Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-561

138 561. orszftgos ülés 1891. október 19-én, hétfőn. lyel ő Felsége az utolsó országgyűlést berekesztette. Ha nem csalódom, t. ház, annak a t. pártnak pontozatokba foglalt pártprogranmrja sohasem volt. Ilyet soha ki nem adott (Úgy van! a baloldalon.) és valahányszor e miatt szemrehányást tettünk annak a pártnak, mindig arra hivatkoztak, hogy az ő programmjukat az általuk támogatott kormány működése képezi, az abból ismerhető fel. Ha ebből indulunk ki, akkor lehetetlen azon egyes férfiak nyilatkozataiból, a kik egy akkor ott nem bevett, de csak tűrt vallást képező állami közigazgatás hívei voltak, következtetést vonni arra, hogy ez akkor már a kormánypárt consideratiojában szerepelt volna; hanem abból kell következtetnünk, a mit a kormány képviselt javaslataiban és nyilatkozataiban. (Úgy van! bal felől.) És hogy az 1887-diki választások előtt közvetlenül az akkori kormány egy törvényhozási tényt initiált, mely bár szerintem is igen meghamisítva e fogalmat, de mégis abban az értelemben, mely a tisztviselők választási jogában foglaltatik, a municipalismus álláspontját képviselte: ezt gondolom, tagadni nem lehet. (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) Tehát önöknek saját maguknak mindenkor kifejtett álláspontja szerint az orthodox szabadelvű párti hitvallásnak nem lehetett mást tekinteni, mint a municipalismust (Úgy van! Úgy van! bal felől.) és akkor, gondolom, teljesen igazolva vagyok abban, hogy azon pártnak az állami közigazgatás terére lépése egy igen nagy, momentuosus frontváltoztatás volt. (Élénk helyeslés. Úgy van! Úgy van! bal felől.) De hiszen én ebből semmi más következtetést nem vontam le, mint azt, hogy ityen nagy frontváltoztatás után közvetlenül más párt ellen okadatolás, adat, bizonyítás nélkül a folytonos változtatás vádját emelni a politikai báTörságnak kivételes tünetei közé tartozik. (Élénk tetszés. Úgy van! Úgy van! bal felöl.) A t. képviselő úr velünk szemben, hogy helyzetünknek e tekintetben egyenlőségét illustrálja, arra hivatkozik, hogy sok oly dolog, melyet minapi beszédemben, mint actualis feladatot említettem fel, nem foglaltatik felirati javaslatunkban. Megengedem, t. ház, hogy a mi felirati javaslatunk nem ölelte akkor fel az állami tedőknek egész sorozatát; de a helyzet még sem egyenlő. Mert egyetlen egy oly nyilatkozatot sem fog a t. képviselő úr idézhetni, a mely annak ellenkezőjét igazolná, mint a mi tegnap elmondott beszédemben foglaltatik. Ellenkezőleg, a nyilatkozatoknak egész sorozatán át a hadseregre vonatkozó leglényegesebb követelményünknek, a magyar katonai oktatás megvalósítása tekintetében visszamehetek a magam személyét illetőleg arra az időre, a midőn még a szélső jobboldalon foglaltam helyet; oly régiek követelményeink. Tehát ezen két belyzet közt, midőn valamely általunk mindenkor vallott követelményt nem minden alkalommal állítunk előtérbe és a közt a helyzet közt, midőn annak, a mit vallunk, a mi hivatalos hitvallásunkat képezi, éppen az ellenkezőjét vállalkozunk megvalósítani :. e két helyzet közt hiába keresi a t. képviselő úr nemcsak az azonosságot, de még a legtávolabbi analógiát is. (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) Egyebekben a t. képviselő ár a nemzeti politika széles követelményeinek megvalósítására ezt a kormányt és az őt támogató pártot tartja hívatottnak és ezen hívatottságnak, ezen jogczímnek igazolására hivatkozik azon párt egyik t. tagjának, Beksics Gusztáv t. képviselőtársunknak a társadalmi téren a magyarság érdekeinek emelése körűi kifejtett tevékenységére. Én, t. ház, ezt a tevékenységet nagyrabecsülöm és tőlem telhetőleg támogatom is. De vájjon a t. képviselő úr helyesen cselekedett-e, midőn a mostani kormány védelme szempontjából hivatkozik erre? Az a társadalmi tevékenység, melyet kifejteni kell, sok olyan érdekek megóvására, melyek tulajdonképen állami feladatok, az a társadalmi tevékenység, a melylyel pótolni kell politikai életünknek, kormányzati politikánknak számos hiányát, ez a társadalmi tevékenység, a mily elismerésre, tiszteletre méltó önmagában, sok tekintetben nagyon súlyos vádat képez a kormányzati rendszer ellen, mely a társadalmi tevékenység terére utal igen sok oly nemzeti feladatot, melynek megoldása állami, melynek megoldása kormányzati és törvényhozási politikánknak feladata. (Élénk helyeslés bal felől.) Ezzel elbúcsúzom a t. képviselő úrtól és iparkodom a vitának egyéb főbb momentumait összegezni. (Bálijuk! Halljuk! bal felöl.) Mindenekelőtt constatálom harmadszor, a mit már kétszer constatáltam, hogy a vitának, a ház asztalára letett törvényjavaslat körüli vitának legfontosabb momentumát, t. i. hogy miért kér a kormány az eddigi szokástól eltéröleg öt havi indemnitást, mindeddig az ismételt ministeri felszólalások daczára fel nem derítette senki. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Constatálom, hogy azon kétszer ismételt kérdésemre: nem rejlik-e e mögött, az a gondolat, hogy költségvetési vita ezen országgyűlésen egyáltalában már ne lehessen és így a kormány magának a lehetőséget biztosítsa, hogy a költségvetés letárgyalásának kikerülésével oszlathassa fel az országgyűlést, (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) mondom, ezen általam ismételt kérdéere eddig nyilatkozat nem történt. Lehetetlen, hogy ez feledésből tör-