Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-561

ji»g 561. orszügos filí's 1891. október 19-én, hétfőn. Mikor tehát a t. minister úr kormányra lépett és azt mondta, hogy elveinek integritását vitte oda át, akkor meg voltunk győződve airól, hogy igenis az a kormányzati szellem fog ott meghonosodni. És ennek mi lett volna első conseqaentiája"? Nézetem szerint az előbbi rendszernek ünnepélyes desavouálása, (Úgy van! bal felöl.) mert okvetlenül szükség volt arra, hogy a nemzet tisztába jöjjön azzal, hogy ott most már jobb szellem fog uralkodni. I)e nem csak ezért, hanem az expiatio szempontjából is. Igen jól mondta egyszer a t. ministerelnök úr abból a székből, hogy ő igenis, mint pénzügyminister, hibákat követett el és e hibákat neki expiálnia kell. És ha expiálni kell az embereknek, kell expiálni a rendszernek is, a mely hibás volt és akkor azt ki kell mondani és be kell ismerni, hogy igenis hibáztunk. Ez azonban nem történt, sőt nemcsak hogy ez nem történt, de még az is történt, hogy Tisza Kálmán úr desavouálta a niinisterelnök urat abban, hogy nincs a kormányrendszerben változás. Tisza Kálmán (tagadólag int). Beöthy Ákos : Világosan és határozottan kimondta, hogy nincs más változás, csakhogy egy pár szegény minister megbetegedett és most egészséges ministerek vannak. (Élénk dendtségés tetszés bal felöl.) És ugyancsak gróf Szapáry ministerelnök úr, mikor itt bevezető előadását tartotta, világosan és határozottan megmondta, hogy az ő kormányzati rendszere és az előbbi kormányzati rendszer közt semminemű különbség nincs. (Igaz! Úgy van! a baloldalon, egy hang: Akkor miért lépett ki tizenegy a kormánypártból?) És (Zaj a baloldalon. Bálijuk! Halljuk!) hogy, t. ház, a kormányzati rendszerben tényleg nincsen különbség, bizonyítja épen azon beterjesztett törvényjavaslat, mert ebben csakugyan nem láthatunk egyebet, mint a hatalmi rendszernek túltengését. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Én tehát azt hiszem, hogy az igazságiigyminister úrnak nincs joga azt mondani, hogy kormányzati és politikai elveit innen oda általvitte, (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) azok útközben elvesztek s valójában a becsületes megtaláló jutalmat kérhet. (Derültség.) Herman Ottó: Ott vannak Tisza Kálmán elvei mellett a szomszéd szegen ! (Derültség.) Beöthy Ákos: Nagyon jól tudom azt, t. ház, hogy nagy igazság van abban, a mit egyszer Kossuth Lajos mondott, hogy a politika az exigentiák tudománya; azt is tudom, hogy a fejlődő és haladó világ követelményeinek megfelelőleg esetleg az államférfiaknak is haladniok kell s történik nézeteikben változás és módosulás és a magam részéről nem ismerek szebb, magasztosabb példát annál, mint pl. azt, mikor Peel Róbert, nézeteit megváltoztatva, a védvámrendszer teréről a szabadkereskedés rendszerének terére lépett és a szegény angol munkásnak olcsó kenyeret adott. De tartok attól, hogy azok a nézetváltozások, melyeket itt tapasztaltunk, nem fognak a történet által e kategóriába soroztatni, hanem inkább azon egészségtelen irányzat kategóriájába, (Igaz! Úgy van! bal felől.) melyet az 1848. év előtti időkben tapasztaltunk s mely az akkori, különben dicsőséges korszaknak egyik legdicstelenebb jelensége, hogy az ellenzéki politieusoknak, ha hatalmat akartak, át kellett menni az udvari pártba és aulicusoknak kellett lenniök. Beszélhetnek akármit ellenünk és t. barátom Apponyi Albert ellen, de az nem fog megtörténni soha, hogy ha ott (szóló a ministeri székekre mutat.) fog ülni, ő rá beszédeit ráolvashassák. (Úgy van! bal felöl. Ellenmondás jobb felöl.) B. Kaas Ivor: Ez a különbség! Lukáts Gyula: Ezt lehetetlennek tartják,? Gyönyörű politikai elvek! Beöthy Ákos: Nem lesz feljogosítva senki arra — hogy ismét egy angol idézettel szolgáljak — a mit egyszer Disraely mondott a ministereknek, hogy ő Felségének ministerei és kormánya megvették a hatalmat a legolcsóbb piaczon: a nagy ígéretek piaczán, hogy azt értékesítsék a legdrágább piaczon: az elvek feladásának piaczán. Gróf Apponyi Albert t. barátom a múltkor szólott itt a nemzeti politikának követelményeiről, a mire a t. igazságügyminister úr azt jegyezte meg, hogy ez mindnyájunknak közös tulajdona. Elhiszem, hogy az a t. kormánynak tulajdona, de nem él vele, nem effeetuálja. Mindnyájunknak emlékében vannak pl. a t. igazságügyminister úrnak beszédei és nyilatkozatai a consuláris bíráskodásról szóló törvényjavaslat tárgyában a mikor oly különösen hangoztatta az Austriával való egyezkedés szükségét. Készséggel elismerem, hogy mi Austriával szövetségben és a dynastiával közösségben vagyunk és hogv az ország védelmet és biztonságot keresett ebben és ez alkotta meg a pragmatica sanctiot; de az összetartozás eszméje mellett volt abban a pragmatica sanctioban egy másik eszme is és ez Magyarország államisága. (Úgy van! bal felöl) 1791-ben meghozták a 10. törvényczikket, mely így szól: »Hungaria est regnum liberum, nnllo regno atque populo obnoxium, sed propiam suam habens consistentiam et constitutionem.c És erre szükség volt egyszerűen azért, mert Austria részéről vagy azokat a törekvéseket láttuk, hogy ezt az országot beolvaszszák, vagy ha nem — mint