Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-562

170 581 oruágos Illés Í891. oktéber 20-án, keddeft. gytílés alatt megalkotható legyen. Ezzel tisztában volt a t. képviselő úr, a mint tisztában volt mindenki, a ki a vita hosszú folyamán azt observálta és tudta, hogy mik történtek. Ugron Gábor: Csendesen observálta! (Derültség.) Szilágyi Dezső igazságügyminister: Mindenki tudta, a javaslat chance-ait elvesztette arra, hogy ezen országgyűlés alatt törvénynyé váljék s ennek nem a javaslat tartalma, nem az azt kísérő kormánynyilatkozatok, nem az, hogy lanyhán karoltatott fel: hanem egyedül és tisztán az volt az oka, mert a függetlenségi párt el volt határozva — mint ő monda — parlamenti jogát felhasználni arra, hogy ezen az országgyűlésen az ne lehessen törvénynyé. Ebben az állapotban a' t. képviselő úr nézete az volt, hogy a diseussiot el kell halasztani őszre. Mintha ezzel a törvényjavaslat törvénynyé válásának esélyei emelkedtek volna, (Úgy van! Úgy van! Élénk tetszés jobb felől.) A kormány azt gondolta, hogy az, a mi a ház általános votumában ki volt fejezve: a reform nagy elve, iktattassák törvénybe; egyszersmind a 2. §-ban jelöltessenek meg azon javaslatok, a melyek együttes előterjesztése a reform továbbfejlesztésének irányát megjelölik és az összefüggő reformok együttes felkarolását szélesebb körben biztosítják. Hogy mi van abban, hogy a kormány nem tette át a diseussiot őszre, hanem benyújtotta azt a két szakaszos törvényjavaslatot; hogy mi van ebben, a mi a kormánynak conceptiora való képtelenségét, akarathiányát és egyáltalában a kormánynak és e pártnak teljes jogosulatlanságát a reform keresztülvitelére bizonyítja : azt halandó értelem felfogni nem tudja. (Úgy van! Úgy van! Élénk tetszés jobb felől.) Sőt még azt sem képes felfogni a halandó értelem, bármily különféleképen magyarázta azt a t. képviselő úr, hogy miért nem volt az 1. §. szövege nevetséges akkor, mikor a bizottságban és a házban elfogadta; és miért lett ugyanazon 1. §. szövege nevetséges akkor, midőn abba egy »a« betű tétetett belé. (Úgy van! Tetszés jobb felől.) Hanem a t. képviselő úr két okot hozott elő. Ezt a két okot felhozta Jászberényben és felhozta itt is. Mind a két ok ellentétben áll korábbi nyilatkozataival és azokat nem magyarázza meg. Erre előbbi beszédemben utaltam. Most ezen két pontot más szempontból tekintem. Az egyik ott az volt, hogy ha benne lett volna a fegyelmi törvény puszta megemlítése, maga a tartalma pedig, hogy mi lesz, az maradt volna úgy, a mint a kormány-nyilatkozatokban kilátásba helyeztetett: akkor elfogadhatónak tartotta volna a két szakaszos törvényjavaslatot; akkor nem lett volna nevetséges. A másik ok pedig az volt, a miben különbözik az a nyilatkozata, mikor még ezt a törvényjavaslatot pártolta, mikor még a kormányt mindennek megalkotására képesnek nyilatkoztatta, mikor vele közreműködni akart, attól az időtől az az áj időpont, mikor tőle elfordult, az ő nyilatkozata szerint különbözik még egy más körülményben: ez az, hogy mindinkább eltünedezett reménye növekvő befolyásának érvényesítésére és felnyílt a szeme, hogy eszközül használják. T. ház! Arra már rámutattam és most új oldalról fogom megvizsgálni ezt a nyilatzatot, hogy kimutassam, miszerint abban pártós személyi momentum jut kifejezésre. A mindinkább tünedező befolyásnak észrevétele, tudata mint ok, az egész reformmtítől és a kormány által követett eddigi iránytól elfordulni : lehet teljesen jogosult, de akkor, hogy ez személyi és pártmomentum, azt senki sem tagadhatja; és ekkor azután nagyon rosszul hangzik az objeetivitásnak, a reformba való beolvadásnak kizárólagos vindikálása, a mit a t. képviselő úr eddig állított és most is állít és a miben magának kizárólagos privilégiumot nemcsak tulajdonít, de mindenkitől követel. A képviselő úr azt mondja, hogy azon nyilatkozatának, a mely a mindinkább növekedő és fokozódó befolyásra vonatkozik, kettős értelmet lehet adni: van annak egy alantabb járó értelme ; és van egy magas értelme. Az alantabb járó értelem az, melyet én adtam neki: a pártós személyi momentumnak, nem mondom jogosulatlan, de mindenesetre más nyilatkozataival össze nem hangzó bevallása. Ez az alantas értelem. A magasabb értelmet ilyen világosan megmagyarázni nem tudja; de nincs is arra szükség, hogy megmagyarázza a képviselő úr, nekem legalább — és igyekezetem egészen objectiv — erre semmi szükségem nincs, mert az egy politikai nyilatkozat. Egy politikai nyilatkozatnak pedig nincs két értelme, nincs hétköznapi és nincs magasabb értelme. A politikusnak, a ki nyilatkozatot tesz, kívánni kell, hogj

r igazi, természetes értelme szerint vegyék nyilatkozatát és úgy következtessenek belőle. (Helyeslés a jobboldalon.) Már most mit jelent az, hogy az ő magatartására, mi több, az ő vélekedésére a kormány képessége és akarata iránt a reformmure nézve döntő befolyással az a tényező is bír, hogy mindinkább növekedő reményei, midőn a két szakaszos törvényjavaslatnál a fegyelmi eljárás megemlítése megtagadtatott, eltűntek? Hát, t. ház, akkor vette ő észre, a mint mondja, hogy itt rideg párturalmat szándékoznak fentartani, hogy itt nem az a czél: a reformot megcsinálni, a czél itt, ezt a pártot fentartani; akkor vette ő észre, hogy a kor-