Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.
Ülésnapok - 1887-562
583. országos filés 1891. október äO-án, kedden. 159 hogy a magyar delegatio többsége e tekintetben évek óta eltalálta a helyes formát. Igen szigorúan körvonalozta határozataiban a közös kormánynyal szemben álláspontját, a mikor azt mondta: a közös költségekhez sem járul többé e ezélbóí egy krajczárral sem mindaddig, a míg be nem bizonyodik egy akadémia felállításának a szüksége; de ha ez a szükség előáll, az intézet csak Magyarországon állítható fel. (Helyeslés jobb felől.) Ez oly formája a kérdésnek, mely époly könnyen keresztülvihető, mint a mily practicus. Igaz, hogy ez nincs phrasisokkal és jelszavakkal összekötve s nem is alkalmas arra, hogy vele a nagyközönséget fel lehetne tüzelni. De viszont meg vagyok róla győződve, hogyha programmpontjainkba ily dolgokat veszünk fel; ha a nemzetet ily kérdésekkel akarjuk tűzbe vinni; a megoldás módja mégis csak ez lesz. És ennek mi a következménye'? Az, hogyha az osztrák delegatio és a közös kormánynak az akadémia felállításának szüksége be nem bizonyíttatik a közös hadsereg szükségletének szempontjából: akármilyen nagy követeléssel és garral mennek is fel az illetők, ezen kérdés elintézésénél a leszavaztatásnak teszik ki magokat. Akkor haza lehet jönni és panaszkodni akár az intézmény, akár a németek ellen, de a kérdés tényleg mégis csak el van ejtve, (Igaz! Úgy van! jobb felől.) A magyar delegatio többsége ezt mindig kerülte, a leszavaztatásnak magát kitenni nem akarta, hanem álláspontját szigorúan a közös hadsereg szükségleteinek talajára helyezvén, azt mondotta, mihelyt a perez bekövetkezik, feltétlenül követelni fogja, az akadémiának Magyarországon való felállítását. Azt hiszem, ez sokkal helyesebb és czélravezetőbb szempont. Ezen programmpontokat gr. Apponyi Albert képviselő úr állította fel s az ember azt gondolná, hogy a nemzetnek ezentúl más kérdésekkel nem is kell foglalkoznia. Pedig azt hiszem, hogy előttünk áll a közigazgatási kérdésnek annyi részlete, előttünk az igazságügyi reformok nagy és fontos feladatai, előttünk áil a valuta kérdésnek rendezése és száz meg száz más kérdés. Nem üdvösebb, hasznosabb-e, a nemzet életére nem gyakorol-e nagyobb befolyást, a nemzetet nem erősíti-e joblian, sőt nemzetiségét is nem fejleszti -e nagyobb mértékben ezen kérdések megoldása és fejlesztése, mint a régi gravaminalis politikának újabb alakban való fölelevenítése ? (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) Orr. Apponyi Albert ezen kérdéseknek termékenyítő hatását, nem fogja kétségbe vonni; az agitatio pedig, melyet a t. képviselő úr meg indított, nagy mértékben meddő. Kekünk azonban nem a meddő agitatio a kötelességünk, hanem a hasznos, üdvös, termékeny működés és épen azért, azt hiszem, teljesen indokolt a szabadelvű párt és kormányának álláspontja, mely az e téren való működést akarja zavartalnúl és fennakadás nélkül keresztülvinni: s azért e szempontból is ajánlom a t. háznak a tárgyalás alatt levő szakasz változatlan elfogadását. (Helyeslés jobb felöl.) Elnök: A pénzügyminister úr kíván szólani . (Halljuk! Halljuk!) Wekerle Sándor pénzügyminister: T. képviselőház! Az eddigi vita annyira személyes jellegű volt és annyira az igazságügyminister úrnak nemcsak jelenlegi, hanem korábbi egész politikája ellen irányúit, hogy nem érezhetem magamat hívatva arra, hogy ezen személyes támadásokkal szemben én álljak kiaharczsíkra. Először azért nem, mert a vita engem csak kis részben illetett; másodszor azért nem, mert meg vagyok győződve, hogy megadja az ezekre nézve helyt álló feleletet maga az igazságügyminister úr. Hogy most a t. ház figyelmét rövid időre igénybe venni szándékozóul, annak oka az, hogy az időközt, a mely az ő felszólalásáig letelik, felhasználjam arra, (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon. Szilágyi Dezső igazságügyminister a terembe lép. Éljenzés és derültség a baloldalon.) hogy válaszoljak azokra a hozzám directe intézett kérdésekre, a melyek a tulajdonkópeni vitával összeköttetésben nincsenek, de talán nemcsak a politikai courtoisie, hanem állásomból folyó kötelességemnél fogva is feleletet igényelnek. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk! Elnök csönget.) Első sorban is Beöthy Ákos t. képviselő úrnak (Halljuk! Halljuk!) a tárgygyal, saját beszéde szerint is, közvetlen összefüggésbe nem hozott egy kérdésére, kívánok válaszolni. Minthogy ugyanis valuta enquétek hosszú ideig szoktak tartani, a t. képviselő úr azt kérdi: nem fognak-e ezek késleltetőleg hatni a rendes műveletnek keresztülvitelére; és ebből kifolyólag szándékozom-e odahatni, hogy ezen bizottságok — az 1887. törvény határozmányainak meg felelőleg — működésüket mielőbb megkezdjék ? Erre válaszom ez: (Halljuk! Halljuk!) Én az 1887. törvényben eontemplált bizottságokat nem olyan értelemben veszem, hogy azok adják meg a directivat arra, hogy a valuta mikép rendeztessék. Ezt én a kormány feladatának tartom. (Helyeslés jobb felöl.) Épen azért határozott, részleteiben kidolgozott programmal kívánok előállani — mint ezt jelezni bátor voltam — és erre vonatkozólag az előíntézkedéseket meg is tettem és csak egyes gyakorlati kérdésekre nézve, a hol a gyakorlat és tapasztalat embereit kell meghallgatni, kívánom az enquétek véleményét bírni. Egyébként pedig, legyenek meggyőződve a t. képviselő urak, hogyha egyéb
