Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-562

178 562. országos ülés 1891. október 20 án kedden. nemzeti érzésnek kell kísérnie: akkor ez állítás oly következtetéshez vezet, mely még a függet­lenségi párt álláspontján is túltesz. Midőn a t. képviselő úr azt mondja, eszményeket kell fen tartani az országban, ez adja meg az erkölcsi tartalmat, ez őrzi meg a nemzeti önállóságot s aztán oly érzéseket akar fölkelteni, melyek ki­békíthetetlen ellentétben állanak a nemzet ama százados helyzetével, melyeket legjobbjaink, leg­bölesebbjeink fenmaradásunk biztosítékának tar­tottak: ez elle.imondások vegyüléke, mely nem alkalmas a 67-iki kiegyezés fentartására és meg­erősítésére, hanem szédelgésre vezet, a 67 iki alapon. {Nagy mozgás halról.) Én nem szándé­kosságot tételezek fel a képviselő úrról, de azt mondom, hogy álláspontjai ide vezetnek. Hogy egy képpel fejezzem be beszédemet, midőn azt látom, hogy a t. képviselő úr a 67 iki kiegyezésre nézve oly állapotokat lát az országban, melyekről azt mondja, hogy azok nem is kifolyásai a kiegyezésnek, hanem ko­moly okokból, a helyzetnél fogva nem kell őket bolygatni'; midőn másrészt azt látom, hogy egész homályban a kiegyezés keretéhen megoldatlan kérdésekről beszél, azok megoldását napirendre tűzi; midőn azt látom, hogy beszél nemzeti vívmányokról, melyek a kiegyezés keretében vannak, melyek el vannak ismerve, csak nin­csenek megvalósítva; midőn azt látom, hogy a nemzeti fentartandó érzés közt és a nemzetnek háromszázados alaphelyzete közt, egy fájó, örökké sajgó ellentétet fenn is akar tartani, de azért a helyzet megváltoztatására való törekvést elutasítja magától (Zaj és ellenmondás hal felől.) és ennélfogva a délibábok politikáját, a leg­nagyobb csapását minden nemzetnek, mely nehéz körülmények közt... (Zajos ellenmondás a hal- és szélső baloldalon. Zajos fölkiáltások: Bágalom! Gyalázat! Zajos helyeslés jobb felöl.) Ugron Gábor: A nemzetnek önállónak és függetlennek kell lenni, az nem lehet délibáb! (Zajos helyeslés a szélső' baloldalon.) Szilágyi Dezső igazságügyminister: A ki úgy van meggyőződve — és arra azután nem kérünk engedelmet, hogy így legyünk meggyőződve . . . Csanády Sándor: Az akasztófára érik! (Nagy zaj) Elnök: Csanády Sándor képviselő urat rendreutasítom ! Szilágyi Dezső igazságügyminister: .... hogy a monarchia másik államával való kapcsolat és az azt megállapító pra^matica sanctio a magyar nemzetnek és Magyarország­nak erőforrása, függetlenségének, nemzeti lété­nek biztosítéka 5 (Nagy zaj a szélső baloldalon.) a ki ágy van meggyőződve, hogy a 67-es törvé­nyekben való formulázása a közösügyeknek, az országnak függetlenségét nem csorbította, hanem azon eddig létezett közösügyeket oly alakban és oly módon írta körííl, hogy Magyarországnak nagyobb befolyása van rá, mint volt: annak oda kell hatni, hogy a nemzeti érzés is ezen intézményeket Önmagába felvegye és felkarolja. A ki pedig csak az elméhez fordul és a fájó érzést fenn akarja tartani, daczára, hogy úgy van meggyőződve, mint az imént előadtam: az (Felkiáltások bal felől: Nem áll! Helyeslés a jobbolda­lon.) a délibábok politikáját űzi. (Nagy zaj hahói.) Senki sincs kötelezve arra, hogy a másikkal ugyanazon álláspontot foglalja el, a képviselő urak sincsenek rá kötelezve, de mi sem vagyunk rá kötelezve. (Nagy zaj bal felöl.) Nem, t. ház, nem lehangolása-e ez a nemzetnek, az én meg­győződésem szerint — csak tűrjük el egymás meggyőződését — (Halljuk! Halljuk!) ha azt hirdetik, hogy te gyenge vagy arra, hogy az Ausztriával való kapcsolatban függetlenségedet megőrizd, de a kapcsolat mégis mellőzhetlenűl szükséges, (Zaj bal felől.) hogy bármit kívánja­nak egyes esetben érdekeid, egyezkedhessél Ausztriával; te bármily egyezségre lépsz rá, lemondottál, a gyengébb szerepére ítélted maga­dat; te nem tudod megóvni jogaidat, legfeljebb áldozatok árán, ideiglenesen tűrést szerezve azok­nak a másik részről: (Za hal felől.) ez a gyen­geség politikája. (Élénk helyeslés jobb felől. Ellen­mondások a bal- és szélső balolddon.) A ki az ellenkező állásponton áll — lehet, hogy önök nem ismerik el, nem is követelem, hogy el­ismerjék — az nem a resignatio, nem a gyen­geség, hanem az önbizalom és férfias önérzet politikáját követi. (Zajos helyeslés jobb felöl. Nagy zaj bal felől.) Abban semmi sértés nem akar lenni semminemű álláspontra, sem erre, sem arra ; különösen nem akkor, midőn mindenféle szabad­ságot vesznek még erkölcsi reprobatiok szem­pontjából is ellenünk. Csanády Sándor: Ezt nem tűrjük Szi­lágyi Dezső igazságügyminister úrtól! (Nagy zaj és mozgás jobb felől.) Elnök: Csanády Sándor képviselő úrnak nincs joga a szónokot előadásában zavarni. (He­lyeslés.) Csanády Sándor: Mutogasson akkor másra, ne én reám! (Zajos derül'ség.) Szilágyi Dezső igazságügyminister: Lehet, t. ház, az egyik politikát, lehet a másik politikát öafelfogásunk harmonicus meggyőző­désével vallani. De tűrjük el egymástól, ha azt nyíltan képviseljük. Egy dolog azonban nem lehetséges. Az ellenmondás az, mi ott nem lehet­séges. Hogy t. i. az érzési motívumokat és elvi praemissákat vegyük a függetlenségi párt poli­tikájából, de a magatartásban ne vonjak le a következményeket,(Élénk helyeslés jobb felöl.) ezen

Next

/
Thumbnails
Contents