Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-561

S61- országos ülés 1891. október 19-én, hétfőn. 141 De ha méltányolom is, hogy erre az önmegtagadásra a túloldalnak szüksége van, bizonyos kérdéseknek vitatását s bizonyos offensiváknak vezetését mégis jobb volna talán gyöngébb parlamenti erőre, de a múltban kevésbbé «ngagierozott férfiúra bízni; (Élénk tetszés és derültség hal- és szélső baloldalon.) és azok közé a themák közé, a melyeknek képviseltetésére más valakit — akárkit, csak nem az igazságügyminister urat — (Derültség balfelól.) volnék bátor önöknek ajánlani, tartozik a két ellenzéki párt közötti választási coalitio themájának fejtegetése. Én, t, képviselőház, az egész fejtegetést időelőttinek tartom, mert hiszen senki sincs még értesülve azon t. pártnak (szóló a szélső baloldalra mutat.) e tekintethen elfoglalandó álláspontjáró], de ha ezt a kérdést felvetni jónak látják a túloldalról, ám tegyék: állunk elébe. Mindenkivel szemben vitatkozom az ily coalitionak jogosultsága és megengedhetősége felett. A t. igazságiigyminister úrral nem. (Derültség bal felől.) Egyszerűen emlékezetébe hívok a múltnak történelméből egynéhány reminiseentiát. (Halljuk!) Hát nem emlékezik a t. igazságügyminister úr saját jákóhalmi megválasztatására és a függetlenségi párttal ezt megelőző alkudozásokra ? (Zajos derültség és taps a bal- és szélső baloldalon.) Nem emlékszik már, mikor együtt Nagyváradra mentünk és ott a függetlenségi párt vezérférfiaival a kölcsönös támogatásra nézve tanáeskoztunk ? (Nagy derültség és taps a bal- és szélső baloldalon.) Nem emlékszik a t. igazságügyminister úr azokra a zombori eonferentiákra, a a melyekben együtt vettünk részt 1884 ben és a hol a báesmegyei függetlenségi párt vezérférfiaival megállapodásra jutottunk minden egyes kerületre nézve és biztosítottuk egymásnak kölcsönösen a támogatást? (Zajos derültség és taps bal felől.) Ha más valakit állítanak velem szembe ily themának megvitatására, szívesen vitatkozom felette elvi alapokon, sőt meglehet, hogy később, ha majd a t. igazságügyminister úrtól elbúcsúztam, még mai beszédem folyamán is mondok erről néhány szót, de a t. igazságügyminister úr ne várja tőlem, hogy vele erről vitatkozzam. Elég neki ezen közös tapasztalatokat, ezen együttesen viselt dolgokat emlékezetébe visszahoznom : akkor aztán a nagy dialektieusra, a kit már sokszor láttam és hallottam tűnődni önmagában és a kritikai elmének őrlő malmán szétszedni azokat, a miket 24 óra előtt a esalhatatlanság teljestudatával védett; (Élénk tetszés bal felől.) akkor erre a nagy dialektieusra bízom annak megmagyarázását, hogy a mi 1878-ban és 1884-ben tökéletesen rendjén volt és a miből magának bő részt vett ki — mert hozzáteszem, hogy pártügyeink ezen részét személyesen ő vezette leginkább (Igaz! Úgy van! bal felöl.) — mondom, a nagy dialektieusra bízom annak megmagyarázását, hogy a mi 1878-ban és 1884-ben rendjén volt, az talán már 1887-ben, de 1892-ben mindenesetre vérlázító politikai inmoralitás. (Hoszszan tartó zajos helyeslés és taps a bal- és szélső baloldalon.) Ezzel kapcsolatosan a t. igazságügyminister úr nagy csodálkozásomra — mert ő valóban nem szorult rá (Halljuk! Halljuk!) — a politikai dajkamesékből föltálalt a háznak egy néhányat. Elmondja nekünk, hogy mi oscillálunk : hol a jobb-, hol a baloldal felé teszszük át súlypontunkat; hol itt keresünk barátkozást, hol amott, a mint azt czéljaink épen maguk| kai hozzák. Minthogy épen ma Pulszky Károly t. képviselőtársam figyelmeztetett arra, hogy bizonyos dolgokat, a miket én tegnapelőtt elmondtam, Beksics Gusztáv t. képviselő úr már sokkal szebben írt meg: legyen nekem ismét szabad a t. igazságügyministert figyelmeztetni, hogy azokat az előbb említett dolgokat, melyeket én politikai dajkameséknek nevezek, sokkal élénkebb színezéssel, sokkal kimerítőbben, sokkal szebben megírta ugyanaz a Beksics Gusztáv, kit ma közös riválisunkká tett Pulszky Károly t. képviselő úr. (Zajos derültség a bal- és szélső baloldalon.) Ha azonban e gondolat komoly vádként hozatik fel ellenünk, akkor kénytelen vagyok erre is néhány szóval reflectálni. (Halljuk! Halljuk !) Nagyon sajátságos követelmény az tulajdonképen, a mi e vádban rejlik. Mi a mi programmunk folytán, a melyet mindenki ismer, némely kérdésben egyetértünk a t. szabadelvű párttal és a kormánynyal; és némely kérdésben egyetértünk a függetlenségi párttal. Már most nem a legtermészetesebb dolog-e a világon, hogy akkor, a mikor oly kérdések tárgyaltatnak, a melyekre nézve a kormánypárttal értünk egyet, a kormánypárttal szavazunk ; és ha oly kérdések kerülnek tárgyalás alá, a melyekre nézve a függetlenségi párttal értünk egyet, hogy akkor a függetlenségi párttal szavazunk? Nem kell ehhez semmi boszorkányság, ez a dolognak igen egyszerű megfejtése. Vagy azt akarja a t. minister úr, hogy valahányszor egy eoneret kérdés tárgy alt a tik, ilyen félreértések és vádak kikerülése végett mindig egész programmunkat mondjuk el? Azt akarja-e, hogy a mikor közigazgatásról vitatkozunk, akkor a véderő-j avaslatnál mondott beszédeinket mondjuk el újból? És azért, mert nem mondjuk el újból s mert akkor, mikor közigazgatásról van szó, nem újítjuk meg azokat, a miket a hadseregre nézve követeltünk, mikor pedig véderőről van szó, nem beszélünk