Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-562

nemzet valódi szükségeiben, hogy azokat már korábban is észrevette volna. Még egy észrevételt. Nem lehet tagadni, hogy gr. Apponyi és azok, kik hosszú politikai pályáján vele tartottak, sokszor igen érdekes eszméket pendítettek meg; hogy úgy társadalmi, mint nemzetgazdasági és közigazgatási kérdésekben akkor, midőn a szenvedély meg nem zavarta álláspontjukat, magas színvonalon állottak és az európai áramlatok képviselői voltak. De bizonyos az is, hogy e részben mindig váltakozva, különböző pontokat toltak előtérbe. És constatálom egyúttal azt is, hogy a legutóbbi években gr. Apponyi a legnagyobb buzgalommal a közigazgatási reformra adta magát. Ez nemes, nagy feladat. De sajátságos, hogy csak azért, mert az a javaslat, melyet nagy erővel védett ő is, keresztül nem ment, e reform rá nézve most egyszerre háttérbe szorult. Gróf Apponyi Albert: Nem, ez nem áll! HegeŰÜS Sándor előadó : Bocsánatotkérek, programmjának sokkal előretoltabb és nagyobb fontosságú aknák jelzett részletei nem azok, melyek a közigazgatásra vonatkoznak. Bebizonyítom ezt azzal is, hogy álláspontja e részben főkép azért változott, hogy eddig nem vindicálta magának, hogy csak ő egyedül csinálhatja meg, megengedte, hogy másokkal coalitioban is megcsinálhatja, most pedig ezt határozottan kétségbe vonja; elvitatja a szabadelvű párttól és kormánytól azt a képességet, hogy azt egyáltalában megcsinálja. Pedig azt hiszem, hogy ama két szakasz sokat emlegetett sorsa olyan hirtelen még sem változtatta meg e pártnak és e kormánynak ily munkára való képességét. Ha előbb hónapokon át gróf Apponyi alkalmasaknak hitt bennünket e reform keresztülvitelére, ez feljogosít minket arra a hitre, hogy e képesség most is meg van e pártban. Ily kérdések, mint a közigazgatási reform vagy közgazdasági vagy egyházpolitikai kérdések, mind olyanok, melyekben tökéletesen helyén van, ha a nagy pártok állást foglalnak és igyekeznek a nemzetet álláspontjuknak megnyerni. De bocsánatot kérek gr. Apponyitól, ha eltekintünk a tisztán agitationalis szempontoktól, kétségbe kell vonnom, hogy a most kifejtett programm némely tétele ily szempont alá esik. Nem bocsátkozom részletekbe, mert erre jogom nincs. De ki kell emelnem két pontot, mert t. képviselőtársam e két pontot formulázta legpraecisebben. Az egyik az udvartartás kérdése, a másik a közös hadsereg katonai kiképeztetésének kérdése, általánosságban szólva; szabatosabban pedig érteni kell alatta a katonai akadémiának Magyarországon való felállítását. (Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Én azt állítom, hogy mindkét kérdés oly természetű, hogy párt. MíWilier ao.rta, kedden. programm, nemzeti agitatio tárgya nem lehet. Lehet beszélni arról: tapintatos-e, helyes-e, czélszerü-e az ily kérdéseket felvetni; de hogyha ezt a vitatkozás tárgyilagossága érdekében — hogy közelebb jussak gr. Apponyi Alberthez — elfogadom is és eltekintek a kérdésnek opportiwitási és tapintatossági szempontjából való felvetésétől, de ám mondják, hogy ez époly opportunus, mint a milyen tapintatos: akkor azt kérdem, hogy mindkét kérdés oly természetű-e, hogy első sorban a nemzetet kell tűzbe vinni miatta és megoldásának módja olyan-e, hogy az ily agitatio útján azt megoldani lehet? Én azt állítom, hogy sem egyik, sem másik, mert a mi az udvartartartás kérdését illeti, azt hiszem, gróf Apponyi igazat ad nekem, hogy ez anynyira convenieittialis és bizonyos tekintetben személyes kérdés. (Ellenmondás a bal- és szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Ugron G-íbor: Az nem lehet;; állami életben nincs személyes kérdés! Hegedüs Sándor előadó: Nem akarom ezt hosszasan fejtegetni, de állítom, hogy bizonyos tekintetben személyes kérdés is; (Ellenmondás a bal- és szélső baloldalon. Halljuk!) annyiban, hogy személyes elhatározás dolgát képezi annak, a ki első sorban érdekelve van ebben a kérdésben. Ezt határozottan állítom. Eniek következtében azt hiszem, hogy ily kérdésben lehet egy államférfiúnak az a vágya, az a törekvése, hogy ez bizonyos értelemben más alakot öltsön; lehet egy kormánynak törekvése és czélja, hogy az más alakban oldassák meg, de az ily kérdéseknél az ember vagy kész dologgal áll elő és azt. mondja: itt van ; vagy pedig egyáltalában semmiféle izgatást meg nem indít, (Helyeslés jobb felöl.) Ez igénytelen benyomásjom az ily dolgokról. A mi pedig a másik kérdést illeti, melyet concretebben fejezett ki gr. Apponyi Albert: erre nézve azt vagyok bátor válaszolni, hogy a közös hadsereg számára Magyarországon felállítandó akadémia kérdése nagyon régi kérdés. A delegatioban tárgyaltatott az és azt hiszem, első sorban a delegatiora tartozik. Mert ha az ember egyszer azt az álláspontot foglalja el, hogy közös költségen a közös hadsereg számára állíttassák fel: akkor annak olyan alapot kell adni, hogy az azon fórum által legyen megoldható, a mely fórum elé a közös hadsereg és a közös költségek tartoznak ; ez pedig a delegatio. A delegatio pedig nemcsak magyar, ds egyszersmind osztrák delegatio is. Az osztrák delegatio előtt — egészen a dolog practicumát veszem — | nem lehet az ily kérdés megoldását magyar nemzeti szempontokkal indokolni. (Mozgás bal felöl.) Az osztrák delegatio előtt a közös hadsereg szükséglete szempontjából lehet ezt indokolni és megszavazását követelni; s azt hiszem