Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-562

ISO *®2> orsiáeos lilét 18»1. október 20-án, kedden. körülmények nem hatnak késleltetőleg a valuta rendezésére, az enquéteknek tanácskozásait mindenesetre kötelességemnek fogom ismerni akként irányítani hogy azok a késleltetésnek legkisebb okai se legyenek. (Élénk helyeslés jobbról.) Most áttérek a tárgygyal már közvetlen összefüggésben álló másik kérdésre, melyet Helfy Ignácz t. képviselő úr intézett hozzám s a melyre vonatkozólag gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam háromszor tartotta szükségesnek constatálni azt, hogy a kormány padjairól ezen világosan felvetett kérdésre eddig feleletet nem nyert. Ez arra vonatkozik, hogy mi -- úgy mond — indokoltuk ugyan azt, hogy miért terjesztettük elő két és fél hónappal az év lejárta előtt e törvényjavaslatot, de nem indo koltuk azt, hogy miért kérjük a felhatalmazást oly szokatlanul hosszú időre, azaz öt hónapra. Azt hiszem, t. ház, hogy erre vonatkozólag a ministerelnök úr tegnap .már megadta a választ, úgy, hogy én csak csodálkozásomat fejezhetem ki a fölött, hogy a képviselő urak, a kik pedig a következtetések levonásában igen rigorosusak szoktak lenni, ezúttal nem tanúsítottak kellő következtetési képességet; mert különben e tekintetben korábban adott feleleteimben is megtalálhatták volna a választ. (Igás! Úgy van! Helyeslés a jobbóldalon.) Az argumentatio, a melyet ez irányban felhoztam az volt, hogy kérjük a felhatalmazást most és ily hosszú időtartamra azért, hogy az államháztartás rendes menetét minden eshetőséggel szemben biztosítsuk. (Helyeslés a jobboldalon. Ellenmondások a bal- és szélső baloldalon és felkiáltások: Ezt tudjuk! Természetes!) A t. képviselő urak, csak nem tehetik azt fel rólunk, hogy az államháztartás rendes menetét ezen két és fél hónapi időtartamra akarjuk biztosítani, melyre vonatkozólag az a folyó évi költségvetés által már úgy is biztosítva van. Hiszen az én egész argumentatiom súlya és teudentiája nem ezen két és fél hónapra, hanem azon öt hónapra, irányúit, melyet a képviselő urak kérdésessé tettek: magyarán ós őszintén szólva, beterjesztettük a javaslatot két és fél hónappal az év lejárta előtt azért, hogy esetleg azt minden agyonbeszélhetés ellen biztosítsuk most; {Derültség a bál- és szélső baloldalon. Helyeslés jobb felől.) kérjük öt hónapra a felhatalmazást azért, hogy ne legyen agyonbeszélhető később. (Helyeslés a jobbóldalon. Ellenmondások, Zaj és derültség a szélsőbalon.) Ezt a kérdést nem lehet összeköttetésbe hozni a kormánynak valami titkos, gondosan leplezett, föl nem tárható törekvéseivel, jelesül azzal, mintha a kormánynak elhatározott szándéka már most az lenne, hogy a költségvetési törvény letárgyalása előtt és pedig úgy, mint gróf Apponyi Albert képviselő úr magát kifejezte: minden objeetiv indok nélkül, tisztán saját kényelme szempontjából, subjectiv indokokból oszlattassa fel az országgyűlést, a mit ő, iigy tudom, a legnagyobb politikai frivolitásnak nevezett. Bocsánatot kérek, t. ház, ez a szemrehányás, ez a vád, ha bekövetkeznék is a feloszlatás, mindenki részéről illethet bennünket, csak azok részéről nem, a kik folyton azt hangoztatják, hogy mi nem a nemzet többségét képviseljük. Ilyen, nem egyszer felhozott, hanem sokszorosan ismételt, egész pártoktól hangoztatott elvekkel szemben azt merem vitatni, hogy a subjectiv indok magában is elégséges volna ennek a törvényben gyökerező jognak gyakorolhatására. (Tetszés jobb felől.) De, t. ház, én csak ismételhetem, hogy a kormánynak e tekintetben semmi megállapodása, elhatározása nincsen. Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy ha nem subjectiv, de objeetiv indokok fognak fenforogni, a kormány egyúttal lemondana azon mindenkor fennálló és elvitázhatatlan jogáról, hogy a koronánál az országgyűlés feloszlatását javaslatba hozza. (Mozgás a bal- és szélső baloldalon. Helyeslés a jobboldalon.) Én azonban azt hiszem, t. ház, hogy a képviselő urak nem is azért kívántak erre direct választ, mintha az én argumentatiomat nem értették volna meg. Talán szüksége volt erre Helfy képviselő úrnak azért, hogy mégis némi objectioval lépjen fel az én argumentatiommal szemben; és talán szüksége volt Apponyi gr. képviselő úrnak egyrészt azért, hogy úgy tüntessen fel bennünket, mintha mi valami titokzatos, meg nem engedett dologra törekednénk ; és másrészt szüksége volt rá talán a végre is, hogy ignorálva a múltban történteket, ignorálva a jelenségeket, a melyeket különben annyira szeret megfigyelni, az indokolatlan gyanúsítás vádjával terheljen bennünket az ellenzék eljárásával szemben. (Úgy van! jobb felől.) Hát, t. ház, ha én az indokolatlan gyanúsítás terére akartam volna lépni, akkor nem adtam volna elő argumentatiomat egész szárazon, kerülve minden személyes momentumot, kerülve és megóva még a személyes susceptibilitásokat is; hiszen joggal hivatkozhattam volna arra, hogy nemcsak korábban, hanem a legutóbbi időben is az a fenyegetés, hogy en neka kormánynak a költségvetés megszavaztatni ugyan soha sem fog, nemcsak politikai magánkörökben képezte megbeszélések] tárgyát és nemcsak a sajtóban ventilláltatott, hanem ebben a házban is nyíltan, határozottan kifejeztetett, többszörösen ismételtetett, szóval és tettek által megerősíttetett. (Úgy van! Úgy van! jobb felől.) Igaz ugyan, t. ház, hogy ezek a nyilatkozatok nem Apponyi gr. és pártja részéről, hanem a másik t. ellenzék