Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.
Ülésnapok - 1887-561
148 Ml. orsíágOB Blés 1891, oktŐbei* Ift-én, hétfőn. De jól jegyezte meg gr. Apponyi Albert t. képviselő úr, hogy ezen intézkedéseknek két oszlopa van: az egyik a nemzet bizalma; a másik — ha jól értettem — a monarchia érdeke. (Halljuk! Halljuk.') E kettő szükséges szerinte arra, hogy ezen alap fentartassék. Engedelmet kérek, ha ezen oszlopok egyikét, a nemzetnek ezen intézményben való bizalmát megrendítjük — pedig épen ezt akarja gróf Apponyi Albert megrendíteni — (Helyeslés jobb felől. Derültség és ellenmondás a baloldalon) akkor megrendíthetjük ugyan a hitet és bizalmat, de nem cselekszünk saját érdekünkben. (Helyeslés jobb felől. Mozgás a baloldalon.) Hogy ez így van és hogy az alap, melyet az akkori törvényhozás létesített, az ország érdekeinek megfelel, arra nézve elég, ha visszatekintünk az azóta történt fejlődésre. (Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Azt is mondták, hogy 1867, tehát majdnem 24 év óta mily nagy visszaesés tapasztalható, például a közösügyi kiegyezés értelmezésében. Nevezetesen tegnap említette b. Kaas Ivor képviselő úr, hogy máskép fogták fel akkor a delegátusok a helyzetet, a kik az országnak bizonyos vívmányokat hoztak vissza, a mi ma sehogy sem áll. Ámde miket hozott fel a t. képviselő úr ezen visszaesés igazolására? Felhozta először egy tábornok nyugdíjazását és felhozta a magyar ezredeknek Magyarországba való visszahozatalát. Én azonban emlékezetébe hozom a t. képviselő úrnak, hogy a magyar ezredeknek visszahozatalát nem a delegatio határozata idézte elő, hanem a véderő-törvényben megállapított territoriális beosztás, mely úgy az ország, mint az általános védképesség érdekében alkottatott meg. (Úgy van! jobbról.) De méltóztassék megengedni, annak igazolása, hogy oly nagy visszeesés tapasztalható ezen kérdések felfogásában, még nem állapíttatik meg, ha a képviselő úrnak e tekintetben igaza is van. (Igaz! Úgy van! jobb felöl. Ellenmondások a baloldalon.) A másik kérdés a legközelebbi napokban e házban lefolyt eseményekre vohatkozik és hibáztatják Fa kormány eljárását azért, hogy midőn itt lett volna az alkalom arra, hogy a háznak egy tekintélyes része a közjogi alapot magára nézve kötelezőnek ismerje el, a kormány azt a maga részéről visszautasította s megtagadta azoknak a eooperatioját, a kik ezen az alapon közre kívánnak működni. (Mozgás a szélsőbalon.) T. ház! Más elemeknek bevonása és közreműködése és egy cooperatio előidézése lehet igen helyes, jó és üdvös, ha az intentio azonos; de ha az illetők már előre is kijelentik, hogy azon intézményt rossznak tartják és az egész különbség csak abban állna, hogy míg eddig ezen intézményt kívülről támadták, ezentúl azt benn kívánják megtámadni; akkor hasznos cooperatiot várni nem lehet. (Helyeslés jobb felöl. Zaj a szélső báloldalon.) Olay Lajos: De joga van hozzá. A jogot megtagadni, az önök szerint a szabadéi vítség ! (Zaj.) Linder György: A balközép is rossznak tartotta a kiegyezést és mégis bement a delegatióba! (Halljuk! Halljuk!) Gr. Szapáry Gyula ministerelnök: De, t. ház, nekem tudomásom sincs arról, hogy a háznak egy tekintélyes csoportja a delegatioba be kívánt volna lépni és a közjogi alapot, vagy pedig ennek az alapnak egy részét el kívánta volna ismerni. (Mozgás bal felől.) Nekem csak arról van tudomásom, hogy csakis egy képviselő kelt fel e házban, a ki egészen szokatlanul és sajátságos módon kívánta a delegatióba való megválasztatását. (Úgy van ! a jobboldalon.) Azt hiszem azonban, hogy a közjogi alap elismerésének, ha arra csakugyan oly nagy súlyt fektettek, mint a hogy mondják, nem tekinthető, ha azt oly személyes momentumhoz kötik, hogy az illető képviselő beválasztatik-e a delegatióba, vagy nem? (Helyeslés a jobboldalon.) Ha csakugyan áll, hogy a háznak van oly része, mely a közjogi alapot, habár eddig nem állt is azon, elismerni akarja, (Felkiáltások a szélső balról: Az nem szükséges!) erre a követett módon kivííl számos más út is van : (Úgy van! a jobboldalon.) lehet ennek kifejezést adni a házban, programmbau, vagy a választókhoz intézett nyilatkozatban; és így annak nem az az egyedüli módja, hogy a delegatióba bemenjen. (Felkiáltások a szélső balról : De joga van bemenni! Zaj.) Egy másik szemrehányás, a mely a kormány ellen tétetett, az, hogy nemcsak nem követ nemzeti politikát, hanem politikája nemzetrontó. Régen halljuk már a nemzeti párt alakulásának hírét és azt, hogy annak czélja a nemzeti politika lesz. Igen örülök, hogy a legközelebbi napokban felvilágosítást nyertünk arról, hogy a nemzeti politika — részleteit tekintve — miben áll? Méltóztassanak megengedni,hogy felolvassam gr. Apponyi Albert t. képviselő úrnak erre vonatkozó nyilatkozatát: (Halljuk! Halljuk!) »Igenis, mi az ^egységes és felbonthatatlan magyar nemzet fogalmából indulunk ki és azért szabadelvűén akarunk eljárni a hon minden polgárával szemben a nyelvhasználat tekintetében. De bármiféle, nemzeti csoportokkal való pac tálásnak és paetumos hazafiság elnyerésének ellenségei vagyunk, voltunk mindig és leszünk ezentúl.« Ezek igen szép kijelentések, de felfogásom szerint csak az a hibájuk, hogy oly általánosak, hogy azokat a ház minden tagja elfogadhatja. És itt kénytelen vagyok kijelenteni azt,
