Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-559

92 559. országos ülés 1891. október ltf-án, pénteken. melyet sokan csőcseléknek szeretnek nevezni, adja azt a rettentő adót, mely minden pénznél drágább, az úgynevezett véradót; és azt is kijelentem a t. képviselőház színe előtt egész tisztelettel, hogy én azokban az egyszerű emberekben, kik jóformán kubikkal, napszámmal keresik meg kenyerüket, igen sok képzett, jóravaló magyar embert ismerek, kik nagyon megérdemelnék, hogy ők is az urnához járulhassamik, mert nagyon megtudják vonni a vonalat a jó és rossz között. De a t. kormány ezen emberekkel épen nem látszik törődni, tapasztaltam ezt a legközelebbi békés-megyei munkásmozgalmak idejében.Méltóztassanak megengedni, hogy én a, sebre rámutassak, mert úgy látom, hogy e seb körülírásától mindenki húzódik, mint macska a forró kásától. Pedig t. ház, ezt a dolgot figyelemre kell méltatni, mert itt na gyón komoly veszedelmek fekszenek a dolog méhében. Békés megyében — azt hiszem — ismerjük a birtokviszonyokat; tudjuk azt, hogy ott a földek nagy része, áldással gondolok azokra a birtokos urakra, akik eddig megtartották, az ő kezeiben van és a nép nagy része ott roppantul megsokasodván, többnyire napszámból keresi kenyerét. Ha a t. ház úgy bejárta volna a csabai, a gyulai, a szarvasi piaezokat. mikép én épen ezen népmozgalom szempontjából a nyáron megjártam, éjfél után egy-két órakor; ha látta volna a t. ministerium és a t. ház, hogy pl. Csabán 2— 3000 napszámos állt a piaeztéren és abból csak 300—350 hivatott napszámba, a többi pedig hazamehetett és a fogát piszkálhattá, mert nem volt dolga; és ha látta volna, hogy ez minden városban így van, azt hiszem komolyabban gondolkoznék a belügyi kormányzat azon emberek sorsáról, mint a hogyan gondolkozik, mert mód és hatalom van a kezében, csak tudni kellene hogyan és mikép. De mit tett a t. kormánv? Azt tette, hogy leküldött oly "kormánybiztost, a ki a viszonyokat nem ismeri, nem odavaló, az országnak egészen más vidékén hivataloskodott. Megengedem, hogy nagyon képzett ember, de ha nem ismeri a körülményeket, a viszonyokat, mikép fogja ezeket a sebeket beheggeszteni ? Hát nincs is az beheggesztve. mert a t. kormánybiztos úr megjelent egyes községekben, de nem azt tette, a mit én cselekedtem volna, ha engem bíztak volna meg, (Halljuk! Halljuk! Derültség.) hanem azt, hogy a képviselőtestületet hívta össze, azt hallgatta meg, hogy mi újság a faluban. Hát kikből állnak a képviselők városokban és falvakban ? Azokból az emberekből, a kik ott lázongtak? A birtokosokból, a birtokosok pedig nem oly szemüvegen keresztül nézik a dolgot, mint a hogy a valódiságban áll, hanem egészen más rózsás színben. Mit tettem volna én? összegyűjtöttem volna Orosházán a sokak által csőcseléknek nevezett jóravaló magyar népet és azt mondtam volna: fiaim, beszéljétek el mi a bajotok, miért lázongtok a rend ellen, mikor tudjátok, hogy rendnek lennie kell. (Derültség. Felkiáltások: Muszáj!) Muszáj. Ha azt látom, hogy igazságtok van, felterjesztésemben a kormányt fel fogom kérni, hogy találjon módot és hogy titeket, mint a magyar haza hasznos polgárait, itt vagy amott helyezzen el az országban. Nem ezt nem tette, hanem szerzett informatiot, hordatta a szegény embereket a börtönbe és Id volt adva a hatdmi szó, hogy el kell ítéltetni őket és el is ítélték derűre borúra; és azt hitték, hogy ezzel meg van oldva a kérdés; pedig nincs megoldva, mert azt csak egyféleképen lehet megoldani. A császári királyi családnak van egy úgynevezett adacs-peszerí pusztája, a melyben rengeteg vagyon fekszik úgyszólván gazdátlanul, úgy hogy a császári királyi család katasztrális holdankint évenkint nem kap többet egy forintnál. Ha például gr. Szapáry ministerelnök úr így szólna ahhoz az uralkodó családhoz és főképen a mi királyunkhoz: Felséges uram, az al vidéken sok magyar ember kenyérkereset hiányában lázong, nyughatatlankodik, sőt Veszprém vármegyéből már más országokba mennek ki, mert idehaza nem birnak megélni. Az ország tesz egy ajánlatot Felségednek, adja át ezt az 50 — 60 ezer holdat olyképen, hogy mi a felséges családnak biztosítunk holdankint 1 forint 50 krajezár biztos jövedelmet és teremtünk Pestmegyében 15—20 községet, nem úgy, hogy ingyen engedjék át azoknak az embereknek, mert azoknak az időknek vége van, hogy ingyen osztogattak földet, hanem minden ember részére egy házhelyet adni, hogy 50 év alatt lefizethessék az árát. Méltóztassék a t. ház elhinni, hogy Békés vármegyéből el lehetne hozni 7—8000 embert, a nélkül, hogy az ottani mezőgazdasági viszonyok romlanának. Ott már úgy állnak a dolgok, hogy gőzekével szántják a földet és még béresek sem kellenek. Kérem a t. kormányt, hogy a kérdést tanulmányozza, ezt a magyar népet tartsa meg a. magyar nemzetnek, gondoskodjék valami niodas vivendi-ről, hogy ez a nép a nemzeíteätbe beleolvadjon. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Pénzügyi tekintetben sem vagyunk valami rózsás állapotban. Ebben a részben sem lehetek megelégedve a kormánynyal, bár nem tagadom, a t. pénzügyminister úr iránt, mint ember iránt nagy tisztelettel viseltetem. Csúnya