Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-561

5<S1. országos ülés 1891. október 19-én, hétfőn. 139 mozognak, mindegyikének kellő erkölcsi befolyás íog adatni a reformműnek kiépítésében. Hogy ezen reményem aztán tünedezni kezdett a v ita folyamán, mikor itt a plenumban az első szó, a melyet elénk dobtak, . a kormánypárt kizárólagossága volt a reformmtí keresztülvitelében; a mikor láttam, hogy lépten-nyomon tanácsainkat abban a mértékben kezdték kevesebb figyelemre méltatni, mint a mily mértékben hitték, hogy a kezdeményezés veszélyein tiíl vannak ; midőn azt tapasztaltam, hogy onnan az igazságügyminister úr minő buzgóságot fejt ki abban a tekintetben, hogy a pártok közötti viszonyban az a kölcsönös előzékenység és az objectivitás terén való találkozás fejlődjék, a melyet ő maga hirdetett pozsonyi levelében: midőn mindezeket láttam, nagyon természetes volt, hogy megingott bennem a bizalom a reform sikeres folytathatása és keresztülvitele iránt. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Mert előtérbe nyomulni láttam a már-már érvényesülni kezdő jobb szellem mel szemben a rideg párturalom absolutismusát. (Zajos tetszés és taps. Úgy van! a laloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Ha én önökben csalódtam, azért nem nekem van okom piriilni, hanem talán azon tényezőknek. a kiket a hiba illet azért, hogy ezen csalódás bekövetkezett. (Élénk helyeslés a baloldalon.) De hát a t. igazságügyminister hívatva érzi magát arra, hogy ő legyen bírálója a mi magunktartásának a közigazgatási reform terén ; pedig én azt hiszem, sokkal szükségesebb volna, hogy megmagyarázza az országnak a saját magatartását. (Igaz! Úgy van! a laloldalon.) Á t. igazságügyminister úr arra hivatkozik, hogy azon közigazgatási programra részleteire, a melyhez mi, az ezen padokon ülők, ragaszkodtunk mindig és ragaszkodunk most is, azokra ő tanított minket, azok az övéi, azokat ő formulázta. Legyen úgy. Elismerem, hogy van ebben egy igen jó adag igazság; elismerem, hogy a részletes formulázás, a mint ő mondotta, rá volt bízva és hogy ő ezen feladatát megfelelő alakban meg is oldotta, a mint hogy soha sem fog egyikünknek sem eszébe jutni kicsinyelni azt a nagy szerepet vagy annak értékét leszállítani akarni, a melyet az igazságügyminister űr játszott, amikor itt ezen a padokon ült és tagadni azt a nagy befolyást, a melyet ő mindnyájunkra, magamat is beleértve, igen sok téren gyakorolt. A különbség csak az, hogy mi azokat, a miket tőle igen sok tekintetben tanultunk, a mit igen sok tekintetben az ő befolyása alatt magunkba szívtunk, azokat mi megjegyeztük és megtartottuk,őpedig igen nagy részét elfeledte. {Igaz! Úgy van! Élénk tetszés. Felkiáltások: Éljen Apponyi!) Elfelejtette. (Zaj a jobboldalon.) Nem maradok adós a bizonyítással. Hát igenis az igazságügyminister úrnak legegyénibb tulajdonát és sajátját képe/.te a közigazgatási reform programmja abban az irányzatban, a melyben az ezen párton adatott elő, először is ő általa, később többek által s a melyben mi ahhoz ma is ragaszkodunk. Jól van, legyen az övé. De ha én az ő helyzetében volnék, ezt nem hoznám föl, ezzel nem dicsekedném. (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés a lal- és szélső laloldalon.) Mert nézze meg a minister úr a különbséget a közt a közigazgatási reform conceptioja közt, a melynek apaságát ő magának vindicálja és azon javaslat között, a melyet a kormány nyújtott be, a melynek ő tagja s a mely javaslat beadásával solidaritásban áll s a melyért ö a felelősséget viselni köteles: azután mondja el még egyszer, hogy az innen oda vezető útban itt. vallott elvei közül nem ejtett el semmit. (Zajos tetszés a bal- és szélső baloldalon.) De, t. báz, menjünk tovább. (Halljuk! Halljuk!) Mi azután azon fáradoztunk a kormánypárt több tagjának segítségével és buzgó, eléggé nem méltányolható közreműködésével a közigazgatási bizottságban, hogy a kormánynak azon javaslatát, mely a mi közigazgatásiconceptionktól, a t. minister úrnak közigazgatási conceptiojától, meglehetősen távol állott, ehhez a conceptiohoz közelebb hozzuk, hogy azt ily irányban módosítsuk. Sok tekintetben sikerült is ez a munka, sok tekintetben megnyugtató kormánynyilatkozatokat nyertünk. Az egésznek képe még mindig nem egyezett teljesen azzal, a melyet mi képviseltünk, de mégis a közeledési tendentia volt akkora, hogy én azt hittem, elhatározhatjuk magunkat annak támogatására. Es akkor, t. ház, folyt itten a vita — hiszen mindnyájan emlékezünk reá — fényesen, sok szellemmel, elkeseredetten, a lét és nem-lét kérdésének felvetésével. (Igaz! Igaz! Tetszés a balés szélső baloldalon.) Igenis, élet-halál harcz volt az, t. képviselőház. (Mozgás jobb felöl. Úgy van! Úgy van! bal felől.) Olyanok előtt, a kik nem veszik komolyan azt, a mit benyújtanak és a minek keresztülvitelére vállalkoznak, talán nem; de olyanokra nézve, a kik ezt komolyan veszik, olyanokra nézve élet-halál harcz volt az, (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) ha talán nem is a forma szerinti parlamenti lét, de a parlamenti lét erkölcsi jogosultságának kérdésében. (Zajos helyeslés bal felöl.) És akkor, t. ház, mikor ez a harcz javában folyt, mikor ilyen nagy érdek, egy nagy reformnak érdeke és midőn a eabinet és pártjának reputatioja forgott koezkán: akkor láttuk, hogy az igen t. igazságügyminister xír ezt a vitát, majdnem ezt a termet kerülte; (Zajos fölkiáltások a bal- és szélsőbalon. I Igaz! Úgy van!) akkor nem sietett sem pártI jának, sem annak a kormánynak segítségéve, 18*