Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.
Ülésnapok - 1887-560
J12 5< *0- országos Hlés 1891. október 17-én, szombaton. egész politikájában követ. (Élénk helyeslés. Úgy van! a bal- és szélső balodalon. Mozgás jobb felöl.) Azt hiszem tehát, t. ház, hogy mindezek alapján nekem jogom van nagyon megelégedve lennem a magam szempontjából azzal a két ministeri beszéddel, mely tegnap elhangzott. A kérdés lényegét, hogy miért kérik ezt a parlamenti szokástól eltérő, majdnem félévre terjedő rendkívüli meghatalmazást, gondosan kerülték. Arra a direct felhívásra, hogy nem szándékoznak-e ezzel a budget-vita elől kitérni, hasonlóképen nem válaszolnak. Mindazokra a mikre, mint tényekre hivatkozva kimutattam, hogy politikájuk ingatag és beteg, hogy azokat a bonyodalmakat kibontani, hogy azon romokat újból felépíteni, hogy azt a compromissiot szellemi harczban eliminálni magukat képeseknek nem érzik, kanéra a harczok, a politikai kérdések kikerülésével akarnak maguknak a választásokra kényelmes helyzetet teremteni, a hol nem sikerekre, nem eredményekre támaszkodnak, hanem hivatalos apparátusra számítanak; '(Élénk helyeslés. Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) mindezekkel szemben alaptalan vádaskodások, mondhatom gyanúsítások az az egész fegyverzet, melyet a t. ministerium társzekerében találtam, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) hogy azzal védekezzenek, vagyis inkább hogy azzal támadjanak és hangulatot csináljanak. Én pedig mindezekkel a mesterkedésekkel szemben törhetetlen bizalommal nézek a nagy küzdelem elé. A nemzet elé viszsztik ügyeinket. Mindenféle egyéb eszközt, mindenféle egyéb combinatiot, mindenféle mesterkedést valamint elutasítottunk magunktól eddig, úgy elutasítunk most is. A nemzet fog bíró lenni, a nemzet elé viszszük eszményeinket, a nemzet ítélete alá vetjük magunkat. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Tegyék a legrosszabbat, a mi önöktől telik, a választási szabadság elfojtása terén, szembe állunk azzal is. Reméljük, hogy az eszmék hatalma ezúttal győzelmet fog aratni; reméljük, hogy a nemzet akaratának nyilvánítása egy új aerának, valóban a nemzeti uralom aerájának lesz kezdete. (Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Hogy csak egyet említsek, az egyházpolitikai téren oly bonyodalmat idéztek elő, a melyből vagy az állami tekintély eompromissioja, vagy igen nagy zavarok előidézése nélkül nem tudnak kibonyolódni. Én pedig egyiket és másikat egyaránt perhorrescálom. (Helyeslés a balés szélső baloldalon.) A közigazgatás reformjának kezdeményezésében a legkedvezőbb helyzetet teremtettem önöknek, a melyet csak egyáltalában élvezhettek. (Derültség és ellenmondások a jobboldalon. Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Avagy talán ezt is el akarják tagadni? El akarják tagadni azt, hogy hónapokon át részt vettem munkájokban, részt vettem küzdelmeikben, és hogy ezt az egyéni politikai érdekeknek és magának a pártérdeknek legsúlyosabb veszélyeztetésével cselekedtem, csupán elveimhez való ragaszkodásom alapján? (Élénk tetszés a baloldalon.) És ha én azoknak a romoknak láttára, melyekkel önök a reform-tevékenység mezejét eltorlaszolták,a melyek miatt most már nehezebbé válik előre indulni, mint azelőtt; ha én azon comproniissio láttára, melynek önök a reformeszmét kitették, mint e reformeszme legrégibb képviselője, előállók és számon kérem önöktől azt a reformot, melynek keresztülvitelére vállalkoztak, de a melyet csak compromittáltak, a melyet nevetségessé tenni és melynek jövőre való léte sítését csak megnehezíteni voltak képesek: akkor el akarják ezt tagadni tőlem és az én eljárásomat személyes politikának nevezik? Ez a vád, t. ház, épen olyan sajátságos, épen olyan vakmerő, mint midőn politikai elveim változtatását vetik szememre, a nélkül, hogy egyetlen tényt is tudnának igazolni, a melyre hivatkoztak s a melyben politikai irányunktól egy hajszálnyira is eltértünk volna. (Élénk tetszés bal felöl.) Politikai nézetváltozást s mint a pénzügyminister úr magát kifejezte, saltomortálét lobbantanak szemünkre, (Halljuk! Halljuk!) midőn a túloldalon, hol a municipalismus volt a hitvallás, azon pillauatban, mikor a kormány az állami közigazgatást tűzte ki feladatául, az egész párt egyszerre átlépett az államosítás terére. (Úgy van! a baloldalon.) Hát, t. ház, én ezt akkor sem hibáztattam, ma sem hibáztatom, mert én a szíveket és veséket nem vizsgálom; csak a tényt constatálom, hogy nagyobb ugrást egy politikai tényező nem tett a 75-diki frontváltoztatás óta (Igaz! Úgy van! a bal és szélső baloldalon.) és hogy azután azon politikai tényező oldaláról, annak padjairól, az azt vezető, arra támaszkodó kormánynak soraiból velünk szemben a hónapról hónapra beálló változtatásnak indokolatlan vádját hangoztatják, enné] cserbenhagyta a kormányt óvatosságának azon maximája, melyet most különben Tudom, — évekig tartó küzdelmet folytatok e házban — tudom, hogy az emberi életnek delén is jóformán túl vagyok; de még az egész emberi élet erejét érzem magamban, (Zajos éljenzés a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások : »Éljen Apponyi« !) és ezt belevetem a nemzeti ügyért, azon ideálokért való küzdelembe, a melyeket képviseltünk és képviselni fogunk törhetetlenűl. Ezt a javaslatot pedig el nem fogadom. (Hosszantartó helyeslés és zajos éljenzés a bal- és szélsőbalon.)
