Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-560

122 560. országos ülés 1881. október 17-én, szombaton. mert rendeleteit állítólag elhamarkodta, most azért hibáztatják, hogy éppen ezen az országra nézve oly fontos ügyben elhamarkodást elkövetni nem akar. Én a kormány jelenlegi álláspontját megnyugvással veszem és intézkedéseiben teljesen megbízom. B. Kaas Ivor: Abban, hogy ne legyen primás. Komlóssy Ferencz: Nem, hanem a jelenlegi status quoban, vagyis hogy intézkedését ne hamarkodja el, mert meg vagyok győződve, hogy bárkit fog is kinevezni a korona prímásnak a jelenlegi püspöki karból, az hivatása magaslatán fog állni, a mennyiben mi katholikusok, eltekintve attól, mily befolyások érvényesülhetnek az ily kinevezéseknél, a gondviselésnek is némi szerepet juttatunk s így meg vagyunk róla győződve, hogy az illető kinevezendő primás egyúttal gondviselésszerű* férfiú is lesz. Csak sajnálandó, hogy épen mi katholikusok vagyunk abban a helyzetben, hogy valahányszor egy-egy püspöki vagy érseki szék megüresedik, mindenki feljogosítottnak érzi magát arra, hogy nekünk püspököt, vagy érseket candidáljon. Az »Egyetértés«-ből értesültem, hogy egyik tudósítója előtt legutóbb Brankovics patriarcha jelölt ki prímást. Linder György: Nem jelölt senkit és épen az a jellemző! Komlóssy Ferencz: Szász Károly Miskolezon ugyanazt tette. Minden újságnak meg volt a maga jelöltje, csak a kiiencz milliónyi katholikusok hallgatnak és hallgatnak azért, mert nem lévén autonómiájuk, a fennálló törvények értelmében a kinevezést a magyar apostoli király, mint legfőbb kegyúr, felségi jogaira bízták, a mely kegyúri jogokra vovatkozóíag is Ugron képviselő ár igen téves nézeteket vall, mert jóllehet többször feszegette már e kérdést, sohasem jelölte meg, hol kezdődnek és hol végződnek azok. Interpellatiojában pedig már anynyira ment, hogy a király legfőbb kegyúri jogait a magyar nemzet kegyúri jogainak keresztelte el. Téves Ugron Gábor t. képviselőtársam azon felfogása is, hogy saját szavait idézzem, midőn állítja, »hogy helyesnek és czélszeríínek tartotta és a nehézségek legyőzésére a legalkalmasabbnak, hogy egy érsek jelöltessék ki a primási székre, mivel Rómának csak akkor van joga beleszólni és akaratát érvényesíteni, midőn egyházi hatalmat kell átruháznia*, mustrálta ezen állítását azzal, »hogyha érsek helyeztetik át az egyik érseki megyéből a másikba, az illetőnek jurisdictiot nem kell kapnia«. Bocsánatot kérek, de máskép áll a dolog. Nehéz egy püspököt egy másik püspöki székre áthelyezni, de még nehezebb érseket áthelyezni egyik érseki székről a másikra. Úgy tudom s ennek utána is néztem, hogy az egri érseki székből senki se lett az esztergomi érseki székre áthelyezve, de a míg Eger püspökség volt, több püspök lett Egerből az esztergomi érseki székre kinevezve. Ez az eljárás felel meg az egyházjognak is. Az áthelyezési jog nem olyan, mini például a bírói áthelyezés, a melynél, hogyha valakinek bírói qualificatioja van és kineveztetik s aután az egyik helyről a másikra áthelyeztetik, a kinevezettet nem szükséges újabb jurisdictioval felruházni. Az egyházjog e tekintetben más irányt szab elő s az, a ki az egyházjogot csak némileg is forgatta, okvetetlenül tudni fogja, hogy az érsekek áthelyezése a király kizárólagos jogának nem tekinthető és hogy az esztergomi, a kalocsai és az egri érsekségek külön jogkörrel és különböző kiváltságokkal felruházott érsekségek, a melyeket a római szent széktől kaptak. Hogy pedig akkor, mikor áthelyezésről van szó, jurisdictioval kell az illetőt felruházni, erre nézve utalok azon körülményre, hogy a primási széküresedés mellett is az egri érsek végzi a magyar primás közjogi funetioit, mire nézve a mandátumot ő Felségétől kapta, míg a pápai jurisdictiot a győri püspök gyakorolja házassági és fegyelmi tekintetben. Nagyon téved tehát a képviselő úr, midőn Rómának jogtalan beavatkozására hivatkozik, mert neki, mint katholicus embernek tudnia kellene, hogy mi Róma a katholicus világnak, a melyről nem szabad feltételezni, hogy jogtalanul avatkozik ez ügybe, mikor tudjuk, hogy a rőmxi pápát, mint a jognak őrét és védőjét a nem katholicus fejedelmek is akárhányszor szólították fel, hogy döntsön a jog felett és bákebírónak választották. Ez az én felfogásom ezen kérdésben és csak tiltakoznom lehet azon téves felfogás ellen, a melyet Ugron Gábor képviselőtársam itt a házban hangoztatott és a mely felfogást az igazi katholieusok csak perhorrescalhatják. Ha át fogja olvasni a Syllabust — nem akarom untatni a t. házat, de oda fogom azt adni Ugron képviselőtársamnak — meg fogja abban találni azon condemnalt tételeket, a melyekből mint katholicus levonhatja a conseq.uentiákat. Interpellatiom a mondottak alapján a primás jelöltségére nem vonatkozik, a kormány eddigi magatartását kritika alá vonni nem akarom, erre a kormány nem is szolgáltatott okot, de miután a primási javadalom egyúttal tekintélyes birtok-