Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-560

560. orszftgos ülés 1891. október l?-én, szombaton. 121 folatról tudomást nem vettek. Kénytelen vagyok ezen interpellatiomban egyúttal kiterjeszkedni a czáfolatnak azon részére is, a melyben felemlíttetik, hogy az illető bíróhoz egy figyelmeztetés intéztetett. Én igen jól tudom, t. ház, hogy a bírói hatalom gyakorlásáról szóló törvénynek azon sarkalatos tétele közt, a mely azt mondja, hogy sem a közigazgatási, sem a bírósági hatóságok egymás hatáskörébe nem avatkozhatnak és a bírák felelősségéről szóló 1871:VIIÍ. tcz. 5. §-ában foglalt azon rendelkezés közt, hogy ő Felsége a király a bíróságok fölötti felügyeleti jogot az igazságügyminister útján gyakorolja, nagy, áthidalhatlan ür tátong, a mely épen a jelenlegi igazságügyminister urat késztette arra s úgy hiszem, ezért csakis elismerés illetheti őt, hogy a híróságok feletti felügyelet és főfelügyelet körének tüzetes szabályozása iránt törvényjavaslatot terjesztett a ház elé, a melyre valóban nagy szükség volt, mert a törvény

7 ama hézaga mintegy illusoriussá tette a bíróságok fölötti felügyeletet s azt mintegy foganatosíthatlanná tette. Ezen törvényjavaslat a folyó évben mint 1891 : XVII. tcz. nyert szentesítést. Ezen törvényczikkben a felügyeleti jognak meglehetős kiterjesztése is foglaltatik és habár én ezen törvény alapján teljesen elismerem, hogy az igen t. igazságügyminister úrnak főfelügyeleti jogából kifolyólag jogában áll akár bírósághoz, akár ad pereonam egyes bíróhoz is figyelmeztetést is intézni, de ezen figyelmeztetés nézetem szerint csakis általános természetű lebet és soha semmi esethen nem vonatkozhatik egyes concret ügynek elintézésére, vagy mikénti tárgyalására. És épen azért, mivel a kormány

7 ilyen figyelmeztetés írtján is esetleg meg nem engedhető befolyást gyakorolhatna a törvénykezés rendes menetére, a nélkül, hogy ezen szándékot az igen t. igazságügyminister úrnak imputálni akarnám, kénytelen vagytok hozzá következő interpellatiót intézni: (Halljuk! Malijuk! Olvassa.) »Interpellatio az igazságügyminister úrhoz. 1. Való-e, hogy az igazságügyminister Fenyvessy Arnold törvényszéki bíróval azért, mert egy párbajügyben az ő elnöklete alatt tartott végtárgyalás folyamán azon nézetének adott kifejezést, hogy a polgári és katonai becsület közt nincs különbség, rosszalását nyilvánította? 2. Ha az való, avagy mennyiben főfelügyeleti jogából kifolyólag csak figyelmeztetést is intézett nevezett híróhoz, mi által érezte magát erre indíttatva ?« Elnök: Az interpellatio közöltetni fog az igazságügyminister úrral. KÉPVH* NAPLÓ. 1887 — 92. XXVII. KÖTET. Szilágyi Dezső igazságügyminister: Csak annyit óhajtok bejelenteni a t. háznak és a kérdést tevő képviselő úrnak, hogy a hétfői ülés végén szándékozom az interpellatiora felelni, ha a t. ház megengedi. Elnök: Tehát á minister úr a hétfői ülés végén fog az interpellatiora válaszolni. Következik Komlóssy Ferencz képviselő úr interpellatioja. Komlóssy Ferencz: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Midőn az üresedésben levő primási szék tárgyában interpellatiót intézek a t. vallásos közoktatásügyi minister úrhoz, teszem azt egyrészt azért, hogy az Ugron Gábor t. képviselőtársam által itt a házban már két ízben hangoztatott téves felfogásokat némileg rectificáljam és másrészről azért, hogy az üresedésben levő primási székkel szorosan kapcsolatos gazdasági kérdések iránt a t. minister úrtól némi informatiot nyerjek. Kijelentem, hogy interpellatiomban semminemű primás-eandidatussaí foglalkozni nem fogok, mert nem vagyok azon szerencsés helyzetben, a melyben Ugron t. képviselőtársam, mert én a kormány állítólagos jelöltjéről tudomással nem birok, sőt csudálkozásomat fejezem ki a felett, hogy Ugron Gábor t. képviselőtársam a nemzet nevében beszélt, a nemzetre appelalt, mire, úgy hiszem, hogy mandátumot senkitől nem kapott. Ha ezt a kormánynak valamelyik tagja teszi — a többség nevében — ínég hamarább ismertem volna el a hivatkozásnak jogosultságát, mintha egy pártvezér teszi, kinek pártja tizenkilencz tagból áll. Csak az hiányzott még, t. ház, hogy Ugron Gábor képviselő úr petitiokat nem küldött a párt híveihez, hogy ezek azután kérvényekkel ostromolják a t. házat valamely kinevezendő prímás érdekében. De hallatlan és a maga nemében páratlan az, hogy itt a parlamentben primás-jelölt nevét is emlegetik. S itt például hozom fel, hogy a guesen-poseni érsekség évekig vacált s az ottani katholikusok várva-várták betöltését, azért még sem akadt képviselő, a ki az ügyet a német parlamentben szóba hozta volna. A magyar katholikusok is óhajtva várják a prímás kinevezését, de mert meg vannak győződve arról, hogy miután más országokban is, például Olaszországban az érseki és püspöki székek betöltése hónapokon és éveken át húzódik, az ügy még sem oly sürgős és sokkal könnyebben nézik el a tárgyalások hosszabb menetét, mintsem hogy egy elhamarkodott lépéssel a prímás-jelölthez kötött reményeiben csalatkozzanak. És különösnek tartom, hogy ugyanazt a Csáky ministert, a kit eddig azért ítéltek el 16