Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-561

561. országos ülés 1891. október 19-én, hétfőn. 129 pl. Mária Theresia alatt — behozatott a kormányzati centralisatio. Meghozatott az 1867-iki kiegyezés és ez létrehozta a dualismust és a paritást. De azért ne méltóztassék elfeledni, hogy a tényleges és törvényes állapotok szerint a dualisrausban megvan Austria túlsúlya, nemcsak abban, hogy vagyonosabb és sokkal több lakóval bír, de meg van az intézményekben is. Ne méltóztassék elfeledni, hogy a közös dicasteriumok Bécsben székelnek, hogy az összes diplomatia Bécsben van és liogy a közös hadsereg is, nem a magyar nyelvnek, nem a magyar nemzeti eszmének szolgál, hanem szolgál határozottan a német nyelvnek és az osztrák eszmének. (Úgy van! bal felöl.) És ép azért, mert a dolog így van, nem tartom helyén levőnek azt, hogy a magyar políti kusok azt az összetartozás eszméjét folytonosan emlegetik, mert az meg van magától is; hanem szükségesnek látnám azt, hogy inkább a magyar államiság postulatumának eszméjét helyeznék előtéri] e (Úgy van: lel felöl.) és ne hoznának be oly törvényjavaslatokat, mint a minőt lehozott a t. minister ár épen a eonsularis bíráskodás tárgyában, (Élénk helyeslés hal felől.) mely e kapcsokat bizonynyal csak erősítette. Ezzel, t. ház, lefejezem előadásomat. Még csak egy rövid reflexiót leszek bátor tenni. (Halljuk! Halljuk!) T. barátom beszédét és fellépését úgy tüntették fel, mint zászlóbontást a választásokra és a t. túloldalnak halálmadarai, (Derültség a bal- és szélsőbalon.) ha nem is nyíltan, de azt magyarázgatj'ák nekünk, hogy mi a választásoknál nem fogunk érvényesülni és nagyon könnyen meglehet, hogy megtizedelve fogunk ide bejutni. Ez bennünket egyáltalában nem fog elcsüggeszteni; (Élénk helyeslés. Ugy van! bal felöl.) mert mi bízunk a jövendőben és e bizalmunkat merítjük egy nagy történeti tényből és tapasztalatból — elvégre is a történelem az élet mestere — a. mely szerint, hogyha Magyarországnak csak e századbeli történetét tekintjük, látjuk, hogy voltak reformok, volt reformpolitika, mely nemcsak hogy kisebbségben volt, de a mely politikát, mondjuk, a hivatalos Magyarország egyenesen és határozottan vissza is utasíta és a dolgok úgy állottak, hogy ha a létező állapotoknak és viszonyoknak természetes fejlődését vette volna az ember, e reformpolitika nem érvényesülhetett volna és mégis érvényesült és a hivatalos Magyarország férfiai és kormányzati rendszere visszasiilyedt a semmiségbe és a történelem elítélte őket, elítélte oly szigorúan, hogy, minden hatalmuk és minden dicsőségük ezért compeiiSaíiot nem képezhet. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.') Ebben reménykedünk mi is, t. ház, mert I KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XXVII. KÖTET. erős meggyőződésünk, hogy a t. 1 ormánynyal és pártjával szemben ez az ellenzék képviseli a nemzet igaz ügyét. (Élénk "helyeslés. Úgy van! bal felöl.) És abban is reménykedünk, hogy bármily hosszú idő múlva is köv tkezik be a győzelem, annak be kell következnie ép úgy, mint a hogy eljön a tavasz, a természetnek újjászületése, bármeddig tartson a tél és annak dermesztő fagya. Ebben a reményben küzdeni fogunk toyább is és mert az a mi küzdelmünknek egyik reménye, ezt a szakaszt nem fogadom el. (Élénk helyeslés a bal- és szélső aloldalon.) Yarasdy Károly jegyző: Pulszky Károly! Pulszky Károly: T. ház! Nem foglalkozom az előttem szólott t. képviselőtársam beszédével, mert bár az a párt, a melyhez a t. képviselő úr tartozik, az utóbbi napokban kiválóan hangoztatta, hogy nem űz személyi politikát: t. képviselőtársamnak beszéde mégis kizárólag és pusztán személyes élű volt. Mert annak bevezetésén kivűl — a melyben az obstruetió nem létezését akarata bizonyítani, a mi nem új a t. ház előtt, — beszéde többi részének tartalma nem egyéb, mint személyes támadás, illetőleg védekezés a t. igazságügy minister úr tegnapelőtt elmondott beszédével szemben. Épen azért felmentve érzem magamat az alól, hogy azzal foglalkozzam, annyival inkább, mert a tisztán személyes természetű támadásokra a választ bizonyosan meg fogja kapni. A vita a szőnyegen levő tárgytól némileg eltért — megengedem — helyesen, a mennyiben a bizalmi kérdés van felvetve és azért a túloldal részéről teljesen jogosult a támadás a kormány és az azt támogató párt ellen. Első sorban gr. Apponyi Albert t. képviselő urnak, mint a szemben ülő pártok egyik elismert vezérének beszéde az, a melynek tartalmával foglalkozni feladatunk, amennyiben egyrészt a t. grófúr . . . Gr. Apponyi Albert: Képviselő! Pulszky Károly: .... a mennyiben egy részt a t. képviselő úr itt a szabadelvű pártnak magatartását tette tüzetes fejtegetés tárgyává és másrészről azon pártnak, melynek élén ő áll, részletesen kifejtett, tartalmilag talán nem új, de formájában legalább új programmját előadta. És ha bátor vagyok fölszólalni e padokról, mint e pártnak egyik legszerényebb és legigénytelenebb tagja, a kinek szava sulylyal nem igen bírhat, mégis szívesen ragadom meg az alkalmat, mert tudom azt, hogy e párt körében, annak minden tagja közt a nagy kérdésekben, melyek a törvényhozást foglalkoztatják, olyan teljes egyetértés ál! fenn, hogy a legszerényebb tag is képes lehet kifejteni a főelveket én nézeteket, a melyeket e párt Magyarország 17