Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-560

100 560. országos ülés 1891. október 17-én, szombaton. kőzzünk arra, a mit ezen országos politikában, az itt felosztott tárczák szerint végeznünk engedtetik. Ámde én nem fogadom el azt az álláspontot, hanem belemegyek a discussio ezen terére és itt önök a legfényesebb eredményt a pénz ügyi téren érték el. Vájjon? Hiszen 1873-ban volt az, mikor a pénzügyek nagy zavarba jővén, elhatároztatott, hogy a pénzügyek rendezése az első, az egyensúly helyreállítása a fődolog, a miért önök fusionáltak a Deák-párttal, a miért 15 esztendeig támogatták azt a kormányt, a mely deficitet deficitre, adósságot adósságra halmozott és az egyensúly helyreállítását évtizedeken át nem hogy megcsinálta, hanem hátráltatta. De mégis, igaz, önök állították helyre az egyensúlyt és ebben nem vonakodom elismerni Wekerle pénzügyminister úr érdemét, mert az igazságnak megtámadása nem erősítené az ellenzék álláspontját. Az ellenzéknek elég igazsága van önmagában, hogy támadhasson, nem szükséges, hogy mások érdemeit kisebbítse. (Helyeslés bal felől.) De midőn elismerem azt, hogy Wekerle pénzügyminister úrnak sikerült az egyensúlyt helyreállítani; midőn elismerem azt, hogy az szükséges volt, hogy ezt ügyesen tette és ezt érdeméül tudom be: hozzá kell tennem, hogy az eszközök, pénzügyi politikájának módja és az áldozatok, melyek azzal össze vannak kötve, oly nagyok, hogy a nemzet ezen egyensúly helyreállításának áldását sokkal kevésbbé érzi, mint az igen t. kormány. (Igás! Úgy van! a baloldalon.) Mert tudjuk, hogy az egyensúly helyreállítása — csak a nagy dolgokat említem fel — a törlesztési hányad megszüntetésével, a regálé-váltság, az italmérési jövedék behozatalával, a fogyasztási adók, különösen a szesz, ezukor- és húsadónak óriási emelésével sikerült. (Egy hang a baloldalon: És a dohánymonopolium!) Es a dohánymonopolium megnehezítésével, de főleg a jövedelmi és pótadóknak administrativ úton való fokozásával. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Mindezen jövedelmi ágaknak emelése által — mondom — sikerült a deficitet kiküszöbölni. De hát ezen emelések nélkül az nem is sikerülhetett volna és talán szabad constatálnom azt, hogy ezen emeléseket mi nemcsak, hogy nem elleneztük, hanem azok egy részét már előzetesen évekig önök ellenében ezen padokról éppen gr. Apponyi Albert és Horánszky Nándor t. képviselőtársaim hirdették és követelték. (Úgy van! baloldalon.) Nem akarok ebből apasági keresetet formálni, csak constatálni akarom azt, hogy az egyensúly helyreállításának módja nem a takarékosság volt, (Igaz! Úgy van! a bal felöl.) hanem az a jövedelmi bevételek fokozásából származott és ezt fizeti az adófizető nép és azok a terhek, melyek az egyensúlyt helyreállítják, a nép vagyonából elvett részek. Már most, ha az állam budgetje évről-évre annyi millióval fokoztatik, igaz ugyan, hogy ez által a kormányhatalom és ezzel a szabadelvű párt befolyása ugyanazon arányban emelkedik, mert a pénz hatalom; de hogy ez a hatalnm a nemzetnek ép ily arányban javára váljék, midőn ez a hatalom és a milliók a néptől vétetnek el: ezt engedjék meg, hogy bizonyos mértékig kétségbe vonjam (Helyeslés a baloldalon) és állítsam azt, hogy az önök pénzügyi politikájának eredményét lehet úgy feltüntetni, mint absolut szükségest, de mint a hazára áldásosat feltüntetni nem lehet. (Igaz!Úgy van! a baloldalon.) Egyéb eredményeket — a kereskedelmi politikáról majd később emlékezem meg néhány szóval — az önök hosszú vagy ha tetszik két esztendős, tehát rövid kormányzása alatt felkutatni nem tudnak, legalább nem olyanokat, melyekre büszkeséggel hivatkozhatnának; mert ha volnának ilyenek, akkor itt a házban, a körben, vagy a nagy közönség előtt már elmondották volna, ho°y íme ezek a mi teremtéseink, alkotásaink, melyekkel Magyarországot szabadelvűén gazdagítottuk. (Derültség bal felöl.) De ha ezek után, a miket említettem, eredményeik nincsenek, hát mint a tegnapi napon a minister uraktól hallottuk, van programmjuk. A magam részéről 17 év alatt különböző véleményeket tudtam magamnak alkotni, mert van fogalmam szabadságról és szabadságszeretetröl és arról, a mit szabadelvű könyvekben olvastam és Beksics Grusztáv t. barátom czikkeiből az unalomig ismételve tanultam. (Derültség bal felöl.) De hogy akár az a szabadság, akár az a szabadelvűség, mely a politikai kis-kátéban a »Nemzet« szabadelvű vezérczikkeiben foglaltatik, az önök programmja volna: azt még nem olvastam sehol. (Helyeslés a baloldalon.) A politikai programra lehet sokféle, a minthogy az is. Az önök programmját először is munkaprogrammjukból szeretném megítélni, mert ebből tudhatnók meg körülbelül azt, hogy önök mit akaruak. Itt vagyunk két esztendeje és csak a consularis bíráskodásról szóló reformot intézték el. De hogy miféle nagy munka az, a mely a nmlt esztendőben napirendre volt tűzve, akár a jövőre, vagy mostan, a midőn őszszel összejöttünk, milyen munka volt elembe tálalva, azt igazán — panaszképen hozom fel — nem tudom ; a t. kormány bennünket — nem bennünket — első sorban a szabadelvű pártot, tétlenségre, meddőségre kárhoztatta. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Azonban a különböző szép programotok között, a melyeket hallottunk Pozsonyban, Nagy-Váradon és legutóbb egyet a