Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-559

559. országos ülés 1881. október 16-án, pénteken. 93 dolog azt, midőn itt a képviselőház fórumán a t. igazságügyminister úr tárgyaltat egy betétszerkesztési törvényjavaslatot és ennek tárgyalása alkalmával, midőn felszólaltam, hogy ez a betét.szerkesztési javaslat tulajdonképen nem irányúi egyébre, mint arra, hogy a régibb időkből elmaradt és újabbi átírásokor felmerült illetékek beszedessenek, ki volt itt mondva a szó, de a szót tett nem követette, mondom, midőn én ezt itt előhoztam, akkor előállott Matuska előadó úr, megüté a nagy dobot (Derültség.) és azt mondta, hogy nekem nincs igazságom, mert azt a javaslatot nem azért csinálj tik, hogy a népet újabb adókkal zsaroljuk. Es íme mit tapasztaltunk. Harasztiban a hol véget ért a betétszerkesztés, több mint 20 ezer forintot szedtek be a végrehajtó urak régen elmúlt dolgok felújításából. A t. minister úr azt mondta, hogy ez nem úgy van, hallotta felszólalásomat és még sem intézkedett, hogy meggyőződést szerezzen magának arról, vájjon nekem, vagy neki, vagy az előadó úrnak van-e igaza. Midőn itt a ház fóruma előtt a tények elt.agadásával találkozunk, midőn ministeri ajkakról és az előadói székből haliunk oly kijelentéseket, a melyeket az élet megczáfol. Kérdem: Az ilyen kormányzat iránt lehet-e valaki bizalommal? Bizony nem. Sok mondani valóm volna a t. pénzügyminister úrnak, de több tárgyra is ki kell terjeszkednem és rövid az idő, mert Szilágyi t. minister úr megelőzött. Csak még egyet említek meg. Az országegyes törvényhatóságai részéről az országgyűlés színe elé kérvények adattak be, hogy a t. kormány végre valahára legyen a magyar nemzet iránt annyi kegyességgel és jóakarattal, hogy a tűzkár-biztosítást tegye államivá. Tudom, hogy a L minister úrnak zsebében van, ha nem itt, ott fenn a hivatalban a számítás és tudomása van róla, hogy az országnak hány millió forint jövedelmet hozna az évenkint; de nincs meg benne a báTörság, hogy ezekkel a hatalmas emberekkel, a kik érdekelve vannak, szembeszálljon és azt a jövedelmet az államkincstárnak valahára megszerezze. (Helyeslés a szélsőbalon.) T. ház! (Halljuk!) Itt Magyarországon nem 50—60 hatalmas embernek a megélhetéséről van szó; itt, t. képviselőház, 17 millió embernek kell megélni és akkor nem szabad az államhatalomnak olyan concessiokat tovább tűrni, a melyek csak addig állhatnak fenn, míg az állampolgárok életexistentiáját meg nem támadják. Nem szabad tűrni, hogy 50 — 60—80 hatalmas emberért a nemzet egyesei kifosztassanak. Ebből kiindulva, t. ház, szerencsés voltam én ezt a kérdést többször a t. képviselőház előtt szóba hozni. Most már, úgy látszik, országosan indul meg a mozgalom, minden vármegye, minden törvényhatóság kéri a kormányt, hogy kötelességét teljesítse, ne törődjék, hogy vannak képviselők, kik ez ügy rendezésével el fognak veszteni 30—40 —50 ezer forint évi jövedelmet. Hiszen az a pénz az álDmkassába fog folyni. De mivel ily kényesebb dolgok bolygatásába más ember kívülem nem megy bele, kell, hogy a 453 képviselő közül legalább egy legyen, a ki erre nézve is kimondja, mi a kormány kötelessége. Ez az egyik, a miért a minister urat tisztelem ugyan, mint államférfiált, de nem mint pénzügyministert. A másik ez: Ausztriának ép úgy szüksége van nemzeti jegybankra, mint Magyarországnak és mivel annak a nemzeti jegybanknak, a mely ma uralkodik felettünk, arra az az 1,200.000 katona adja wep; az alapot s ez által annak a banknak roppant jövedelme van: miére nem tett intézkedést a minister úr arra nézve, hogy megértesse a közös uralkodóval, hogy Magyarország tekintélye azt követeli, hogy minél előbb magyar nemzeti jegybank állíttassák fal, még pedig úgy, hogy a magyar bankjegy Ausztriában és az osztrák bankjegyek minálunk a dualismus alapján foroghassanak. Pedig ha a minister úr ily pénzforrásokhoz jutna, akkor volna csak boldog az élete, mert akkor az ország fentaríásának minden követelményét kielégíthetné. Hiszen nem keveslem azt a 5 forint 25 krajezárt, melyben naponkint részesedünk, (Halljuk! Halljuk!) én magamra nézve nagy pénznek tartom, mert nincs igényem s ebből tisztességesen meg tudok élni, sőt még sebeket is be tudok kötözni: de van sok uri ember, kinek ez kevés. A t. minister űr, mikor nagy reményeket kötött a jövőhöz, egy beszédet mondott, melyben azt is jelezte, hogy a képviselői díjakat is rendezni kell. (Ellenmondás.) Mondta, kikeresem a. beszédét és most exposéjában és költségvetésében hallgat róla a krónika. Ezt csak azért hozom fel. meri nagyon vigyázva kell a ministernek valamit ígérnie és ha valamit ígér, azt azután észben is tartjuk. (Derültség.) A t. kereskedelmi minister úrnak fuvarosi politikáját az egész ország népe örömmel üdvözölte, mert lehetővé tette, hogy a vasúton szegény és gazdag is olcsó pénzért utazhasson; és megvallom őszintén, ha a t. kereskedelmi minister úr beérte volna azzal az eredménynyel, a mely eredményt elérte az osztrák államvasutak átvétele előtt, ez a nymbus, melylyel a nemzet halántékát körül vette, nem hogy kisebbedett, és fonnyadt volna, hanem mindig nagyobbodott és frissebbedet! volna. De hát hiába, kérem, vannak külön állami tekintetek, vannak az állam érdeke felett is határozó osztrák érdekek, (Mozgás.) a melyeket a t. minister urak elhallgatnak