Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-561

134 561. orszAgos ülés 1891, október 19-én, hétfőn. is, mikor nem actualis politikai feladatok megoldásául tűzetnék ki, fontos és jogos agitationalis eszköz, a mely akkor, mikor a parlamenti férfiak voltak csaknem kizárólag arra hívatva, hogy nemzetük fejlődését előbbre vigyék, helyesen a parlamentben használtatott főleg; ma is jogosult, csak az a kérdés: minő czélból.Ma azt hiszem, az eszmék e fajta kifejtése nem a törvényhozás elé való, első mórban, mert más téren találunk elég, sőt sokkal kedvezőbb alkalmat, hogy a közönséghez hozzáférhessünk. A publieistica terén a nemzeti jelszavak nem ismeretlenek, nem újak s azt hiszem, hogy az ellenzék t. vezére vagy publicistái sem akarják maguknak arrogálni, hogy a »magyar nemzeti állam kiépítése«, »a nemzeti jOgállam« és a »magyar glóbusnak teljes kiművelése« kifejezéseket és több ily jelszavakat ők találták volna fel. Én azt hiszem, hogy ha erre komoly igényt tarthat v;ilaki és itt e házban akarja ez igé nyeit érvényesíteni, igenis, van köztünk oly férfi, e ház tagja, ki talán a leggyönyörűbb formában, ismételve és ismételve minden egyes actualis politik; i kérdéshez hozzáfűzve felvetette ezeket és e téren óriási érdemeket szerzett, de ez a férfi nem az önök sorai között ül, de itt, ezen az oldalon. Beksics Gusztáv ez, ki nem állott meg ott, hogy csak jelszavakat hangoztatott a nemzet előtt, hanem tovább ment és társadalmi téren igyekezett megvalósítani azon részét e jelszavakban foglaltaknak, melyeket társadalmi úton helyesen megoldani lehet. De azt az érdemét sem szabad elfelejteniök épen azoknak, kik legújabban a magyar nemzet érdekeinek érvényesülését politikai czélnak tűzték ki s azt arrogálják, hogy az sajátjuk, nogy a székely ipar hanyatlása következtében ő volt az, a ki az »Erdélyrészi magyar közművelődési egyesület« eszméjét először vetette fel, épűgy mint később a >Dunántúli magyar közművelődési egyesület* eszméjét is és ki agitatioival oda érlelte az ügyet, hogy ez egyesületek létrejöttek és birt azzal a szerénységgel, hogy mikor létrehozta őket,azon kezekbe adta, melyek a localis összeköttetések folytán hivatva voltak annak keresztülvitelére, ő maga félrevonult és nem hirdette őket, mint a saját külön érdemeit a nemzet fejlesztése körűi. (Helyeslés a jobb oldalon.) De azt hiszem, mikor ezen kérdésekről itt e házban van szó, itt nem pusztán eszmék felvetéséről, de arról van szó, hogy ezen eszméket politikai tartalmukban praecisirozzuk és tisztázzuk. Azt hiszem, hogy ez eszméket: mi a magyár állam, mik a magyar nemzetnek jogai ezen államban, nem most, ezen beszédben hallottuk először helyesen precisirozni, de sokkal helyesebben, nagyobb politikai tartalommal egy ! másik alkalommal. Bátor vagyok, mert hisz úgy látszik a következő választási küzdelemnél ez lesz a jelszó, melyet hallani fogunk mindenfelé ellenfeleink részéről, itt e definitiot felolvasni. (Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) »A magyar állam abban áll, hogy a mi állami alakulás, tehát politikai alakulás, annak charaktere magyar, annak kormányzata magyar, törvényhozása magyar, bíráskodása magyar, az állami funetiókat magyarul teljesítse. Minden egyes államnak van nemzeti jellege. Mi egységes állam vagyunk, eltekintve Horvát-Szlavonországhoz való viszonyunktól. Abban a körben, a miben egységes, ennek az államnak nemzeti jellege magyar. A magyar állam még abban is áll, hogy az állami nyelv magyar. Nincs egységes állam állami nyelv nélkül, az állam egyik fentartó ereje, egyik elengedhetlen feladata legyen, egy nyelv, mely a közlekedésnek a forgalomnak nemcsak általánosan ismert nyelve, de a melyen művelődési hivatását és feladatait kiválólag megoldja. És ez nálunk a magyar.« Azt hiszem, senki eem tagadhatja, hogy ezekben erőteljesebben helyesebben, szebben van meghatározva, hogy mi a nemzeti politika, mint azon beszédben, melyet a múlt napokban hallottunk, de ezeket nem arról az oldalról mondották, illetőleg azon oldalról mondották, de ezen párt és az összes pártok helyeslése közepette mondotta annak idején a mostani igazságügyminister IIT, mikor egy elszigetelt politikus e házban ezzel ellenkező álláspontot foglalt el és ebben a beszédben kapta meg ő és azok, a kik a háta mögött állanak, a méltó leezkét, merényletének megtorlását. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Kétségtelen azonban az, hogy ha a magyar állam ezen meghatározásához rendíthetlenűl ragaszkodunk, hogy ha vannak nem magyar ajkú intézmények ez országban, a melyek részben törvény, részben szokásjog, részben regulamentumok és rendeletek által elismertettettek és jogosultak: ezek a nem magyar ajkú egyházak. Az összes egyházaknak — kivéve a protestáns egyházaknak egy részét — hivatalos nyelve nem magyar. A római katholicus egyháznak latin a nyelve, tehát olyan, a mely a most taglalt szempontból nem tartozik a discussio, a consideratio körébe; de ha a magyar nemzeti politikáról van szó, igenis consideratio alá kerülnek azon egyházak, a melyekben a liturgicus nyelv megegyezik a hívek anyanyelvével. Ezen intézmények létezése ellen nem tehetünk kifogást épen a vallási türelmesség, sérthetetlenség következtében, mert az egyházak dogmatikájába, liturgiájába bele nem nyúlhatunk. Azt hiszem azonban, hogy I itt nagy feladata van a magyar társadalomnak;