Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.
Ülésnapok - 1887-560
116 &<50. országos illés 1891. októb«r 17-én. szombaton. nek bolygatását napirendre hozza (Ügy van! Úgy van! jobb felől) s ez által a kiegyezésnek hívatott őre alapot és alkalmat nyújt arra, hogy annak más értelemben való pótlása, módosítása, más értelemben, más aspiratiok szerinti változtatása és kiépítése szintén napirendre hozassék ? (Mozgás bal felöl. Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Hiszen ez nem akar egyéb lenni, mint talán egy általános szólamnak örve alatt való közeledés a függetlenségi párthoz, oly formán azonban, hogy annak programmját, annak elveit, czéljait meg lehessen tagadni. (Zajos tetszés jobb felől. Nagy mozgás a baloldalon) B. Kaas Ivor: Demmtiatio felfelé is, lefelé is! Horánszky Nándor: Adatokat, adatokat, minis te r űr ! Szilágyi Dezső igazságügyminister: Előttem, t. ház, megvallom, a képviselő úr szereplése, midőn magát a 67-iki kiegyezés fölött egyedül hívatott őr gyanánt mutatja be, úgy tíínik fel, mint annak az őrnek a magaviselete, a kire rábízták, hogy egy épület fentartására és biztonságáraügyeljen s a ki oly módon akar megfelelnie feladatának, hogy minduntalan azon ház oszlopait és falait próbálgatja ingatni, hogy meggyőződjék, mennyire biztosan állanak azok. (Élénk tetszés jobb felől. Mozgás a baloldalon.) A t. képviselő úr vádol bennünket, hogy a legméltatlanablnil támadtuk meg őt azzal, hogy személyi politikát űz. Grondolom, ez volt az, a mi ellen felszólalt. Megvallom, t. ház, hogy ennek az egész vádnak, nem azt az értelmet adom, hogy a t. képviselő úr magát személyesen kormányozásra hívatottnak tartja, mert képességeit sohasem is tagadtam; hanem midőn azt állítottam, hogy úgy e házban, mint e házon kivüli beszédében mindig mások kisebbítésével akar megnőni, (Zajos felkiáltások jobb felől: Igaz! Igaz! Ellenmondás bal felöl) midőn ezt állítottam és most is állítom: ezen állításomnak okát fogom adni. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, ha kifejtettem, hogy a t. képviselő úr azon magatartásában is — legalább a mennyire saját nyilatkozatai reá világot vetnek — melyet a közigazgatási törvényjavaslattal szemben elfoglalt, én személyi és pártmomentnmok txílnyomó befolyásátlátom: akkor megadtam az alapot arra, hogy vájjon méltatlanul vádoljuk-e a t. képviselő urat ebben az értelemben, vagy méltatlanul lett-e felemlítve, hogy ezen értelemben és jelenleg is személyi politikát űz. Hát, kérem, vizsgáljuk meg ezt is. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő úr, midőn a törvényjavaslatot, úgy, a mint a bizottság azt előterjesztette, átalánosságban elfogadta, tette ezt — nyilatkozata szerint — részint azon törvényjavaslat érdeme, részint az azt kísérő kormánynyilatkozatok folytán, melyeket akkor elegendőknek tartott arra, hogy a javaslatot elfogadja és a kormányt a közigazgatási reform keresztülvitelére alkalmasnak tartsa. Ezen kormánynyilatkozatok között az úgynevezett fegyelmi jogról szóló törvényjavaslatra vonatkozólag is fordultak elő nyilatkozatok. Midőn azután a törvényjavaslat a diseussiohosszúra nyúlása miatt és azon okból, mert a sessio előre haladt, minden esélyét, hogy törvénynyé váljék, elvesztette és a ministerelnök úr azon két szakaszos törvényjavaslattal előlépett, a képviselő úr úgy nyilatkozott — és Jászberényben is úgy nyilatkozott — hogy ha e rövid törvényjavaslatba felvétetett volna a fegyelmi jogról szóló törvényjavaslat beadásának egyszerű felemlítése, akkor ő azt elfogadhatónak tartotta volna. Én úgy vagyok meggyőződve, hogy ő nem egy elmélkedő Hamlet álláspontját akarta megjelölni, (Derültség jobb felől) hanem egy elhatározását. Már most megvallom, bár tökéletesen és teljesen kinek-kinek saját megítélésétől függőnek tartom, mily álláspontot foglal el : de sohasem tudtam ennek más magyarázatot adni, mint a milyet ő a saját nyilatkozataiban ad. Mi lett volna tehát a különbség a két álláspont között ? Az egyik esetben a törvényjavaslat a képviselő árnak az átalános szavazásnál adott szavazata szerint elfogadható volt, a másik esetben nem volt elfogadható. Az összes differentia tehát a fegyelmi jog felemlítéséből állott, (Derültség jobb felöl) és nem abból, hogy mi lesz azon fegyelmi javaslatnak a tartalma, mert hiszen erre nézve nem is kívánt semmi újabb nyilatkozatot (Derültség és tetszés jobb felöl) és nem is abból, hogy a kormány további részletezést és nyilatkozatot tegyen; csak azt a kis dolgot kívánta, hogy ennek felemlítése a két szakaszos törvényjavaslatba bele foglaltassák. Már most engem a t. képviselő úr nem tud és senkit sem fog meggyőzni arról, hogy a fegyelmi jog egyszerű felemlítésének kihagyásában vagy belefoglalásában —- eg\^ébké.it pedig a dolgok, miután a kormány minden nyilatkozatát fentartotta, maradván úgy, a hogy voltak — áll az az ok, a miért a képviselő úr nem fogadhatta el a javaslatot, a miért az horribilisen nevetségesnek tartotta, hogy csak ebben áll az a körülmény, a mi felnyitotta a képviselő úr szemeit arra nézve, hogy, a mint Jászberényben állítá, a kormánynak nemcsak képessége, hanem akarata sincs a reform keresztülvitelére. (Derültség jobb felől.) Ha ezt vizsgálom, megvallom, a magyarázatot megtalálom a képviselő úr beszédében magában, melyben azt mondja, hogy: »Midőn organicus javaslatot alkottunk, midőn egy hosszú
