Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.
Ülésnapok - 1887-562
562. orsírtgos ülés 1891. október 20-án, kedden. 179 pártnak, a szabadelvű pártnak felfogásában osztozkodni gyakorlatilag, de az érzelmi motívumokat, a hatás eszközeit, a praemissákat, az elveket onnan venni. (Élénk helyeslés jobb felöl. Ellenmondások és zaj a bal- és a szélső baloldalon.) Egy ily eombinálása két ellenkező és egymást kizáró állásponíntfk, emlékeztet engem egy történetre, melyet Macaulay mond el egyik beszédében, mely a következő: Angolországban volt egy öreg aranyműves, nagyon kegyes ember volt, mindig eljárt a templomba, a böjtöt megtartotta, segédeihez kegyes intelmeket intézett, különösen abban a tekintetben, hogy az egyház tulajdonát tisztelni kell és érinteni sem szabad. Egy szép nap egy gyanús kinézésű ember bejön a műhelybe, a hol az aranyműves segédeivel dolgozott és megkínálja egy ezüst kereszttel. (Egy hang a baloldalon : Ellopta ! Derültség. Malijuk! Halljuk!) Erre az aranyműves azt mondja : »Ez az egyház tulajdon?!, nem nyúlok hozzá, ezt én kezembe nem veszem, mert az egyház tulajdonát tiszteletben tartani akarom.« Mire a gyanús ember azt felelte : »Ha nem veszed kezedbe, akkor hát olvaszd be.'« Az aranyműves erre meggondolta magát és hozatott egy fogót, megfogta a keresztet, de nem vette a kezébe, nem nyúlt hozzá, hanem bedobta egy olvasztóba, aztán kifizette az embert. Ekkor a segédeihez fordult és azt mondta erkölcsi intelem gyanánt: »Látjátok, tanuljátok meg, hogy az egyház tulajdonát tisztelni kell és érinteni nem szabad. Én nem is érintem, nem is nyúlok hozzá, mnradok a régi, kegyes, tisztelt ember és a mellett szép polgári hasznot is biztosítok magamnak a beolvasztás által.« B. Kaas Ivor: Tükör! Szilágyi Dezső igazságügyininister: Ehhez a felfogáshoz valami hasonlatosat Iátokén abban az eljárásban, a mely azt hirdeti, hogy a 67-iki kiegyezést nem szabad érinteni, annak semmi tekintetben sem szabad csorbulni; de van egy fogó és van egy olvasztó tégely. A fogó a nemzeti érzelemnek az országban ellene való fölgerjesztése, (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) a helyzetnek feltárása ; ezzel a fogóval hozzá lehet nyúlni a 67-iki kiegyezéshez és bele lehet dobni a nemzeti érzelmek olvasztó tégelyébe, (Úgy van! jobb felöl.) hogy a választásoknál, ha lehetséges, egy kis politikai nyereség mutatkozzék. Elfogadom a 3. §-t. (Hosszan tartó zajos helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az idő úgy is előre haladt, de azon észrevételek megtételére, a melyekre magamat az* imént elhangzott beszéd után kötelezettnek érzem, elég lesz az az idő, mely az ülések rendes tartamából még fenmaradt. Legyen tehát a ház kegyes megengedni, hogy ellenészrevételeimet még ma, rögtön megtegyem. (Halljuk ! Halljuk!) Kénytelen vagyok először is az igen t. igazságügyministernek némely históriai tételét helyreigazítani. Az igen tisztelt igazságügyminister úr ugyanis mindenekelőtt újból bírálat tárgyává teszi a közigazgatási j'avaslat körül általam követett magatartást. Nem akarok arról szólni, hogy azon kathegorieus kijelentések után, melyeket nemcsak azon vita körében, hanem most újból is tettem, azt a »növekedő befolyást«, ezt az általa valóban íig) T onnyargalt kifejezést, (Igaz! Úgy van! bal felöl.) abban az általa is alantjárónak elismert értelemben nem lehet venni; hogy a midőn minden kijelentésem, minden beszédem, minden nyilatkozataim azt az értelmezést kizárták, akkor az ő részéről a folytonos czélozgatás erre az általam kizárt értelmezésre talán a politikai vitatkozásokban szükséges loyalitás törvényeível ellenkezik. (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) Horánszky Nándor: Több mint ílloyalitás ! Gr. Apponyi Albert : Mert vagy elhiszi nekem a t. minister úr, hogy én a »befolyás« I kifejezésnek valóban azt az értelmet tulajdonítottam, melyet én ennek a szónak adtam, vagy nem hiszi el. Ila nem hiszi el, mondja meg nyíltan és határozottan (Elénk helyeslés bal felöl.) s akkor azután, t. ház, bátran a közvéleményre és az országra fogom bízni, hogy állítással állítás szembe helyeztetvén, kinek akar hitelt adni: neki-e vagy nekem? Nekeni-e, a ki önmagam tényéről beszélek, a ki tehát saját tényeimnek egyedül hiteles magyarázója vagyok, vagy neki, a ki ebben az esetben az alaptalan gyanúsításnak és ráfogásnak terére lép. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Ha pedig elhiszi, hogy a befolyás kifejezését valóban és őszintén abban az értelemben vettem, a melyben azt tegnap újólag megmagyaráztam : akkor ne méltóztassék nagyobb hatás és derültség előidézésének kedvéért beszéde egész folyamán homályosan oly czélzásokat tenni, melyek arra mutatnak, hogy ő azért annak ;i befolyás szónak mégis azt a másik jelentőségét, a hatalomban való osztozkodás értelmét tulajdonítja. A t. minister űr eljárásának további bírálgatásába bocsátkozni nem akarok, hanem egy tárgyat fel akarok hozni, melyről minapi beszédemben említést sem tettem, melyre azonban vissza kell térnem, minthogy az igazságügyminister űr — úgy látszik — ennek a, tárgynak különös fontosságot tulajdonít és arra a mai ülés folyamán is visszatért. (Halljuk!) A t. minister ár ugyanis azt kérdi: miként jöhettem én a lefolyt vita folyamán a kormáay28*
