Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-560

560. országos illés 1891. október 17-éu, szombaton. x 1 3 Elnök: Az igazságügyminister kíván szólani. (Halljuk!) Szilágyi Dezső igazságügyminister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Azon támadás ellenében, a melyet Apponyi t. képviselő úr úgy a kormány egyes tagjai, mint az egész kormány és a párt ellen intézett, azt hiszem kötelességünk a vitát egész terjedelmében felvenni (Helyeslés lal felől.) és mindazt, a mi a párt részéről jelenleg el nem mondható, miután az általános vita már be van zárva, a részleteknél a t. képviselő úrral is szemben majdan előadni. (Nagy zaj hal felől.) Mert, t. ház, midőn a t. képviselő úr a vita elején azt mondta, hogy nem a bizalmi kérdés alapján akarjuk kivívni most a csatát és végső beszédébnn ezt és pedig lényegéten csak ezt veti fel és pedig oly tónusból, a melyből Apponyi képviselő rír mindig beszél: akkor nincs ok reá, hogy ezen alapon jelenleg is ne mérkőzzünk; ám vitattassék akár most az is: érdemes-e, hogy a nemzet nemcsak a kormány irányában, de a párt irányában bizalommal viseltessék és midőn még azt is felhozzák, hogy a vita előtt kitérni szándékozunk, ám küzdjük ki most a csatát. (Nagy zaj és felkiáltások bal felől: Mi is megküzdjíik! Elnök csenget.) T. ház ! Hogy az egészen új momentumokra, melyek így, evvel a jelentőséggel, evvel a czél zattal, evvel az éllel felhozva nem voltak, már most is feleljek, azt csak azok vehetik rossz néven, a kik nem szeretik meghallgatni az ellenfelet. (Úgy van! Úgy van! jobb felöl:) Szokása — és bizonyára azt véli, hogy joga van hozzá — Apponyi t. képviselő urnak az, hogy míg, a mint lesz szerencsém mindjárt kimutatni, minden párttól, a magáét kivéve és ettől a párttól (a jobboldalra mulat.) első sorban eltagadja a nemzeti politikára való hívatottságot (Zaj bal felől. Felhaltátok jobb felől: Halljuk! Halljuk!) de, a mint rá fogok jönni, minden alap nélkül: addig a t. képviselő úr rendkívüli örömét és öntetszelgését találja abban, hogy minden alkalommal itt és másutt, önmagát mint egyedül hívatott vezérét Magyarországnak, az összes reformok egyedül hívatott képviselőjét, sőt.néha mint feltalálóját is mutatja be, {(Derültség és tetszés jobb felöl.) a mi, t. ház, igen derék dolog volna, ha e bizonyítványt nem ő szolgáltatná magának; (Derültség jobbról.) nem is csak pártjával erősíttetné meg, hanem megvárná, míg azok részéről adatik, a kiket olyan nagyon szeret itt felemlíteni, t. i. az ország nagy közvéleményét, de a kiket mindig csak abban az alakban ismer el jogosultaknak és igazaknak, ha az ő nézetét vallják. (Derültség jobbról.) Csatár Zsigmond: Ön is az ő nézeteit vallotta! (Zaj bal felől.) KÉPVii. NAPLÓ. 1887—92. XXVII. KÖTET. Elnök: Csatár képviselő urat rendreutasítom. Szilágyi Dezső igazságügyminister: Az előttem szólott képviselő úr előszámlálja a nemzeti politika alkatrészeit, előszámlálja azzal a praetensioval, mintha azt csak ott követnék, vallanak és megvalósításának egyedül hívatott tényezői ott volnának. (Elénk derültség jobbról.) Ugyan nézzük meg, miben állanak azok? A mi a nemzeti egység kérdését illeti: bármily ékesen volt mondva e dolog, az egy és oszthatatlan magyar nemzet ma már a parlament minden pártjának általános elve és meggyőződése. Nem ismerek a házban pártot,, a mely e részben a másiknál hátrább állana. (Úgy van! jobb felöl. Zaj bal felöl.) Minő követeléssel lehet ezt úgy feltüntetni, mint a melynek képviseletével csak ő bírna jogczímmel, hogy itt minden más párttól — különösen a szabadelvű párttól — elvitassa azt a jogosultságot, hogy nemzeti irányban működjék, természetesen nagylelkűen magát és pártját ajánlván helyébe, (Élénk derültség és tetszés a jobboldalon.) Nem tartom senki részérő] jogosultnak, hogy ily követelő hangon lépjen fel és ily szerepet kizárólag magának vindikáljon, de természetes aztán az is, hogy ez állítás a kellő korlátok közé utasíttatik vissza és az, a mi benne egyéni és sajátságos, általános phrasis marad, az pedig, a mi komoly tartalom, olyannak mutatkozik, a mi rég el volt mondva e házban és követve a kormány minden cselekvésénél: ez annyi, mint arra számítani, hogy pillanatnyi hangulat gerjesztéssel a nemzetet is félre lehet vezetni. (Zajos tetszés a jobboldalon. Nagy mozgás a baloldalon.) Méltóztatott mellékesen felemlíteni azt is, hogy mindig visszautasította a nemzetiségekkel a pactumot. Azt akarja a képviselő úr állítani, hogy mi a nemzetiségekkel, mint áliamjogi és politikai individulitásokkal, pactumot akarunk kötni? (Tetszés jobb felől) Ha igen, akkor ily állítás, mint teljesen, valótlan, határozott visszautasításban részesül. Ha pedig mint egyik különös erénye ama pártnak, akként volt felhozva, mintha e részben e párt felett a gyanú fellege lebegne: szintén visszautasítást követel. Szíves volt az egyházpolitikai kérdésekre is kiterjeszkedni és e részben — figyelemmel hallgattam — mit mondott? Tudom, hogy ellentétben van azon nézetekkel, a mit az elkeresztelési vita alatt ama padokról egy t. képviselő úr nyilvánított, még pedig ama párt helyeslései között. És — csak nem fog a t. képviselő úr engem azzal vádolni, hogy nem szigorúan a valóságot mondom — azon egyházpolitika erős alapelvei legalább is kimerítőbben és összefüggőbben innen erről a helyről általam voltak, mint a kor 13