különösen a honvédelmi minister urat, hogy keresse meg az »Armee-Verordnungsblatt«ban azt a legfelső kéziratot, a mely annak az ezrednek örök időre adományozza azt a végzetes nevet, minő érdemeknél fogva adományoztatott az és meg fognak győződni, hogy Falk Miksa képviselő úrnak Aradon nem volt igazsága, midőn azt mondta, hogy a legfelsőbb hadúr és a koronás magyar király nem jöhet ellenmondásba. Lehet-e csodálkozni azon, hogy ha egy ezrednek ily nevet adnak és odaállítják ezzel a névvel az ezred tisztikara számára egyszersmind a követendő példát, hogy ha azután