Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-562

Í3. orsságos ülés 1891. okUber 20-án, keMeläu 169 Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa a 3. §-t). Elnök: Az igazságügyminister űr kíván szólani. (Élénk felkiáltások: Halljuk! Halljuk!) Szilágyi Dezső igazságügyminister: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az ezen törvényjavaslat feletti részletes vita összefoly az általánossal és azért megfelelve a túloldalról nyilvánuló, ha nem is kifejezett, azon óhajtás­nak, hogy oly időben szólaljak fel, a midőn mindenki felelhet arra, a mit mondok, a 3. §. tárgyalásának mindjárt elején felszólalok, (Hall­juk! Halljuk!) T. ház! Magára a vita folyamára csak egy igen rövid megjegyzést teszek. A túlsó oldalról kétféle szemrehányással illették ezt a kormányt és ezt a pártot. Beöthy Ákos képviselő úr azt mondta: a kormány az oka annak, hogy a vita ily mér­veket öltött, pedig lehetett volna a kérdést igen egyszerűen ós röviden elintézni, ha a felhatal­mazási törvényjavaslatnak legszorosabban vett tar­talmára szorítkoztunk volna; gr. Apponyi Albert képviselő úr pedig hozzátette, hogy hol van az a nagy oífensiva, hiszen a párt részéről senki sem jelentkezett Pulszky Károly t.barátomon kivtíl. A mi az elsőt illeti, valóban furcsa, ha a t. ellenzék azt mondja, hogy a kormány az, a mely a vitának dimensioját megnyújtja. Hát nem hallottuk már ezen vitának elején, hogy itt egy feloszlásnak indult párt és kormány van? Nem hallottuk, hogy a kormány ki akart térni minden nagyobb politikai vita elő! és csak azért nyújtotta be ezen törvényjavaslatot is, mert fél a discussiotól és fél tetteit és politikai jog­czímét bírálat alá bocsátani? És mikor a kez­tyíít felveszszük, akkor előáll Beöthy Ákos kép­viselő űr és azt mondja: a kormány nz, a mely idegen elemet hoz ebbe a vitába. (Úgy van! bal felöl. Ellenmondás jobbról.) A mi Apponyi t. képviselő űr megjegyzé­seit illeti — esak várja az illető alkalmat — mert ha azt hiszi a képviselő úr, hogy ha ezt a pártot politikai consortiumnak, (Felkiáltások bal felöl: Társaságnak!) politikai társaságnak ne­vezi, a mely hatalmi érdekeken kivtíl semmi más összetartó kapcsot nem ismer; és azt állítja, hogy a nemzeti sülyedésnek, hanyatlásnak ebben a pártban és e párt által támogatott kormány­ban van a főoka: biztosítom a t. képviselő urat. hogy úgy ő, mint társai e párt részéről is meg fogják kapni azt a feleletet, mely a támadáshoz egészen méltó lesz. (Úgy van! Úgy van !a jobboldalon ) Most azonban összegezzük röviden, t. ház e vitának lényeges pontjait. (Halljuk! Halljuk!) Három sarkpont körűi forgott a vita, kivéve a felhatalmazási törvény tartalmát, a mely rég mellékes tárgygyá vált. KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XXVII. KÖTET. Az egyik gr. Apponyi Albert képviselő urnak önigazolása, a melyet megkezdett Jász­berényben s folytatott itt három napon át oly eredménynyel, hogy a fogalmak zavart volta még nagyobb lett, mint volt az előtt; (Élénk derültség és tetszés a jobb oldalon. Moz­gás és ellenmondás a bal- és szélső baloldalon.) a második azon két főindok, a melylyel a kormányt és ezt a pártot megtámadta; a har­madik pedig az a görögtűz, phosphoros világítás, melybe az új nemzeti párt vajúdásait borítani akarta. (Tetszés a jobb oldalon.) Nézzük meg ezeket egyenkint. (Halljuk! Halljuk!) A mi az elsőt illeti, erre vonatkozólag tények vannak s e tényekkel szemben, a t. kép­viselő úrnak bizonyos politikai magatartása van, melynek bírálata ide tartozik. A tények ezek. (Halljuk! Halljuk!) Midőn ez a kormány meg­alakult ; midőn önök ezzel szemben úgy, mint annak elődjével szemben, folytonosan sürgették a közigazgatási javaslatoknak még az új ország­gyűlés előtti beadását: képtelenségnek nyilvání­tották azt az álláspontot, a melylyel azt kíván­ták, hogy előbb még a választók nyilatkozzanak e tárgyban. A midőn e törvényjavaslat beadatött, gr. Apponyi Albert elfogadta azt a bizottságban a tárgyalás alapjául és alkalmasnak tartotta azt arra, hogy egy gyakorlati törvényhozás alapjául szolgáljon. Tárgyaltatott a bizottságban s a kor­mány hozzájárulásával, legtöbbször a maga kez­deményezésére, módosíttatott is. A mint pedig a bizottsági javaslat kikerült, azt nemcsak a reform alapjául tartotta helyesnek a t. képviselő úr, hanem még ajánlotta is elfogadás végett és helyes­nek tartotta az azt kísérő kormány-nyilatkoza­tokkal együtt, mint olyat, mely alapúi szolgál a reform egész sorozatára. Akkor szó sem volt arról, hogy ez a kormány képtelen a kezdeményezésre, képtelen a eonceptiora; akkor szó sem volt arról, hogy ez a kormány compromittálja a reformot és hogy azt kudarcz elé viszi; akkor szó sem volt arról, hogy azon az alapon, a mint az a bizott­ságból kikerült s úgy, a mint azt a kormány nyilatkozataival kísérte, egy eredményes reform­törekvés alapját és első nagy alkatelemét nem képezhette volna. (Úgy van! Úgy van! Élénk tetszés a jobboldalon.) Linder György: De azért silánynak ne­vezte. (Zaj.) Szilágyi Dezső igazságügyminister: Azután közbejött az, hogy a diseussio hosszúra nyújtása által — a melynek igazolt, vagy nem igazolt volta fölött ez alkalommal nem vitatkozom, de a melynek főmotívuma a függetlenségi párt részéről az volt, hogy mielőtt bármi reform tör­ténik, a kérdést a választók elé kell vinni -— a javaslat elvesztette esélyeit, hogy ezen ország­22

Next

/
Thumbnails
Contents