Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-561

561. wrsíágoi *!és 1891. október 19-én, hétfon. tél nem önökhöz fordulunk tanácsért, hogy felhatalmennyi időre és mikor kérjünk ; hanem ily körülmények között úgy fogunk intézkedni, a mint saj'át belátásunk szerint jónak és szükségesnek látjuk. (Helyeslés jobb felől.) Egy másik kérdés is fölhozatott és pedig hivatkozással arra, hogy a ministereket lássuk el utasítással, hogy az egyes ministerek, vagy a ministerek összesen mikor beszéljenek. Méltóztassék megengedni, hogy annak megbírálását, vájjon többen felszólaljunk-e egy vagy más kérdésben, vagy csak egy és ki szólaljon fel, szintén nem önökre bízzuk, hanem fogjuk tenni mindig és minden alkalommal e tekintetben is azt, a mit magunk jónak és szükségesnek látunk. (Helyeslés jobb felől.) Méltóztattak bizonyos kérdéseket fölvetni, melyek azon időre vonatkoznak, midőn az igazságügyi minister űr még nem volt a cabinet tagja. Meg vagyok győződve, hogy illetékes helyről nem sokára meg fogják kapni a kellő választ. (Helyeslés jobbról.) A mostani vita, t. ház, nem annyira magáról az indemnityről ; a felhatalmazási törvényjavaslat felett folyikj hanem ez — miként azt gróf Apponyi Albert maga is jelezte — zászlóbontás, nagyfontosságú politikai kérdések kifejtése. (Mozgás baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbról.) A t. ház igen természetesnek fogja találni, hogy midőn e zászló kibontásakor azon olyanokat látok felírva, a miket magam nem tartok helyeseknek : azokat nem hagyhatom szó nélkül. (Halljuk! Halljuk!) Midőn a kormányt azzal vádolják, hogy eljárása nem helyes és hogy a felhozott esetekért a kormány iránt bizalommal nem viseltethetnek és ezért nem szavazhatják meg az indemnityt: akkor ezekre nézve a kormány álláspontját felderíteni kötelességemnek tartom. (Halljuk! Halljuk!) A legelső, a mire nézve gróf Apponyi Albert t. képviselőtársammal egyet nem érthetek és melyet az általa kibontott zászlóra írt, azon tan, a melyet a közjogi kiegyezés magyarázatára nézve kifejtett. Sajnos, már kevesen vannak azok közül, a kik az 1867-iki törvényhozásnak tagjai voltak és a 67-es kiegyezés megalkotásában részt vettek. Én azok közé tartozom és ezért merek hivatkozni arra, hogy azok a törvényhozók, kik az 1867-iki törvényeket alkották, nem úgy fogták fel a helyzetet, a hogy annak gróf Apponyi Albert ma kifejezést adott. (Úgy van! jobb felől.) Az 1867-iki törvényhozók főczélja az volt, hogy azon közjogi viszályok, a melyek századokon át megakadályozták az ország fejlődését és melyek az ország törvényhozási működését teljes mértékben igénybe vették, megszüntettessenek; és ezen kérdések rendeztetvén, alkalom adassék arra, hogy az ország a saját maga fejlődéséről gondoskodhassak. (Úgy van jobb felől.) E szempontból, t. ház, azoknak nem lehetett feladatuk, hogy a kérdésekre provisorium alkottassák ; hanem a czél az volt, hogy e kérdések véglegesen nyerjenek megoldást. (Úgy van! jobbról.) Ép azért abban a törvényben, a mely a közösügyekről szól, taxatíve vannak felsorolva mindazon intézkedések, a melyeket az a törvény rendez és ezért lett egyszersmind megszabva az a mód, a melyen azok intézendők ; (Úgy van! jobb felől.) de távol volt az akkori törvényhozástól azon szándék, hogy e szabályzat csak ideiglenes legyen. Mindenki tudja, hogy az 1867 : XII. tcz. egyes intézkedései olyanok, a melyekre nézve magában a törvény szándéka az, hogy ezen kérdések hasonló módon oldandók meg ő Felsége többi tartományaiban is. Ha tehát mi vindicáljuk magunknak a jogot, hogy saját érdekünkben nemzeti irányban akarjuk ez ügyeket fejleszteni, igen természetes, hogy a másik féltől sem tagadhatjuk azt meg ; (Úgy van! jobb felől.) és akkor az eredmény az lesz, hogy vagy centralisticus vagy foederalisticus irányban fogják ezen kérdéseket bolygatni : s akkor az a helyzet áll elő, hogy nemcsak saját törvényhozásunk körében kellene ily irányú tárgyalásokat folytatni, hanem kénytelenek lennénk e tekintetben újból s újból a másik féllel is újabb tárgyalásokat kezdeni. (Úgy van!jobb felöl. Mozgás a baloldalon.) B. Kaas Ivor: Ez felhívás Ausztriának? (Zaj. Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) Gr. Szapáry Gyula ministerelnök: Ez az, t. képviselőház, a mi kívánatossá tette, hogy ezen kérdések végleges megoldást nyerjenek. (Úgy van! jobb felől.) Ábrányi Kornél: Hát az »és«-t miért rendezték csak két év előtt? (Mozgás és zaj a jobb oldalon.) Gr. Szapáry Gyula ministerelnök: Megengedem, t. ház, hogy ha tisztán theoria szempontjából bíráljuk meg a fennálló intézményeket, lehet képzelni alkotmányt, mely egyszerűbb és jobb, mintáz 1867-iki; de ha figyelembe veszsziik a monarchia viszonyait és saját magunk helyzetét és érdekeit: merem állítni, hogy azon megoldás, a melyet azon előrelátó férfiak ezen kérdésekre nézve létesítettek, mégis a leghelyesebb volt. (Élénk helyeslés jobb felől.) Minthogy pedig mi saját érdekeinkből megfelelőnek találjuk azon megoldást, a mely 1867-ben létestílt, azért kívánjuk azt sértetlenül fentartani úgy, a mint az akkor létesíttetett és azért nem akarjuk azt csak átmenetinek tekinteni. (Zajos helyeslés jobb felől.) 19*