Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-533

633. orsságos ülés 1891. Julius 17-én, pénteken. 91 helyzethez; s minthogy ezt nem teszszük: azzal fenyegetnek bennünket, hogy a közvélemény pálczát fog felettünk törni, mert mi obatructiot akarunk; és fenyegetve hirdetik, hogy ezzel fognak minket eltemetni és létjogunkat meggemmisíteni. Részemről határozottan az ellenkező nézetben vagyok. Nem adom meg magamat annak az áltannak, melyet a többség megteremt: nagyon szomorú volna, ha itt ellenzék nem léteznék, mely e szerencsétlen eszmét megsemmií-íti. Nézetem az, hogy a polgároknak joga mindenkor megmarad s hogy mindig joguk van a közügyekhez és saját érdekükhöz hozzászólni. (Úgy van! a szélsőbalon.) Nem félek, hogy a magyar közvélemény mi felettünk pálczát törne; sőt ellenkezőleg: hiszem, hogy a közvélemény ép e nemes kötelesség teljesítéséért minket mindenkor támogatni fog. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Merem állítani, t. ház, hogy épen önöknek ez a felfogása a parlamentaris rendszerről a 67-iki kiegyezést, a melyet a nemzetnek általános nagy többsége oly bizalommal fogadott azon szomorú események után, melyek 18 évig rabságban tartották a nemzetet; midőn koronás királyával legőszintébben kiegyezett — mondom : ez a felfogás és ez a rendszer a kiegyezést teljesen meghamisította. (Úgy van! a szélsőbalon Ellenmandásoh jobb felöl.) Vád ez, t. ház — elismerem — és iparkodni fogok e vádat bebizonyítani; csak tényekre kell rámutatnom s meg vagyok győződve, ho»yha el nem ismerik is, de be fogják látni, hogy igazam van. Mi van a 67-iki kiegyezésből érvényben? Mindaz, a mi a hatalom, a mi a hivatalnoki kar érdekét pepecseli és előmozdítja; de abból, a mi a nemzet, a választó és az adózó polgárok érdekét előmozdítja, semmi. Még a ministereknek is nyugdíj van biztosítva; és most az omnipoteutiát a tisztviselői karra akarják áthárítani. Mi lesz ezután? Kormány és tisztviselőkből álló oly kar, a mely parancsolni főgázért, hogy a szegény adózó polgár fizessen és engedelmeskedjék. (Úgy van! a szélsőbalon.) Mi más ez, t. híz, mint a Bach-rendszer magyar libériában? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A mi a nemzet érdekeit képviseli: a magyar hadsereg, a magyar bank, a magyar külügyi képviselet, külön vámterület; mindaz, a mi a nemzet érdekeit képviseli, az mind ott fekszik a papíron; és az a híres többség, a mely a nemzet jogait bitorolja, tíz évről tíz évre aláírja a szerződést, hogy ott a papiroson megsárguljon, megpenészedjen. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez így áll, t. ház; szeretném, ha a t. túloldalról valaki az ellenkezőt állítaná. De nemcsak ez hamis, hanem hamis nálunk minden intézmény, még az a független felelős ministerium elnevezés is nem valóságon alapszik, mert a függetlenséget felfelé egyáltalában nem mutatja soha; a felelősséget pedig ott, a hol a nemzet iránti kötelességet kell teljesíteni, magáról elhárítja. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ne ámítsuk a nemzetet hamis czímekkel; ne adjunk ezen törvényjavaslatnak is olyan czímet, a mely tartalmának nem felel meg. (Helyeslés a szélső baloldalon.) így járt el a törvényhozás eddig is számos esetben. Hogy csak a lényegesebb példákat hozzam fel, rámutatok véderőnkre. Ki tagadja, hogy az 1867-iki kiegyezés alapján jogunk volna nemzeti véderőt alapítani. És miből áll a nemzeti véderő? Igaz, hogy volna egy becses nemzeti intézményünk, a magyar honvédség, a melyet szeretnék nemzeti véderőnek tekinteni. De vájjon nem csempészték-e be a honvédség szervezetébe a feketesárga zászlót ? (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Ést ezt a nemzeti véderő-szervezetet nem keverték-e bele az osztrák hadseregbe, ismét hamis czímen : hogy ott jobban megtanulják a hadszervezetet a tisztek; és így a honvédséget nemzeti jellegéből kiforgatták. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt mondtam, hogy belekeverték a honvéd szervezetet az osztrák hadseregbe; és ezt szándékosan mondtam. Tudom, hogy a véderőnek elnevezése: közös hadsereg. De hol van itt a közösség, hol vau itt a dualismusnak, a paritásnak legkisebb nyoma? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Gyermekeinknek, ha csak tartalékos hadnagyokká akarnak lenni, meg kell tanúinsok németül, hogy a tiszti bojtot megkaphassák. A milyen joggal kívánják a lajthántúliak, hogy gyermekeink az egység kedvéért megtanuljanak németül: mi épen olyan joggal megkívánhatjuk az egység kedvéért tőlük, hogy ők tanuljanak meg magyarul. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez volna a paritás, Hol van itt az igazságos osztoztatás, mikor gyermekeink német commandó mellett, feketesárga lobogó alatt, német eskü mellett szolgálnak? (Úgyvan! a szélső baloldalon.) Tehát arról, hogy intézményeink solid alapon nyugodnának, beszélni nem lehet. Mert vegyük például külügyeinket. Hiszen ki tagadhatná, hogy a. külügyi kiadásokhoz a quota szerint, hozzájárulunk; és ki meri állítani, hogy a mi érdekeink képviselve vannak úgy, a mint az egy független nemzetet megillet? Arról szó sincs : tehát ott is hamis alapon alapszik a quota; tehát ott is hamis alapon alapszik a kiegyezés. De hát ott van a költségvetésben egy nevezetes tétel, a mely évenkint fel van véve, mely a nemzetnek milliókba kerül: a magyar királyi udvartartás. Mutasson nekem valaki csak egy sujtásos inast, a ki a magyar nemzetet képviselné az udvartartás körében. hí-