Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.
Ülésnapok - 1887-533
90 538. országos ülés 1891 jnlins 17-én, pénteken. a szeme kinyílik; midőn mindenki belelát ebbe a szerencsétlen törvényjavaslatba, a melyet önök a, nyakunkba akarnak erőltetni; midőn mindenki ismerheti annak a szellemét és a jellegét; midőn mindenki ismerheti annak az állítólagos czélját: (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) mindebből a következtetést mindenki levonhatja és előreláthatja az eredményt is; megállapíthatja az azokból várható hátrányokat is. De, t. ház, meg is termetté ez a maga gyümölcsét; (Halljuk! Halljuk!) mert, ma már sokan vannak az államosításnak leghívebb pártolói közt, a kik most már az önök törvényjavaslatától visszariadnak (Igás! Úgy van! a szélsőbalon.) s azt nevezetesebb változás nélkül, ha elfogadják is, csak kényszerűségből fogadják el. (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Igen sokan vannak ma már, a kik a biztosító törvények beterjesztése nélkül a megyékkel, a melyek eddig alkotmányunknak védbástyái voltak s a melyek azon erős állásukban, melylyel bírtak, önvédelmünket és ellenállásunkat válságos időkben lehetővé tették, örömest fel nem hagynak. Ezzel nem azt akarom mondani, mintha én talán azt várnám, vagy mintha most már abban a reményben volnék, hogy ez az ellentállás felébredve, egy áradattal le fogja a napirendről sodorni ezt a törvényjavaslatot; (Halljuk! Halljuk!) mert hiszen ismerem már azt a szellemet, ismerem már azt a közönbösséget, a mely elharapódzott, ismerem a párt és más érdekkötelékből származó azon kinövéseket, azon gyengeségeket, a melyek ezen különben természetes helyzetet kifejlődni nem engedik; és tudom azt, hogy más ezt a törvényjavaslatot nem fogja meggátolni, ha csak az a párt nem, a melyhez tartozni szerencsés vagyok és a mely meg is fog mindent tenni arra, hogy ezt a nemes, hazafias kötelességünket teljesítsük. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Én magam is úgy vagyok ezzel a törvényjavaslattal, hogy minél jobban tanulmányozom ; hogy oiiiié] jobban látom annak czélját: annál inkább meg vagyok arról győződve, hogy eredményt ettől a törvényjavaslattól vajmi keveset várhatni ; s hogy ez mindenesetre meg fogja teremteni azt a hátrányt, hogy a megyék eltemetésével teljesen lerontja a nemzetnek azt a szívósságát, azt az önvédelmi és ellenállási képességét, a melynek pedig a történelem bizonysága szerint igen sok hasznát vettük. ("Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) És a midőn erről határozottan megvagyok győződve, kötelességemnek tartom teljes erőm megfeszítésével, meg egészségem feláldozásával körömszakadtig odahatni, úgy a magam, mint megbízóim érdekében, hogy ez a törvényjavaslat törvénynyé, legalább is addig ne váljék, (Zajos tetszés és helyeslés a szélső baloldalon.) míg a választóknak önrendelkezési jogukat vissza nem adjuk és nem adjuk meg nekik az alkalmat, hogy saját sorsuk felett ily fontos kérdésben önmaguk döntsenek. (Hosszas zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Midőn most a czímhez szándékozom hozzászólni és tekintetbe veszem azt, hogy a törvényjavaslat élén nem is olyan rossz hangzású czím van; midőn tudom azt, hogy a törvényjavaslat lényegének egyetlenegy pontja sem hozható a czímmel összhangzásba s magyarán mondva, a czím a törvényjavaslat élén hazugság; (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) egy egész halmaza tárul elém a multakból oly intézményeknek, a melyek e czímhez hasonlóak s a melyek már azelőtt törvényerőre emelkedtek, a melyekben hazánk választópolgárai jóhiszeműségüknél fogva megbíztak: és csak akkor vették észre veszedelmes irányzatukat, mikor már annak hatását érezték. S mivel én az ily álczímhez nem akarok hozzájárulni; s mivel tapasztalatból tudom, hogy micsoda eredményeket szülnek az álezímek : nekem legfőbb kötelességem és feladatom most az, hogy rátapintsak az ilyen álczímekre s kimutassam azoknak a komoly bajait. (Halljuk ! Halljuk !) Annak idejében, mikor az ily hangzatos álczím alatt a polgárok által nem is valami nagy idegenkedéssel fogadtattak az intézkedések, mert a polgár csak a czímet nézi; de midőn utóbb az ily törvényeknek hatását érezték, mikor látták, hogy a magyar bizalommal és jóhiszeműséggel visszaéltek és azt kiaknázták; mikor látták, hogy törvényeink csaknem mind hamis czím alatt hozattak, mert a magyar érdé ket nem tudják érvényesíteni;, hanem mindenütt az idegen osztrák érdeket: (Úgy van! a szélső baloldalon.) akkor a becsületes polgárok látván csalódásukat, észrejöttek s e visszaélés vagy talán tévedés megteremtette a keserűséget, a bizalmatlanságot, a törvények iránti tiszteletlenséget ; és ez idézte elő azt a szerencsétlen közömbösséget, melyet most minden felé tapasztalunk. (Úgy van! a szélsőbalon.) Az a kérdés, hogyan lehetne ezt a közömbösséget orvosolni és a polgárokban az érdeklődést ismét felébreszteni? Nagyon természetes, hogyha valahol, úgy e téren oly ellentétes nézeteink vannak, hogy azok összeegyeztethetők nem lesznek. Önök, t. többség a túloldalon, azt a tant hirdetik, hogy. a magyar polgárnak megvan ötévenként a joga, hogy képviselőjét megválaszsza; öt éven át azután a parlament dolga a többséget megteremteni és dictálni mindent, akár van az az országnak előnyére, akár nincs, S azt követelik önök tőlünk is, hogy ezen parlamenti többség akarata előtt meghajolva, mi vakon alkalmazkodjunk az önök által megteremtett
