Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-560

5<50. országos ülés 1891. október 17-én, szombaton. 117 lefolyást! törvényhozási actio volt előttünk, belenyugodhattunk abba, hogy a fegyelmi törvény előkészítése egy későbbi stádiumra hagyassák, várhattam mindinkább érvényesülő befolyásunktól annak megfelelő alakban létesítését; hanem midőn a törvényjavaslat csupán egyes meghozandó törvények elősorolását foglalja magában s midőn ezen elősorolásnak teljességét megtagadták, előttem akkor világos volt az, hogy az akarat is hiányzik arra, hogy a reform a maga teljességében minden biztosítékaival együtt valósíttassék meg.« Hát, t. ház, az, hogy a fegyelmi javaslat be fog terjesztetni, mondatott azelőtt és fentartatott a két szakaszos törvényjavaslat előterjesztésekor és annak tartalmára nézve is minden nyilatkozat fentartatott, a melyet a kormány addig tett. Egy különbség van tehát a közt, a mi a képviselő úrnak meggyőződése volt a két szakaszos törvényjavaslatnál és azon meggyőződés közt, midőn az általános vitában a törvényjavaslatot elfogadta. Ezt a különbséget ő maga úgy jelöli meg, hogy az általános vitában elfogadta a törvényjavaslatot és elegendőnek találta a fegyelmi törvényre tett nyilatkozatokat, mert mindinkább érvényesülő befolyásától várta azt, hogy a hozandó reformok kezdeményezésében és tartalmában ő és pártja érvényesül ; midőn pedi»- e két szakaszos törvényjavaslat felett a ministerelnökkel — a mint maga elbeszéli — értekezett, akkor a t. képviselő úrnak felnyílott a szeme, hogy a kormánynak akarata sincs . . . Gr. ApponyiAlbert: Az egész vita alatt! Szilágyi Dezső igazságjigyminister: Kérem, felolvasom. (Olvassa): »Es ekkor világos volt előttem egy dolog, hogy nem csupán a képesség hiányzik a reform egészséges concipiálása és keresztülvitelére, hanem hogy az akarat sincs meg a reformok oly módon való megoldására, mely midőn az állam központi kormányának számára biztosítja a hatályos végrehajtó hatalmat, egyi\ttal a politikai szabadságnak biztosítékait is lerakja.« No már, t. ház, ez igazán furcsa. (Halljuk! Halljuk! jóbl felöl.) A differentia a két időpont közt csak az volt, hogy az egyikben mindinkább érvényesülő befolyásának érzetével és reményével bírt, a másik időpontban pedig ez iránt reménye lelohadt, vagy elenyészett. (Derültség és tetszés a jobboldalon.) Hát nem így néz-e ez ki, hogy nem annyira a reform keresztülvitele egyedül, hanem az is volt itt czélba véve, hogy saját magát és pártját a reformmal együtt érvényre juttassa? (Úgy van! Úgy van! Elénk tetisés \a jobboldalon.) És ez a különbség, hogy tudniillik egyszer birt tudatával érvényesülő befolyásának, másszor iránta való reménye elenyészett: mi egyéb, t. ház, mint Qgj személyi, megengedem, álláspontjában teljesen jogosiiit, de semmi esetre sem objectiv momentumnak döntő erővel való felállítása? (Úgy van ! Úgy van! Élénk tetszés jobb felöl.) Még egy kis baj van egyébiránt e nyilatkozatokban és t. képviselőtársam engedelmével vissza fogok én még térni ezen beszédnek egyéb tartalmára is (Halljuk! Halljuk!) más alkalmakkal. De itt ezt a kis hibát már most kiemelem. T. képviselőtársaim midőn felszólalt augusztusban a házban a két szakaszos törvényjavaslat tárgyalásánál, a ministerelnök urat megtámadta. De akkor t. képviselőtársam azt mondta: ő elismeri, hogy van akarat a ministerelnökben, a velle-t nem vonja kétségbe, csak a posse-t, a tehetséget. Jászberényben időközben a jelenségek kutatásába — mert t. képviselőtársam most a jelenségekre épített politikát űzi (Élénk derültség a jobboldalon.) — a jelenségek kutatásába elmélyedve, azt találta, hogy augusztusban, midőn a két szakaszos törvényjavaslat felett a ministerelnök úrral értekezett, felnyílott a szeme, hogy a kormányban akarat sincs a reform keresztülvitelére. Gr. Apponyi Albert: Ez a programmváltozás? Szilágyi Dezső igazságügyminister: 0 nem' Csak az álláspont változása. Az első álláspont az volt, hogy a kormányuál a »veíle« és »posse« teljes harmóniában van; a második álláspont az volt: elismerni a jóakaratot, megtagadni a képességet: ez olyan duzzogó szemrehányás : (Derültség jobb felöl.) időközben jön a jelenségek politikai tanulmánya és elfelejtkezik arról, mit mondott augusztus közepén a házban, és Jászberényben azt adja tudtára a világnak, hogy már akkor felnyílott a szeme, hogy nemcsak képesség, de akarat sincs a kormányban a reform keresztülvitelére. (Derültség és tetszés jobb felöl.) Elismerem, hogy t. képviselőtársamnak joga volt így, vagy úgy, vagy többfélekép nyilatkozni: de midőn a képviselő úr azt tünteti elő, hogy neki mindig csak egy álláspontja volt, hogy ez volt az egyedül érdek nélküli, ez volt az objectiv, ez volt az egyedül méltó a reformhoz, az önzéstelen beolvadás a reform eszméjébe, a többinél, a ki abban közreműködött, többé-kevésbé a személyi érdek volt előtérben és midőn álláspontja megváltoztatásának időpontja közt és a közt, midőn még pártolta a kormány által előterjesztett törvényjavaslatot, több differentiát nem talált, mint eltűnését mindinkább érvényesülő befolyása iránt táplált reményeknek: akkor, megvallom, hogy az önzetlenség czége, mely alatt politikáját árulta, az objectiv, tárgyilagos, minden mellékczél nélküli politika czége, egyáltalán nem felel meg annak, a mit ezen hazafi-tricolor alatt a nagy közönségnek felmutat. (Élénk derültség és