Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.
Ülésnapok - 1887-561
561. orsz&gos ülés 1891. október 19-én, hétfőn. 131 mik programmja coneret állami feladatok megoldása tekintetében országgyűlésről országgyűlésre módosulhatott, a nagy elveknek rendítetlen fen tartása és előmozdítása mellett. Míg az általános irány nem változik, addig nem lehet méltán azt mondani, hogy frontváltozásról van szó. Már most, ha így praeeisirozorn, így fogom fel a kérdést, hogy 1886-ban, az utolsó választások alkalmával a munieipalismus hitvallása volt-e ezen pártnak, vagy nem — mert attól, a mit az a párt, mely jelenleg a törvényhozásban ül, 1885 ben mint nagy politikai princípiumot vallott és mint keresztülviendőt statuált, azóta eltérni helytelen és hibás volna — erre nézve alkalom nyílt a párt vezéreinek és tagjainak nyilatkozni a királyi leírat, illetőleg trónbeszéd fejtegetésekor. A kormány az egész országgyűlésre terjedő működésnek főbb vonásait azon beszéd alkalmával adhatja elő, és a pártok is akkor foglalhatnak állást ezekkel szemben. A legfelsőbb kir. kéziratban, ha jól tudom, :i közigazgatás reformjára nézve egy intézménynek létrehozása lett programmúl felállítva; ez a köz- i igazgatási bíróság intézményének 'megvalósítása volt. A mi a közigazgatási reform, illetőleg a közigazgatás javításának egyél) részeit illeti, jól tudja a t. képviselő úr, hogy már korábban, az 1886-ik évet megelőző közigazgatási viták alkalmával ezen pártból igen számosan nyilatkoztak [az állami közigazgatás behozatalának eszméje mellett úgy üt e házban, mint a párt- j körben és a, sajtó, a publicista terén. Arra j nézve tehát, vájjon fentartandó-e a jelen szer- I vezet, vagy felcserélendő-e az államosítással, I eltérők voltak a vélemények e pártban és 1886. előtt, kétségkívül azok, kik az államosítás hívei voltak, a szabadelvű pártnak kisebbségét képezték. De hiszen ez nemcsak e pártban volt divergentia, erre nézve megvolt a t. mérsékelt ellenzéki, vagy ma már nemzeti pártnál és meg volt a függetlenségi és 48-as pártnál is, a hol a pártnak igen tekintélyes tagjai az államosítás híveinek vallották magokat. Az 1886-iki választás után, a midőn az egyik vagy másik nézetnek a vallása a párthoz való tartozás, vagy nem tar- j tozás alapját nem képezte, a szabadelvű pártban | kétségkívül többségben voltak azok a férfiak, a kik az államosítás híveinek vallották magokat és pedig nemcsak azon nyilatkozatokból volt ez megismerhető, melyeket egyesek a választások előtt itt a házban, a sajtóban és mindenütt, a ihol a közvéleménynyel érintkezni lehet, tettek, de igen számosan* saját választóik előtt egyenesen programiunkba vettékjfel ezen eszme megvalósítását. (Igás! Úgy van! jobb felöl.) Azt hiszem tehát, hogy midőn egy öt évi országgyűlési cyclusról van szó, midőn a viszonyok fejlődése következtében a possibilitas elő áll oly kérdés napirendre tűzésére, mely az országgyűlés első évében még actualis nem volt s akkor egy nagy párton belül ezen kérdések megvitattatván, a párt ennek a megvalósítását oly pontul tűzi ki, a melyben a kormányt teljes odaadással támogatni fogja: akkor nem lehet politikai frontváltoztatásról szó. De az is alaptalan állítás, hogy a pártnak a választások idején a munieipalismus lett volna a hitvallása. (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) Hogy a politikai nézeteknek ezen fejlődését a t. képviselő úr és a vezetése alatt álló párt is így fogja fel, arról, úgy hiszem, ha visszatekintünk ezen országgyűlés első sessiojának történetére, könnyen meggyőződhetünk. Épen egyik múlt ülésen hallottuk azon eszmék és politikai actualis feladatok összefoglalását, melyeket a t. nemzeti szabadelvű párt most, mint actualisan megoldandó problémákat, zászlójára tűz. És ha mi frontváltoztatással e miatt nem vádoljuk, talán jogosítva vagyunk mégis vizsgálni azt, vájjon ezen ma, általunk actualisoknak és keresztülviendőknek odaállított problémák 1886-ban programijukat képezték-e vagy sem ? És itt — minthogy egyedül igazságosnak azt tartom, ha az illetők szavait szó szerint idézzük •— bátor leszek egy-két ide vonatkozó idézetet felolvasni. (Halljuk! Halljuk!) A válaszfelírati vitánál kétségkívül első sorban nyujtatik alkalom a kormány múlt politikájának taglalására. Ez volt az álláspont, a melyet akkor a válaszfelírati javaslatnak előadója, Falk Miksa képviselő úr elfoglalt. A kisebbség egyik vezére, gr. Apponyi Albert képviselő úr ezen a szokáson teljes joggal és helyesen túlmenve, akkor a következőket mondotta : »Mihelyt a feliratot nem tekintjük puszta szokásos formának, hanem mihelyest politikai tartalmat vezetünk a vitába, akkor, felfogásom szerint, a felirati vita a jövő sikeréhez csak úgy járulhat, ha az országgyűlés tevékenységének megfelelő prologját képezi; hogy ha oda vezet, hogy tisztán felderítessenek és megvizsgáltassanak a nemzetnek tényleges állapotai, az ország helyzete, hogy határozottan kijelöltessék azon irány, a melyben az országgyűlés tevékenységének haladnia kell.« Egy hosszabb indokolás és beszéd kíséretében előadta ez alkalommal felirati javaslatában azon czélokat, a melyek szerinte ezen országgyűlés munkálkodásának sarkpontját kell, hogy képezzék. S azt hiszem, méltányos s meg fogja engedni a t. képviselő úr, ha ezen, mint akkor, szerinte legfontosabb munkálkodásnak alapját képező tételeket összehasonlítom a múlt napokban általa felállított tételekkel. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalán.) A felirati javaslat elején foglalkozik a békével és a külpolitikai kérdésekkel. Ennek kapcsán a hadsereg és a véderő intézményre nézve 17*
