Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-560

120 560. orszíigos ülés 1891. október 17-én, szombaton. gen levő törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául % A kik elfogadják, azokat kérem, hogy méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége elfogadta általánosságban a törvényjavaslatot; következik a részletes tárgyalás, először a czíin. Széll Ákos jegyző (olvassa a cHmet). B. Kaas Ivor: Én a ezímhez kívánok szólani, de minthogy már háromnegyed kettőre van, kérem, hogy felszólalásomat hétfőre halaszthassam, annál is inkább, mert mára interpellátiok is vannak bejelentve. (Zaj.) Elnök: Én abban a reményben akartam folytathatni a tárgyalást, hogy az ma még be lesz [fejezhető. De minthogy a képviselő űr hozzá kíván szólani a ezímhez és kéri a házat hogy beszédét hétfőre halaszthassa: ez oly méltányos kérés, melynek a ház bizonyára eleget fog tenni. (Helyeslés.) E szerint a részletes tárgyalás a hétfőn reggel 10-kor tartandó ülésre tűzetik ki. A t. ház abban méltóztatott megállapodni, hogy a szabadalmazott osztrák-magyar államvasút államosítására, vonatkozó javaslat a keddi ülésre tűzessék ki. De ezélszerííbbnek vélném, hogy már hétfőn, a most szőnyegen levő javaslat részletes tárgyalásának befejezése után tárgyaltassék, hogy így a ház közvetlenül folytathassa munkálkodását. (Helyeslés.) Ha ezt méltóztatik elfogadni, határozatikig kijelentem. Most pedig méltóztassék meghallgatni a bejelentett interpellatiókat. Dárdai Sándor: T. ház! A múlt év végével a budapesti büntető törvényszék egyik tanácsának vezetője valamely pérbajügyhen tartott végtárgyalás alkalmával az egyik taníihoz, ki mint párbajsegéd volt megidézve, azon kérdést intézte: hogy mint köztisztviselő, kinek hivatása az, hogy a törvény őre legyen, miként forcirozhatta, a párbaj vívását, mely bűncselekményt képez. Erre az illető tanú és párbajsegéd, hivatkozással és utalással tartalék-tiszti minőségére, valószínűleg mentségi szempontból indulva ki, azt mondta, hogy tartalék-tiszti minősége s a katonai becsület követelménye késztette őt arra, hogy az oly becsületbeli ügy párbaj útján nyerje kiegyenlítését. Ezen mentségére, az illető tárgyalást vezető elnöklő bíró azon nézetének adott kifejezést, hogy hiszen mindannyian katonák vagyunk és a polgári és katonai becsület közt különbség nincs. Meg kell jegyeznem a tárgyalás ekkénti vezetésére nézve, hogy az illető bírónak kötelessége volt azt a kérdést intézni a tanúhoz, vagyis a párbajsegédhez, mert a büntető törvénykönyv kötelességévé teszi a párbaj-segédeknek bíínrészességét vizsgálat tárgyává tenni, mert a mint méltóztatik tudni, a 294. §. hat havi államfogházzal bünteti azt, a ki a párbajügy kiegyenlítését megakadályozza, a '300. §. pedig büntetlenséget csakis azon tanúknak és párbaj segédeknek biztosít, kik mindent elkövettek arra, hogy azon párbajügy békés úton egyenlítessék ki. Meg kell továbbá jegyeznem, hogy ép azért, midőn az illető tartalékos tiszt, ki nem mint sértett fél, hanem csak mint tanú volt megidézve, egészen indokolatlanul és helytelenül hivatkozott tartalék-tiszti minőségére, — mert én megengedem, ha egy katonatiszt a sértett fél, esetleg kényszerítve lehet párbaj vívására, de mint tanú, mint párbaj segéd, akár legyen az katonatiszt, akár polgári egyén, első sorban csakis egy kötelessége van, hogy igyekezzék azon ügynek békés kiegyenlítésére törekedni. Mindennek daczára, t. ház, a hírlapoknak közlései szerint az illető bírónak azon megjegyzésért, melyet szerintem tartalmilag tökéletesen helyesen tett, hogy a katonai és polgári becsület között különbség nincsen, állítólag a t. igazságügy minister t\r hivatalos úton rosszalását, vagy más hírla]>ok szerint megrovását nyilvánította volna azon nyilatkozatért, a mely igaz, hogy nem bírói határozatként lett nyílvánitva, hanem a végtárgyalás folyamán nyilváníttatott ezen incidensből kifolyólag. A hírlapok ezen közlését nyomban követte egy félhivatalos communiqué, mely szerint nem áll az, hogy az igazságügyminister úr akár rosszalását, akár megrovását nyilvánította volna az illető bíróval szemben, legkevésbbé pedig azon nyilatkozatnak tartalmáért, melyet ezen félhivatalos közlemény teljesen helyesnek ismer el, hanem hogy egyszerűen figyelmeztetést intézett azon bíróhoz a ministeri fotel ügyeleti jognál fogva a tárgyalások mikénti vezetésére vonatkozólag. Én a magam részéről teljes hitelt adok ezen félhivatalos közleménynek s megvallom, már kezdettől fogva, azon bizalom alapján, melylyel a t. minister úr iránt viseltetem, sem adtam hitelt azon hireszteléseknek, hogy ő rosszalását, vagy megrovását nyilvánította voina s hogy így törvénytelenül mintegy fegyelmi hatóságot vindikált volna magának. Mert a bírói függetlenség legelső követelménye az, hogy a bíró cselekedeteiért csakis fegyelmi úton és a törvényes fegyelmi hatóság útján legyen felelősségre vonható Ha ezen nyomban bekövetkezett, czáfolatnak daczára a hírlapi közlések valósága iránt kérdést intézek az igen t. igazságügy minister úrhoz, ezt csak azért teszem, hogy alkalmat szolgáltassak a t. igazságügyinmisternek, hogy azon, talán tendentiosus híresztelést itt a ház színe előtt desavuálhassa. Mert épen a tegnapi tárgyalás folyamán itt a házban meggyőződhetett, hogy igen sokan, nem tudom, akar" va, vagy nem akarva, azon félhivatalos czá-