Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-560

560- orsíágos filés 1891. október 17-én, szombaton. 115 Szilágyi Dezső igazságúgyminister: Mindazon nyilatkozatokért vagy indítványokért, a melyeket olt tettem, elvállalom jelenleg is a felelősséget. Apponyi t. képviselőiársamtól azonban azt, hogy ebben velem osztozzék, nem kívánom, de nem is fogadom el. Mindazért, a mit a t. képviselő úr tett és indítványozott, ha én hozzájáníútam, azért is teljes mértékben terhel a felelősség. Ugyanaz áll a képviselő úrra is. Hanem a mi már most azt a változást illeti, a mit a t. képviselő úrral szemben felemlítettem, erre nézve részben már ez alkalommal is némelyikre ki fogok terjeszkedni, fentartva magamnak, hogy kellő alkalommal másra és bővebben is nyilatkozhassam. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő úr az általa előadott nemzeti párt politikájának egyik alkatelemévé teszi az 1867-iki kiegyezésnek sérthetetlen fentartását. Nem ma, de minden alkalommal mondta. hogy annak a közjogi alapnak a fentartására ezt a pártot, ezt a kormányt ép oly kevéssé tartja hívatottnak, mint elődjeit s hogy erre hívatottsággal egyedül t. képviselőtársam bír, mert gondolom, hogy t. szomszédjaira csak nem czélzott. (Derültség jobb felől.) Én pedig azt tartom, t. ház, hogy ez is csak a nagy szólamok közé tartozik, a melyekben, elismerem, hogy t. képviselőtársam igen szerenesés, de a melyeket, ha megvizsgálunk, azok értéke felette kétessé válik. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Én megengedem, t. ház, hogy ebben a házban a 67-iki alap képviselőjének és hívatott védőjének magát minden közjogi alapon álló képviselőtársam tarthassa, de határozottan kétségbe vonom erre t. képviselőtársam hívatottságát. (Zajos helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj és derültség a baloldalon.) Elevenen él úgy az én, mint — meg vagyok győződve — a t. ház emlékezetében is azon sorozata a nyilatkozatoknak és állásfoglalásoknak, a melyet épen ezen nagyfontosságú kérdéssel szemben t. képviselőtársam mindig tanúsított és azokból kitűnik, t. ház, hogy ellentétben mindazokkal, a melyeket azon nagy mű alkotója hirdetett és mondott és ellentétben mindazzal — (Zaj és ellenmondás a baloldalon.) mondom, ellentétben mindazzal, a mit azok, a kik azt megalkotni segítettek, állítottak. (Igaz! Ügy tan! jcbb felöl.) t. képviselőtársam nem azon elveket fogadta el, a melyekkel az meg alkottatott, a.jánltatott és védetett, hanem azokat az elveket, a melyekkel annak alkotását meggátolni akarták és a melyekkel annak megváltoztatását folytonosan sürgetik és annak fennállását ostromolták. (Igaz! Ügy van! jobb felől. Zaj bal felöl.) Mert, mi egyél) az, t. ház, midőn valaki előáll, (Halljuk! Halljuk!) hogy azon úgynevezett kiegyezési törvény, a melyben formuláztattak a közösügyek, áldozat volt, a melyet Magyarország jogaiból hoztunk; (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) feláldoztuk azért, hogy a többit annál biztosabban bírhassuk. Mi egyéb az, t. ház, (Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk!) a midőn a t. képviselő úr azt állította, hogy mióta ezen alap elfogadtatott, soha egy kötelességét teljesítő kormány sem állott ezen az alapon, a nemzet szabadságai, törvényes önállósága mindig csorbíttattak és a nemzet kebelében a függetlenség és a politikai szabadság érzetének minden ereje csökkentetett. Horánszky Nándor: Együtt hirdettük! Nagy István; Ezt hirdette innen! B. Kaas Ivor: Ki hozta a véderő törvényt! ? Elnök (csenget): Csendet kérek képviselő urak, így nem lehet tanácskozni. Szilágyi Dezső igazságügyminister: Azon közbekiáltásokra, hogy: »Együtt hirdettük« egyszerűen az a megjegyzésem Horánszky Nándor képviselő úrnak és a többi képviselő uraknak, hogy én ezen függetlenségi elveket, melyekkel a 67-iki kiegyezés elleneztetett és azóta ostromoltatott és azon érveket, a melyek következetesen és őszintén csak azon törvény mellőzésére és elítélésére vezetnek, sem önökkel, sem önök nélkül nem hirdettem soha. (Felkiáltások a baloldalon: Nem arról volt szó!) T. ház! Mi egyéb az, midőn a képviselő úr az lb67-iki alap emlegetése mellett felvett egy homályos, egy sokféleképen érthető jelszót, a mely kiilönféíeképen jelentkezik, majd úgy, hogy a 67-iki kiegyenlítéht ki kell építeni, . . , B. Kaas Ivor: Úgy van! Szilágyi Dezső igzságügyminister: ezen kiépítésnél a. nemzeti aspiratiokat ki kell elégíteni, ... B. Kaas Ivor: Úgy van! (Derültség a jolboldalon.) Szilágyi Dezső igazságügyminister: . . . a megoldatlan kérdéseket meg kel! oldani .... B. Kaas Ivor: Úgy van! Jól van! (Derültség a jobboldalon. Halljuk! Halljuk!) Elnök: B. Kaas Ivor képviselő úr ma már igen hosszasan vette igénybe a ház figyelmét: most méltóztassék hallgatni! (Derültség a jobboldalon. Halljuk! Halljuk!) Szilágyi Dezső igazságügyminister: Mindezek mindig emlegettetnek akkor, a mikor t. képviselőtársam részéről — már akár egy, akár más okból, választók kikölcsönözése végett vagy más czélból — a függetlenségi párthoz való közeledés áll változó politikája napirendjén. (Zajos helyeslés és tetszés jobb felöl Nagy zaj és mozgás bal felöl.) Mi az, t. ház, midőn mindennek fölvetésével s mint a nemzeti politika közvetlen megvalósítandó feladatai kijelölésével magát a kiegyezés15*