Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-561

Í54 IBI, omáfos Illés ISfll. október 19-én, hétfőn. tek, ennélfogva ellenök semmiféle vád nem emelhető. A tárgyaláson tehát a volt segédek, a kik közül különben csupán csak kettő jelent meg, csak mint tanúk szerepeltek és kérdeztettek ki. Az iratokból meggyőződtem arról, hogy az ügy egész lefolyása alatt az a kérdés vagy az állítás, hogy katonák és nem katonák, katonai kötelékben állók és nem állók becsülete közt különbség van-e vagy nincs, sem a vádlottak, sem a vád, sem a tanúk részéről fel nem hozatott és így ez a kérdés a bírói functio körébe a büntetőjogi beszámítás mérlegelése szempontjából nem is vitetett. E kérdést a főtárgyaláson elnöklő bíró vetette fel, a ki a tárgyalás körébe — nincs okom benne kételkedni, hogy jóhiszemúleg — eszmetársítás útján belevonta azt és hozzáfűzött még a tárgyalás menete alatt a bírói functio körébe eső teendőkhöz bizonyos kijelentéseket, fejtegetéseket, észrevételeket és kijelentette részint a vádlottakkal szemben, a kik a társadalmi kényszerre hivatkoztak, hogy a társadalmi kényszernek való engedés gyávaság és fejtegette, hogy miért; részint azután a tanúkhoz fordulva, mint az előterjesztett adatokból magamat informáltattam, azoknak is szigorú leczkét adott és felemlítette, hogyha a regédek kötelességüket teljesítenék és nem ugratnák be a feleket a párbajokba, azok száma kevesebb volna. Ennek felemlítésekor az egyik tanú megjegyezte, hogy kérem mi katonatisztek is vagyunk. Erre az elnök — feléje fordulva, legalább az adatokból így derűi ki — azt mondja: talán a katonai becsület más és nagyobb, mint a polgári becsület? és egyéb nyilatkozatokat tett e kérdésről. Ezt az egészet csak azért hozom fel, hogy kitűnjék az, hogy maga az a kérdés, katonai becsület és polgári becsület közt különbség van-e, vagy nincs: nem a vád vagy vádlottak, vagy a tanúk által, hanem az elnök által hozatott be a tárgyalási fejtegetések körébe Már most, t. ház, azon kérdésekre, a mit a t. képviselőtársam tett, már itt megjegyzem, hogy nem a kijelentés tartalma, hogy a katonák és nem katonák becsülete közt nincsen különbség, képezte a ministerium intézkedésének tárgyát, nem annak tartalma, mert az helyes, egyéb álláspontot sem itt a házban tudtommal senki sem képviselt, sem az igazságügyministerium soha nem képviselt, hanem a figyelmeztetés okai azon intések, fejtegetések voltak, melyek a tárgyalás vezetése körébe nem tartoztak. (Helyeslés jobb felől) Már most visszatérek a történtekre. A honvédelmi ministerium részéről egy átírat intéztetett hozzám, a melyben egyszerűen tudomásomra hozatik az, a mit különben a ministerium más forrásokból, de magukból a hirlapi közleményekből is tudott. Ebben az átiratban semminemű megkeresés nem fejeztetett ki, de ezzel kapcsolatban az is felemlíttetett, hogy az elnöknek a tárgyalás vezetésében összpontosult feladatán túlterjeszkedése és esetleg oly társadalmi és egyéb kérdéseknek, például a tiszteknek mint ilyeneknek, hogy minő kötelességei vannak, ezeknek fejtegetése, melyek az eldöntendő concretügy bírói elintézés alá tartozó körülményei közé nem tartoznak, visszautasítások, ellenmondások tárgyai foghatnak lenni. Az igazságügyministerium az ügy állásának felderítése után akkép intézkedett felügyeleti jogából kifolyólag, hogy a törvényszék elnökét megbízta, hogy bizalmasan figyelmeztesse az illető bírót arra, hogy a bírói szék és bírói hatalom minden körülmények közt megóvandó pártatlan sága és objectivitása érdekében a tárgyalás vezetésénél olyan kérdések fejtegetését, észrevételeket, intéseket, melyek az eldöntendő ügy bírói megítélés alá veendő körülményeihez nem tartoznak, a tárgyalás körébe ne vonjon be. Ez rövid vonásokban előadása annak, a mi történt. Történt a figyelmeztetés bizalmas módon, az illető bíróval szemben kíméletesen. (Egy hang hal felöl. Mi köze éhhez a honvédelmi ministernek?) Én, t. ház, felelek a hozzám intézett kérdésekre és az igazságügyministerium által történtekről. Egyébiránt meg vagyok győződve, semminemű beavatkozást t. barátom a honvédelmi minister nem tett, de ezélba sem vett. Mert kérem, mibe akart volna beavatkozni? Az igazságügyi ministerium feladatába nem akarhatott, mert t. barátom nagyon jól ismeri a hatásköröket. A miért az igazságügyi ministerium tudomására juttatta a dolgot, azért történt, mert attól tarthatott, hogy ha ily túlterjeszkedések történnének nyilvános tárgyalásoknál: a tanúk részéről könnyen bizonyos ellenmondások, visszautasítások történnének. Pedig az igazságügyi kormányzat álláspontja az, hogy akár helyes, akár nem helyes egy bírói kijelentés, azt az illető és mindenki, ki ott van, tisztelettel fogadni tartozik ; visszautasításnak, ellenmondásnak nincs helye. De igenis, ha túlhág a határon, ott van az illetőnek felügyeleti hatósága, (Úgy van! a jobboldalon; ellenmmdások a szélsőbalon.) Már most megfelelhetek a kérdésre: téves, nem vaió az, hogy az igazságügyminister a nevezett bírónak rosszalását fejezte volna ki. A rosszalás fegyelmi büntetés. Annak kiszabására az igazságügyministerium nincs hívatva. Arra más forumok és más eljárás van. Hanem történt figyelmeztetés, még pedig a főfelügyelet! jogból kifolyólag; történt oly alakban, mint szerencsém volt előadni, nem annak tartalma miatt, a mi észrevételt a bíró tett, hanem akár ilyen, akár olyan észrevételt tett, történt a miatt, mert az Elnök: feladatnak a főtárgyalásban vont határain túlterjeszkedett.