Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-562

184 5G2. országos Ölés 1891, október -20 án, kedden. is nyúlok hozzájok, de azért beolvasztom, hogy a polgári nyereség is meglegyen. Én, t. ház, megvallom, hogy a példabeszédnek ezen aranyművese alatt az igen t. minister urat képzelem magamnak. (Halijuk! Halljuk!) Minthogy beolvasztásról van szó, hát ő azokat a beolvasztási tendentiákat: a kiegyezés által biztosított önnállóság és nemzeti függetlenség megnyirbálása tendentiáit, a mind nagyobb mértékben haladó közösség (Igaz! Igaz! a balés szélsőbalon.) és az önnálló államiság mind nagyobb mértékben hanyatló tendentiáinak ezeket a valóban beolvasztó eszméit nem veszi a kezébe, (Élénk tetszés bal felől.) hanem, mint előbb láttuk, az ő egyéniségétől különálló és azzal solidaritásba nem hozható dialeetieájának fogójával nyúl csak hozzájuk (Élénk tetszés a bal- és szélsőbalon.) és akkor aztán azt mondja nekünk : »En nem nyúltam egyházi vagyonhoz, nem nyúltam az ország jogaihoz, nem vettem ezekből a szent kincsekből a kezembe semmit, csak fogóval nyúltam hozzájok, (Derültség a bal és szélső baloldalon.) csak beolvasztottam, megmaradt a közjogi felfogásom integritása és megvan az a polgári nyereség is, mely ily eljárásból a mi viszonyaink közt kinek-kinek politikai boldogulására sokkal biztosabban vezet, mint az a — megvallom — együgyű eljárás, mely olyan eszmékhez, a melyeket kezébe nem vehet, a melyekhez izoláló fogó kell, egyáltalán hozzá nem nyúl. (Hosszan tartó zajos helyeslés és tetszés a hal- és szélső baloldalon.) Ezek voltak azok, melyeket a minister úr megjegyzéseire viszonválaszúl elmondani kívántam. Magától értetődik, hogy a javaslatnak utolsó szakaszát sem fogadom el. (Élénk hosszan tartó helyeslés, tetszés és éljenzés a baloldalon.) Elnök: Az igazságügyinmister úr kíván szólani. Szilágyi Dezső igazságügymínister: T. ház! (Zaj. Halljuk 1 Halljuk!) Gr. Apponyi t. képviselő úrnak beszédemre tett némely megjegyzéseit helyre kell igazítanom, részben pedig az irányomban alkalmazott és általa felállított tételt ki kell igazítanom. A képviselő úr mindenekelőtt hamisan, szorultságában megbocsáíhatólag — (Zajos derültség a baloldalon. Élénk tetszés jobb felől.) mert az Szorultság marad, ha megtapsolják is — mondom, azon látogassa! élt irányomban, hogy én oly ügyekre és érdekekre nézve, (Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk!) melyek az 1867-iki törvényben nincsenek megjelölve, mint a melyekre nézve az egyezkedést meg kell kísérteni az érdekek egyezésénél fogva, egy határozatlan számú ködös utalást és szükségességet állítottam és azt, hogy az az 1867-iki törvény folyománya. Hát én nem csodálkozom, t. ház, hogy ä t. képviselő úr ezt rám fogja, mert kénytelen, hogy elfedezze azt az állítását, a minek ellenében ezt felhoztam. A képviselő úr azt mondta: minden ilynemű ügyre nézve Ausztriával szemben az egyezkedéstől óvakodni kell, mert gyöngék vagyunk; s én azt mondtam, hogy semminemű okunk nincs félni, mert mint szabad nemzet szabad nemzettel, az érdekek találkozása felett egyezkedhetünk; de utalást és szükségszerűséget nem állítottam. (Igaz! Úgy van! jobb felől.) Ennyit uraim, erre az egyszerű dologra, mert ezt sokszor kell iít emlegetni. Sokszor fel kell említeni, hogy leszokjanak a túlsó oldalon levő urak ezt mindig ráfogás alapjául használni és ebből a nemzeti párt nagyon meglyukasztott köpenyének egyik hézagát befoldozni. (Élénk tetszés jobb felől.) A képviselő úr, midőn az általam előadott hasonlatra észrevételt tett, fájdalmasan győzött meg arról, hogy nem értette meg a hasonlatot és azt gondolja, hogy az érintetlen egyházi vagyon, a mit fogóval fog meg az a bizonyos aranyműves és beolvaszt, a függetlenségi eszméket jelenti. Oh nem, t. képviselő - úr! így az analógia nem volna jó a képviselő úrra. Az az egyházi érinthetlen vagyon: az az 1867-iki kiegyezés. (Igaz!Úgy van! jobb felől.) Ehhez nytil a képviselő úr akkor, midőn az igazság őszinte bevallásának czége alatt bedobja a felizgatott népérzelmek olvasztójába, hogy a választásnál ebből egy kis politikai hasznot merítsen. (Élénk helyeslés jobb felől.) Erre méltóztassék czáfolatot mondani. A mi pedig a t. képviselő azt az állítását illeti, hogy az politikai szédelgés, ha valaki a pozsonyi levélben megígéri a közös, mindkét párt által vallott programmpont megvalósítására az együttműködést és aztán, midőn hatalmi állását félti tőle, megtagadja: hát én t. képviselő urat csak arra az egyre figyelmeztetem, hogy hiszen nem a közreműködés lett visszautasítva, hanem egy oly parlamenti helyzetnek előidézése, a mely a közreműködésnek örve alatt a befolyás sxílypontját a kormányra és a kormány elhatározására saját pártjától az ellenzékre akarja át helyezni és ez által az egységes és őszinte parlamentarismusnak, a kormány és pártja közti bizalomnak és a reformnak egészséges alapját elvenni. Ez az, a mi vissza lett utasítva és havaiamiben van politikai szédelgés, abban van, (Felkiáltások bal felől: Ebben!) havalaki a parlamenti rendszernek ezen saját érdekében való felforgatását mint nemes vagy nemzeti és önzetlen politikát ajánlja és azokat, a kik az ily manővereket igazi értékükre visszautasítják, mint a hatalom önző