Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.
Ülésnapok - 1887-561
561. orszígos ülés 1891. október 19-én, hétfőn. 127 intézményeiben, sem a személyzet egészében. De egy nagy előnye van: az, hogy hozzászokott, hogy ismeri a nép. Mi történik akkor, ha ez új intézmények összesége egyszerre léptettetnék életbe ? Mert az intézményekhez a nemzetet hozzá kell szoktatni, meg kell azokat ismertetni vele, hogy tudja, hova forduljon s miként éljen velük. E nélkül az egyszerre való életbeléptetés általános zavart idéz elő. Tehát csak fokozatosan kell azokat életbeléptetni. De ezen az úton csak az haladhat, csak az, a ki előtt a reformnak határozott képe áll; a ki előtt az nem áll, az annak fokozatos megvalósítását el nem kezdheti. A jelen területi keretek megtartandók. Nem azért, a mit Ugron Gábor képviselő i úr mond, hogy a földre szükséges van, hanem azért, mert más területi felosztás alapján Magyarországot közigazgatásilag csoportosítni csak egy forradalom munkája lehet. Mert azok százados alkotások, azokban lüktet Magyarország helyi élete, érdekek fűződtek össze, ragaszkodás, kegyelet érzelmei veszik körül, mindezek oly tényezők, melyek döntenek annak ellenében, hogy különféle terjedelműek, különféle erejűek s maradnak, mint voltak, az önkormányzat természetes organismusai, állami közigazgatási czéljainkra pedig a szervezetet más keretekbe beállítani teljesen lehetetlen, mert a kettőnek összeforrva és karöltve kell működnie. A fokozatos valósítás tekintetében a leg- ! első lépések közé tartoznék, a törvényhatósági közigazgatás tejének, az alispánnak kinevezése ís«. Egy szóval a minister úr fokozatos valósítást kivan és első sorban megelégszik azzal, hogy az alispán kineveztessék. Már most, t. ház, mindenki láthatja a a külömbséget, a mi van a t. minister úr kormányzati programmja és a között a kormányzati programra között, a melyet a t. kormány behozott. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Mert a kormány tabula raeat csinál és minden kinevezést egyszerre akar effectuálni, holott a minister úr csak fokozatosan akarta azt életbeléptetni. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Ennek következtében nem lehet azon csudálkozni, hogy a t. minister úr a viták alatt távolléte által tündökölt. (Derültség a baloldalon.) A t. minister úr megtámadta t. barátomat, gróf Apponyi Albertet és azt mondotta, hogy az ő élete dissonantia; a miből tehát az következik, hogy a t. minister úr élete harmónia. (Zajos derültség a baloldalon) Én merem állítani, hogy a minister úr folytonosan ellentétbe jött önmagával és elveivel. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Én állítom azt, hogy senki innen és ezen oldalról a t. kormányt és kormányférfiait oly élesen és kíméletlenül nem támadta, mint a minister úr. (Igaz! ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Egy alkalommal Szapáry Gyula grófról azt mondotta, hogy kidobták az ajtón és bejött az ablakon. (Nagy derültség a balés szélső baloldalon.) Más alkalommal 1878. Julius 2í-ikén Tisza Kálmán akkori ministerelnökró'l azt mondta a lovardában, — az én t. barátom Hegedüs Sándor is ott volt, de akkor Szilágyi Dezső beszédében nem gyönyörködött ám úgy, mint most az igazságägyminister beszédjében, (Nagy derültség a bal- és szélső baloldalon.) sőt igen hatályos közbeszólásokkal tiltakozott az ellen (Nagy derültség a bal- és szélső baloldalon.) — mondom a minister úr Tisza Kálmánról és politikájáról, melyet az akkori minister elnök a kiegyezés és bankkérdésben közzétett, következőképen nyilatkozott : (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) »Azon politika, melyet mint óriás igért és mint törpe cselekedett, azon politika, mely az adott szó Őszinteségében a nemzet hitét megrendítette, az nem az öntudatos államférfiasság, az a szédelgés politikája.«(Derültség és felkiáltások a baloldalon: No tessék !) És mind ennek daczára a t. minister úr úgy Tisza Kálmán, mint gróf Szapáry cabinetjében állást foglalt. Ily viszonyok közt, azt hiszem, a t. minister úrnak alig van joga a Cato Censorius szerepét játszani (Igaz! Igaz! bal felöl.) és ítélni eleveneket és holtakat. (Élénk tetszés. Úgy van! bal felől.) De ellenmondásba jött a t. minister iir a maga elveivel is. Mikor itt volt ezen a helyen. bizonyos politikai programmot képviselt és a múlt alkalommal azt mondta, hogy e programmot a maga egészében átvitte oda. Már most, kérem, az a programra, melyet a minister úr képviselt, nemcsak elveket tartalmazott, melyeket a törvényben meg kell valósítani, de tartalmazott bizonyos kormányzati rendszert, bizonyos kormányzati szellemet, mert hiszen nemcsak abból áll a kormányzat, hogy törvényeket alkossunk, hanem azokat végre is kell hajtani. Van kormányzati actio és vannak kormányzati cselekvények is; ezekben kell bizonyos rendszernek, bizonyos szellemnek lenni. Már most a t. minister x\r — hogy röviden fejezzem ki magamat — a tisztesség politikájának és kormányrendszerének eszméjét képviselte itten, szemben azzal, a mely ott volt és melyet folytonosan és élesen támadott, mint corruptiot | és az erkölcsi érzések ellen vétőt. Ez képezte í köztünk főleg a demarcationalis vonalat. Erre nézve a kormányzati szellemre nézve — hogy az írás szavait idézzem — nagy vala köztünk \ a közbenvetés, mint a milyen volt a gazdag ; ember és a szegény Lázár között ; innen oda, ' nem lehet átmenni. (Tetszés bal felől.)
