Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-562

171 862. országos ölés 1891, október 20-án, kedden. .juk conceptiojánál és keresztülvitelével felfordítsa; nem erre van a pozsonyi levél értve. Az az eljárás, melyet t. képviselő úr követett s melyet maga jellemzett nyilatkozataiban, épen teljes felforgatása volna a parlamentaris kormányrendszernek és nézetem szerint minden correct viselkedésnek ÍI parlamentben. (Élénk helyeslés és tetszés jobb felöl. Élénk derültség a baloldalon.) A képviselő úr ezután arra is hivatkozik, hogy ennél az alkalomnál felnyílott neki a szeme, hogy itt nincs képesség, nincs akarat, sőt többet mondott, nincs ezen az oldalon még alap eleme sem a parlamenti, kormányzásnak. Azon támadások közül, melyekkel a t. képviselő úr ezt ÍI pártot és ezt a kormányt illeti — eltekintve a nagy vervevel előadott és bizonyos lendülettel biró, de általános szavaktól, példának okáért olyanoktól, hogy ezt az országot és nemzetet a szolgaságból fel kell szabadítani, (Élénk derültség jobb felől.) p. o, olyanoktól, hogy csupa önzésnek fertőjébe van lesülyedve ez a, nemzet és a felszabadító, a megváltó politika abban a zászlóban van, a melynek bírálatára még rá fogok térni ; mondom, ezektől eltekintve — két főkifogására, melyek ha valók volnának. nagyon komolyak volnának, akarok kiterjeszkedni. (Halljuk! Bálijuk!) Az egyik abban áll, hogy a t. képviselő úr azt mondja: a kormány a koronát belevonta a kudarczba. (Élénk felkiáltások a bal- és szélső baloldalról: Az igaz!) Talán ne siessenek, kérem. (Derültség jobb felöl. Nagy zaj a baloldalon.) Ugron Gábor: Felveszszük a keztyíít! Szilágyi Dezső igazságügyminister: Belevonta pedig kétszer: először akkor, midőn a korona, a kormány felelőssége mellett ajánlotta a javaslatot ; és másodszor akkor, midőn azon két szakaszos törvényjavaslat szentesítése alá bocsáttatik, ha azt szentesíti. Mindkettő ismételt belevonása a koronának a kudarczba. Én itt a mellékes gondolatokkal nem törődöm. Nem törődöm azzal sem, hogy t. képviselőtársam miért nem szólalt fel ezen kudarcz és eompronrittálás ellen, míg mollból hangzott zenéje ezen kormány és javaslata mellett, és miért csak akkor, midőn a jászberényi dúrba csapott át ez a bizonyos politikai zene, (Derültség jobb felől.) melynek dissonáló alkatelemeire már a múlt alkalommal rámutattam. Ez elvégre mellékes dolog. De, t. ház, az, hogy a koronát kudarcz érheti, midőn alkotmányos jogánál fogva közreműködik a törvényhozásban, ezen felfogás nekem egy régi jó ismerősöm. Felmerülnek emlékemben itt a 30-as és 40-es évek küzdelmei. Két felfogás volt akkor az országgyűlésen. Az egyik, a főrendek többségéé, az aulicus felfogás, mely azt mondta, hogy a kormány tetteit kifogás alá venni, megróni, a kormányt bírálni, megsérteni azért nem szabad, mert midőn a kormány ő Felsége által adományozott hatalmánál fogva cselekszik, a korona képét viseli. A másik felfogás az volt, hogy a korona szent és sérthetetlen: és ez azt is jelenti, hogy bármely actusa a koronának, a mit alkotmányos ftmctio körében tesz, reá semminemű erkölcsi hátrányt nem háríthat, (Úgy van! Úgy van! jobb felöl) azok az actusok a kormány felelőssége által vannak fedve, akár volt formaszerű ellenjegyzés akkor, akár nem. És Ulászló hetedik deeretumára kellett akkor visszamenni, mert húsz esztendőn át tartott, a nézetek ezen harcza, bog-y akkor a kormányférfiaknak ezt a felelősségét ki lehessen fejteni, hogy biztosíttassák evvel az országgyűlésnek szabad kritikai joga, biztosíttassák az országgyűlésnek szabad eljárása a királyi propositiokkal szemben, a,zokat elfogadni, visszavetni, módosítani, hogy biztosíttassák a kormány összes cselekményeinek szabad bírálata. Ez a két felfogás állt egymással szemközt s ón azt hiszem, hogy a mikor az í 848-iki törvényhozás törvénybe

: iktatta azt az elvet a kormány felelősségének elve és a korona teljes felelőtlenségének elvét mert hogy a korona szent és sérthetetlen, annak egyik lényeges folyománya a fent kifejtett elv, mondom akkor azt hittem, hogy nem akad Magyarországon és a magyar parlamentben ember .... Horánszky Nándor: Hát ön nem százszor prédikálta ugyanazt! (Nagy zaj és mozgás jobb felöl. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk!) Szilágyi Dezső igazságügyminister: .... a ki állítsa azt, hogy a korona, midőn alkotmányos jogait gyakorolja és nyilatkozatokat tesz, nem teljesen felelőtlen, hanem kudarczot is vallhat. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) Mert mi a kudarcz ? Az egy erkölcsi vére ség, egy neme a személyi erkölcsi csorbulásnak. Már most gr. Apponyi Albert t. képviselő Úr az aulicusoknak ezt a régi elvét, hogy a kormány a korona képét viseli, a mivel meg akarták gátolni az akkori időben a diseussiot és kritikát, megtoldja egy újabbal, avval, hogy a korona viseli a kormány képét, hogy az a kudarcz, a mi a kormányt éri, visszahat a koronára is, midőn ez éri egy oly törvényjavaslatnál, melyet csak a korona beleegyezésével hozhatott be, melyet a koronának a trónról is ajánlani tökéletesen joga volt és melyet a korona sanctioja alá kell bocsátani, bármiként ütött légyen is ki a tárgyalás és országos megállapodás. (Helyeslés és tetszés jobb felöl.) T. ház! Mit jelent az, hogy a sanctio jogának gyakorlásánál a korona személyesen be van vonva ? (Halljuk! Halljuk!) Hogy a sanctiot meg