Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-563

562. országos ülés 1891. október 20-án, kedden. 185 kezelőit" tünteti elő. (Helyeslés jobb felöl.) Ez az igazi szédelgés. (Élénk helyeslés és éljenzés jobb felől.) Elnök: Azt hiszem, a tanácskozás folyta­tását méltóztatik a t. ház csütörtökön d. e. 10 órakor tartandó ülésre áttenni, (Helyeslés) a mely­nek ugyanaz lesz a napirendje, a mi a mai ülésé volt. Az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 2 óra 20 pereskor.) ööü. 'LJ'Jt^ö^xxvJrvJ'O KJ J_JJ_ÍÖ 1891. évi október hó 22-én, csütörtökön Péefiy Tamás elnöklete alatt. Tárgyai : A jegyzőkönyv hitelesítése. — Az indemnity-j avaslat tárgyalásának befejezése. — Az osztrák-magyar államvasút megváltása iránt kötött szerződés beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása és elfogadása. — Napirend. A kormány részéről jelen vannak: gr. Szapáry , Gyula, Wekerle Sándor, Baross Gábor, Szilágyi Dezső, b. Fejérváry Géza. (Az ülés kezdődik d. e. 10 órakor.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét Széll Ákos jegyző xír fogja vezetni. A javaslatok mellett szólni kívánókat Josipovich Géza, az azok ellen jelentkezőket Madarász József jegyző urak fogják jegyezni. Méltóztassanak meghallgatni a legutóbbi ülés jegyzőkönyvét. Széll Ákos jegyző (olvassa az október hó 20-án tartott ülés jegyzökönyvét). Elnök: Ha nincs észrevétel, a jegyzőköny­vet hitelesítettnek jelentem ki. Az elnökségnek előterjesztése nincsen. Más előterjesztés sem lévén, következik a napirend: az 1892-ik év első öt hónapjában viselendő köz­terhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása; jelesen pedig a 3. §. Ki következik? Madarász József jegyző: Herman Ottó! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) Herman Ottó: T. ház! Azt hiszem, min­denki úgy érez, mint csekély magam is, hogy az emberben felébred a nagy hajlandóság abból KÉPVH. NAPLÓ. 1887— 92. XXVII. KÖTET. a vitából kifolyólag, mely e törvényjavaslat öt­letéből fejlődött — a melyről nem lehet mon­dani : parturiunt montes et nascitur ridiculus mns, már azért sem, mert a parlamentnek, a kornak és a magyar társadalomnak képét is látjuk eb­ben a vitában — mondom, az ember nagy haj­landóságot érezne, hogy eltekintve a törvény­javaslattól, a mely szőnyegen fekszik, beleele­gyedjék mindjárt a nagy vitába magába. De én eleget akarok tenni kötelességemnek, liog-y fog­lalkozzam avval a törvényjavaslattal is, a mely most a ház asztalán fekszik, a melyre nézve ekve is kijelentem, nem fogadom el, még jjedig nyomós okoknál fogva. És hogy a nyo­mós okoknál kezdjem, mindjárt a dolog elején, szavam van a bizottság t. előadójához. (Halljuk/ Halljuk! a szélsőbalon.) A t. előadó úr biztosítani kívánt minket arról, hogy semminemű mellékczélok e törvény­javaslat szokatlan formájában nem kereshetők, hogy az nem érint semmiféle rendkívüli érdeket, nem csorbítja a parlamentarismust, sem a budget­jogot, különösen pedig, hogy rejtett czéljai nin­csenek. En azt hiszem, hogy mi, a kik itt vitat­kozunk, tartozunk egymásnak azzal, hogy hitelt adjunk szavainknak. De akkor szükséges, hogy mindenkor és minden körülmények között követ­24

Next

/
Thumbnails
Contents