Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.
Ülésnapok - 1887-561
] 42 &el- orszügos fllés 1891. október 19-én, hétfőn. közigazgatásról : ez a Beksics-Szilágyi-féle interpretatióban így nyilvánul, hogy oscillálunk a jobb-és baloldal közt. (Hosszan tartó élénk tetszés és derültség a hal oldalon.) Nem volt-e igazam, t. képviselőház, mikor az ily vádaskodásokat a politikai dajkameséknek országába utasítottam annyival is inkább, mert ámbár programmunk azon részeit, a melyek a napirenden levő tárgygyal nincsenek összefüggésben, ily alkalommal nem szoktuk fejtegetni, épen a közigazgatási vita alkalmával első felszólalásomban, tudván, bogy kivel van dolgom ; tudván, hogy akár szavaimból, akár hallgatásomból egyaránt fegyvert fognak kovácsolni a sofisták, kik nagy számmal ülnek a túloldalon — elismerem, legnagyobb köztük a t. igazságügyi minister úr (Derültség balfelöl.) — tudván ezt: a közigazgatási kérdésben elmondott első beszédembe bevettem az emlékeztetést azon nemzeti és közjogi momentumokra, melyek önöktől elválasztanak minket. Igenis, azon közjogi momentumokat, melyek az 1867-ki törvénybe is befoglalt vívmányok sérthetlenségének megvédései, a melyeket a függetlenségi párt kevesel, de azokon csorbát ejteni annál kevésbbé enged, melyek tehát olykor-olykor köztünk közös momentumok, ezeket a közös momentumokat kiemeltem és a ház elé állítottam, abban a pillanatban, mikor a t. igazságügyi minister úrnak állítása és meséje szerint a jobboldalnál kerestem czéljaim megvalósítását. Ismét attól függ az egész, hogy az ember czél alatt mit ért. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Czéljainknak megvalósítására: elfogadjuk az erőt, akár onnan, akár innen. Csakhogy azok a czélok nem egyéni czéíok, csakhogy azok a czélok objectiv czélok, csakhogy azok a czélok elvek és eszmék megvalósítására indulnak (Élénk helyeslés és tetszés bal felől.) és ezt a szántszándékosan ráfogásokat keresőkön kivül minden elfogulatlan ember ismeri, a ki eljárásunkat objectiv bizalommal nén; (a jobb oldalra mutat.) ott is az elfogulatlan elemek, itt is: akkor is, mikor ellentétbe vagyok önökkel, akkor is, mikor harmóniában vagyok akár önökkel, akár (a szélső baloldalra mutat.) önökkel, t. uraim. (Helyeslés bal felöl.) A t. minister ár különös súlyt helyez annak újból bizonyítására, hogy én és a kik velem ugyanazon padokon ülnek, semmikép sem lehetünk hívatottak arra, hogy az 1867-iki kiegyezést képviseljük, hogy annak valódi szellemében való fentartását feladatunknak tekintsük. Szerinte mi azt aláásni iparkodunk és ahhoz az őrhöz hasonlítunk, a ki az őrzésére bízott épület oszlopait megrázni törekszik. E szerint, t. ház, az 1867-iki kiegyezésnek hívatott védőit atúloldalon kell keresni. De vájjon kit? At. igazságügyminister urat egyedül, vagy azt az egész pártot, melyhez ő most tartozik? Én azt sejtem, hogy az elöbbenit és megmondom, miért? Mert ha azt a pártot kellene a 1867-iki kiegyezés hívatott védőjének és interpretatorának tekintenem, akkor igen sajátságos eredményre jutnék. (Halljuk! Halljuk!) Élénk emlékezetünkben van, hogy azokról a padokról a véderő vita alkalmával Tisza István képviselő úr hogyan interpretálta a hadügy közösségét és azon gondolatnak adott kifejezést, hogy hajlandó volna elvileg hozzájárulni a hadilétszám megállapításának állandóvá tételéhez ; és élénk emlékezetünkben van, hogy erre az igen t. igazságügyminister ár azt mondta, hogy Tisza István t. képviselő úr, bizonyosan szándékának ellenére, de az általa kifejtett eszmék tartalmánál fogva egy alapon áll és egy irány felé törekszik az osztrák centralistákkal. (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) Élénk emlékezetünkben van, hogy ugyanakkor az igen t. igazságügyminister úr kifejtette az 1867 es alapon állóktól eddig hallott azon legradicalisabb doctrinát, hogy az esetben, ha a monarchia két állama közt a véderő-rendszer megállapítása tekintetében az egyezség létre nem jön: az ország e tekintetben teljes intézkedési szabadságát visszanyeri; és élénken emlékezünk, hogy nem tudom, itt a képviselőházban-e, de az egész kormánypárti journalistikában, a melyet pedig a parlamentnek is igen tisztelt és tekintélyes férfiai vezetnek, rémület és szörnyüködés támadt az igen t. igazságügyminister úrnak, akkor csak képviselőnek, ezen theoriája felett és azt a függetlenségi párthoz való nagy közeledésnek nyilvánították. (Derültség a bal- és a szélső baloldalon.) Ha tehát a t. minister úr mostani pártját tekinti az 1867-iki alkotmány hívatott védőjének, akkor az a kérdés merül fel, hogy ama párt közjogi politikájának melyik szövege tehát az, a mely hiteles? (Derültség és tetszés bal felől.) Vájjon az a felfogás-e, a melyet akkor Tisza István t. képviselő úr képviselt, a mely a t. igazságügyminister úr szerint az osztrák centralisták felfogásával azonos; (Derültség bal felöl.) vagy az a felfogás, a melyet a t. igazságügyminister úr képviselt és a mely azon párt egész journalistikája szerint a függetlenségi párt álláspontja ? (Elénk tetszés és derültség a bal- és a szélső baloldalon.) Megvallom, t. ház, nagyon nehezen tudok valamely alkotás hívatott képviselőjéül és közös védőjéül elismerni egy olyan politikai csoportot, a melynek körében ülő férfiak egymást osztrák centralizmussal és szélsőbalisággal vádolják, a nélkül, hogy látnók, hogy a differentiákat egymás közt kiegyenlítették volna. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.)
