Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.
Ülésnapok - 1887-562
168 562. országos ülés 1891. október 20-án, kedden. Ilyen módon politikailag is a folytonos egyezkedésekkel és szerződésekkel a két állam közti eredeti és jogi különbséget mindinkább elenyésztetek és arra szorítkoznak, hogy megmarad a törvénybe írott betű, de kivész annak lelke, szelleme. (Igazi Úgy van! bal felöl.) Hát, t. ház, ezen unio-párt ellen tíízte ki gr. Ápponyi Albert a magyar nemzeti párt zászlóját és önök ép úgy fognak járni, mint a horvát unió-párt, ámbár önök védelmökre Ausztriára fognak támaszkodni, a mint hogy támaszkodnak is. (Mozgás jobb felöl.) . . . Kérdeni, beszéljek-e ntég tovább is, t. igazságügyminister úr, mert a szót kész vagyok átengedni bármely perczben. (Derültség jobb felöl Felkiáltások bal felöl: Öt perczet kérünk! Halljuk! Halljuk!) A r. ministerelnök úr tegmip azt az alapot, mely a kiegyezésben foglaltatik, nemcsak mint egy olyan törvényt állította fel, mely végleges, hanem mint olyat is, a mely teljesen elegendő, a melyen módosítani és változtatni a hazafiság koezkáztatásával jár. S ekkor hivatkozott az ő fényes, régi múltjára, bogy ő már akkor, mikor a kiegyezés megalkottatott, annak megalkotóival ismeretségben állott. Fiatal ember volt ő akkor úgy, mint én, mert hiszen egy időből valók vagyunk; de ő nagyobb szerepet játszott akkor, mint én, mert én csak bojtárkodtam mint kis képviselő Ivánka Imre mellett, a ki a 15-ös bizottságnak volt tagja az ellenzék részéről. (Halljuk! Halljuk!) Én csak ezen szempontból, de mégis igen jól emlékszem az akkori tárgyalásokra és soha egyetlen ülést sem mulasztottam el, a melyet a múzeumban akkor tartottak és mindazon beszédeket, a melyeket 1867-ben mondtak, magam is hallottam. En is tanú vagyok arra, hogy a kiegyezést Deák Ferencz és barátai véglegesnek contempláltäk, még pedig azért, hogy a mi viszonyunk Ausztriával egyszer és mindenkorra rendeztessék. Ez igaz; azt pedig, hogy a törvény mint törvény kötelező, még a legszélsőbb függetlenségi párt sem tagadja. Hanem miről van szó? Arról, hogy midőn Deák Ferencz azt a müvet alkotta, sohasem vonta kétségbe, hogy ebben engedmények foglaltattak, még pedig a pragmatica sanctio szerinti personal-unioval szemben. (Úgy van! bal felöl.) Azt sem tagadta soha, bogy ezen engedmények a politikai kényszer és bölcsesség által tanácsolt engedmények. Hivatkozott erre nyíltan a házban, Irogy ő azért teszi ezen engedményeket, mert tekintettel az országra és a fenyegető európai constellatiora, szükségét érzi annak, hogy bár áldozatok árán is, Ausztria szövetségét magún knak biztosítsuk. De még egy más szempontot is sokszor hangoztatott azon vitákban, azon szempontot tudniillik, hogy míg a Bach-korszak alatt hazánk elvesztette az alapot, elvesztette az élet föltételeit, adassanak meg a nemzetnek azok újra, hogy a nemzet ismét önrendelkezési jogának képességéhez jusson, hogy ezen önrendelkezési képességével megalkothassa saját magának jövőjét. Ezt az alapot és Ausztriának és a dynastiának ebben tett engedményeket Deák Ferencz mindig a nemzet szabadelvű fejlesztésének kiépítésére kiindulási pontnak tekintette és a Deák-párt •— a mennyiben nem volt Tisza Kálmán és pártja által ebben hátráltatva és akadályozva — ezen irányban működött is. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Ennek sok élő classicus tanúja van. Legclassicusabb tanúja ennek Horváth Boldizsár. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) De sem Deák, sem pártjának hívei nem értelmezték úgy a kiegyezést, a mint azt a t. ministerelnök i\r és a túloldal ma magyarázza. (Helyeslés bal felöl.) Nem magyarázta azt úgy soha, hogy az egy alap, melyre ne építtessék semmi s mégis úgy magyarázzák ezt önök, hogy ez oly alap, a melynek mindörökre alapnak kell maradnia. (Élénk helyeslés bal felöl.) Huszonöt esztendő alatt önök arra az alapra, ha meg lett volna önökben erre a képesség és hívatottság, már tornyot építhettek volna. (Helyeslés bal felöl.) Csatár Zsigmond: Világító tornyot! B. Kaas Ivor: Igenis világító tornyot és Magyarorszáirjogainak őrtornyát építhették volna erre. (Igaz! Úgy van! bál felöl.) A helyett azonban önök meghagyták a y , alapot alapnak és az alap ma is és a nemzeti magyar állam ma sincs megalkotva, megteremtve. (Élénk helyeslés bal felöl.) Itt van az igazságügyminister úr? (Általános derültség.) Azért kérdem ezt, meri öt perez múlva bezárom beszédemet. (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Kérem a t. képviselő urat, ne tessék mással foglalkozni, hanem teljesítsen maga kötelességét. (Helyeslés jobb felöl.) B. Kaas Ivor: Bezárom tehát beszédemet, t, elnök úr, azon jogom fentarfcásával azonban, hogy a harmadik szakasznál ismét folytathatom. Elnök: A képviselő xírnak nem szükséges fentartani ezt a, jogát, mert az úgy is megvan. Szólásra senki sincsen feljegyezve, hogy ha tehát szólani senki sem kíván, a vitát bezárom. Kérdeni a t. házat: elfogadja-e a bizottság szövegezése szerint a második szakaszt, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége elfogadta a 2. §-t. Következik a 3. 8.
