Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.
Ülésnapok - 1887-562
582. országos ölés 181)1, október 20-án, kedden. 167 seregnek úgynevezett egyensúlyozására a hadügyi kiadások felemeltessenek. Azonban a nemzeti politika szempontjából, a midőn a magyar nemzet képviselőitől minden évben több és több milliókat kértek a hadsereg czéljaira, midőn évről-évre nagvobbították annak kereteit és mindig új meg új hadihajókat építettek, a melyeken a magyar tisztek alkalmazva egyálta Ián nincsenek és a melyek pusztán Triesztnek és Dalmátiának védelmére szolgálnak, úgy, hogy Magyarországnak ebből sem erkölcsi, sem katonai, sem védelmi, sem semmiféle direct haszna nincs. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Midőn tehát így állunk, miként lehetett és miként lehetséges, hogy a magyar képviselőház többségének ottani delegátusai és a magyar kormány évről-évre beleegyezzenek ilyen többletekbe, a nélkül, hogy onnét bármiféle vívmányt hoztak volna vissza a magyar nemzet számára? Beöthy Ákos: Erre mondjon cadentiát Hegedős barátom! (Mozgás jobb felől.) Hegedüs Sándor: Szívesen! s . (Derültség.) B. Kaas Ivor: És a midőn ez így van, figyelmeztetem az igen t. ministerelnök urat, hogy nem mindig volt ez így, mert ha igaz is az, hogy némely reformok vannak a véderő . törvényben, a mely 187S-ban módosíttatott, 1888-ban pedig úgy módosíttatott, hogy ez a nemzeti érzelmeken és érdekeken a legnagyobb csorbát ejtette további tiz esztendőre vagy még több időre; ha tudom is, hogy a delegatiók törvényhozási intézkedéseket nem csináltak, de politikát igenis : mégis emlékeztetem az igen t. ministerelnök urat, hogy ott a Museum termében, még a Deák-párt idejében, az opposítiót — ámbár ott az ellenzék nem volt képviselve — Széll Kálmán és mások vezették és abban a. régi delegatioban még volt bizonyos szellem, volt bizonyos erő, még volt az embereknek derekuk, a melyet nem hajtottak meg föltétlenül az uniformis előtt. (Igás! Úgy van! bal felöl.) Azonban a szabadelvű korszak alatt a dele gatioknak ezen önállósága teljesen megszűnt és most az a delegatio nem egyéb, mint a közös bécsi kormány által Magyarországtól igényelt költségeknek egyszerű megszavazására összealkotott gépezet. (Igás! bal felől.) ' ... Nem tudom, készen van-e már az igazságügyminister úr, mert különben folytatom. (Derültség bal felől. Halljuk! Halljuk! jobbról.) A delegatíoknak ilyetén magaviselete följogosít bennünket arra, hogy bizalmatlansággal viseltessünk a kormánynak és pártjának a magyar nemzettel szemben a közös ügyekben tanúsított politikája iránt. De a ministerelnök úr még egy másik kijelentést is tett, mely HorváTörszágra vonatkozik. Én beismerem, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) hogy HorváTörszágnak azon pénzekhez, a melyeket élvez, joga van annyiban, mert azok a törvényen alapulnak; joga van annyiban is, mert hiszen azok a saját pénzei. Én nagyon jól tudom, hogy HorváTörszág ép úgy fizet adókat, mint mi fizetünk. Mi tehát nem directe subventionáljuk HorváTörszágot a saját zsebünkből, hanem megállapíttatott egy aranykulcs, mely HorváTörszágra nézve oly kedvező, hogy az az államközösség tekintetéből Magyarországra tetemes milliókra menő terheket hárít. Ebből következett az, hogy míg HorváTörszágnak módjában áll évről-évre erősödni, nemzeti intézményeit fejleszteni, eddig Magyarországnak saját nemzeti culturfeladataira saját költségvetésének sokszorta több millióiból csak a morzsák jutnak. (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) Ily módon HorváTörszág azon kedvező helyzetben van, hogy ereje Magyarországhoz viszonyítva évről-évre gyarapodik, míg Magyarország HorváTörszágért is viseli azon terheket, a melyeket jogilag elvállalt. (Igaz ! Igaz! bal felöl ) Hogy HorváTörszág- e kedvező helyzetet és e kedvező helyzetnek folytonosan kedvezőbbre változását minek köszönheti, azt is megmagyarázta a ministerelnök úr, midőn hivatkozott a horvát nemzeti pártra. íme. HorváTörszágban alakúit egy nemzeti párt és az avval az erővel, a mely ebben az eszmében: »nemzeti« rejlik, maga köré gyűjtvén a horvát népet s bár ez egy nagyon kicsi nemzet még e monarchiában is, ki tudta vívni ez országnak azt a kedvező állását, hogy talán legtöbb előnyt élvez e monarchiának népei és nemzetei közt, mert haladásában legkevésbbé van megakasztva, nemzeti fejlődésében és intézményeiben szabadon rendelkezik s van is mivel rendelkeznie. Ezt tette egy nemzeti párt, mely át volt hatva nemzeti feladataitól. (Úgy van! bal felöl.) S miként tette ezt? Akként, hogy megbuktatta a magyar kormány által rosszul istápolt unió pártot. (Úgy van! bal felől.) Hát önök is egy olyan unio-párt. A ministerelnök úr tegnapi beszéde szerint önök képviselik az orthodox szempontot az Ausztriával való unió tekintetében, vagyis hogy az unió úgy, a mint van, maradjon mindörökre változatlan. Nemcsak hogy változatlan maradjon, hanem önök azon, ha nem is de facto, hanem de jure mindig változtatnak. Egyszerű dolog, hogy mi módon. Mindig közelebb hozzák az intézményekben és a jogfejlődésben a két államot egymáshoz és mindig utánozzák az osztrák törvényhozást mindenben, úgy rendszabályokban, mint jogi alkotásokban. (Igaz! Úgy van! bal felől.)
