Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-561

561, országos ülés 1891. október 19-én, hétfőn. 135 mert épen azon egyházakban, melyekben a liturgicus nyelv a faji nyelvvel összeesik, megvan a lehetőség arra, hogy a hívők nagy részének anyanyelve egykor a magyar lesz .... Csatár Zsigmond : Ne féltsen bennünket, megvédjük mi magunkat! (Zaj! Halljuk! Halljuk !) Pulszky Károly: Tudom, hogy a képviselő úr egyáltalában nem is tudja, miről beszélünk, (Derültség jobb felől.) nem is a képviselő úrhoz szóltam és én, a ki annyiszor meghallgattam a t. képviselő úrnak nem egészen rövid és talán nem mindig a legkomolyabb politikai tartalommal bíró felszólalásait, azt hiszem, megkövetelhetem, hofry az én szerény felszólalásomat ne zavarja. (Helyeslés jobb felől.) Csatár Zsigmond: Mit beszél a katholicusokról! (Zaj. Elnök csenget.) Pulszky Károly: A magyar társadalomnak igenis van itt egy nagy feladata, a melyet társadalmi úton oldhat meg. Tudom, hogy a mennyire lehet, igyekeznek azt helyesen megoldani. Minél több lesz a magyarul tudók száma azok közt, a kik ma nem magyar anyanyelvűek e hazában, annál nagyobb lesz a lehetőség, hogy azon liturgicus nyelvvel bíró egyházak magyar nyelvű egyházakká váljanak, dogmáik sértetlen fen tartásával. Mert jól tudjuk, hogy a görög keleti egyházban, az autokephal egyházak létrejövetele attól függ, hogy kellő számban megvannak-e azon egyházközségek, a melyek ilyen autokephal egyház létezésére szükségesek. A mi a nem magyar ajkú polgároknak egyéb módon való egyesülését illeti, eulturalis és társadalmi feladatokra, igenis elismerem, lehet képzelni azt, hogy politikusok ezélúl tíízik ki a jelen állapot megváltoztatását. Azt hiszem azonban, hogy eddig az 1868 ; XLV. tcz. módosításának aetualis szükségét senki sem vetette fel és ha ezen a téren látnak az urak nagy politikai feladatokat, azt hiszem, első sorban praecisirozniok kellene azt, hogy az 1868 : XLV. t-czikkben, melyek a sérelmes részek a mai viszonyokhoz képest, hol látják a módosítás szükségét és helyességét? A míg ezt nem teszik, csak aspiratiokról fognak az urak beszélni, nem pedig politikai programmról. Ezzel, azt hiszem, hogy azon ezélt, melyet magam elé tűztem, hogy t. i. megvizsgáljam azt, hogy a t. ellenzék padjairól elhangzott ezen líj prógrammpontban mi az új és mi a régi — tehetségemhez képest oldottam meg s azon eredményre jutottam, hogy a mi abban új, a mit nem hallottunk előbb onnan, az nem az uraké, hanem a t. 48-as és függetlenségi párté, a mit pedig nem onnan vettek, azt épen úgy hirdették az önök padjairól, mint a hogy, de mindenesetre több hatálylyal, a mi padjainkról is és részben megvalósíttatott már a kormányszékekből is. ("Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Megvallom, hogy gr. Appouyi képviselő úr e beszédének szépségei engem emlékeztetnek a nyugvó nap fénye által megaranyozott felhők pompás látványára. Üdvösnek tartom, hogy — e képet tovább folytatva — leszálljon az a felhő a gyakorlati politika talajára, mert akkor tapasz talni íogja mindenki, hogy nem egyéb az, mint vízpára, hideg, kellemetlen köd, mely a munkásember kezét legfölebb merevvé teheti és akadályozhatja munkájában. A nemzet minden gondolkozó tagjaiban meg fog erősödni, mikor a szép szavak tartalmát vizsgálni fogjuk, az az érzés, az a rendíthetetlen bizalmatlanság, a melylyel közülünk sokan viseltetünk a t. képviselő úr iránt már évek óta, a mióta egyáltalán politikai pályáján szerepel és a melyet politikai életünk helyes fejlődése érdekében szükségesnek tartok. És ez meg fogja erősíteni a párt ragaszkodását azon férfiakhoz, a kik annak vezérei és még könnyebbé fogja nekünk tenni azt, hogy meggyőzőn bizonyítsuk ismét a nemzet valódi többségének, a választók többségének, hogy a nemzeti czélok megvalósítására nem önök odaát vannak hívatva, hanem hívatvák azok a férfiak, kik ma kormányon ülnek, a kik e feladat megoldásán már évek hosszú során át fáradoznak és egy részét meg is valósították. Elfogadom a, törvényjavaslat szőnyegen lévő szakaszát. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Madarász József jegyző: Gr. Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A közvetlen előttem szólott t. képviselő úr beszéde azon higgadt és szigorúan parlamentaris hangnál fogva, a melyben ő azt előadni szíves volt és — elismerem — tartalmánál fogva is megérdemelné, hogy azzal bővebben foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk!) Ha mégis csak néhány igen rövid észrevételre szorítkozom, tulajdonítsa ezt annak, hogy nem akarom a t. ház idejét túlságosan sokáig igénybe venni és hogy még egyéb itt elmondottakra is kell észrevételt tennem, úgy, hogy nem jut az időből annyi, mint a mennyit a t. képviselő úr felszólalása különben megérdemelne, beszéde tartalmának czáfolatára. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő úr hivatkozik arra, hogy nem volt politikai programm-változtatás az, a mit a szabadelvű párt tett, midőn az állami közigazgatás tanát elfogadta, mert — úgymond — az utolsó választások előtt már többen voltak azon párt soraiban, a kik azt magukénak vallották, annak ellenkezője pedig nem foglaltatott — mint ő magát kifejezte — abban az úgynevezett királyi leiratban — a melyet, úgy hiszem trónbeszédnek kellett volna mondania — mely-