Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-533

633, országos ülés 1891. jnlius 17-én, pénteken. 87 bátorkodom, (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) mindenekelőtt a t. ministerelnök úrtól szeretném már egyszer megtudni az okot, mely őt e javaslat mostani tárgyalására indította. Mert az mégis esak feltűnő, t. ministerelnök úr, hogy az eddigi szokástól eltérőleg a parlainentarisnms nyilt, világos megsértésével úgy táigyaltatja a javaslatot, a mint az most történik. Mert megengedem azt — hiszen nem is lehet, hogy a képviselők mindig jelen legyenek — megengedem, hogy nincsenek mindig jelen, a mint hogy nincsenek is; de hogy ez hivatalosan kimondassék úgy, mint azt a t. ministerelnök úr pártja kimondja, a mint constatálva van, hogy tényleg tudva, a tárgyalásoknál a parlamenti tagoknak esak egy része van jelen; hogy tehát a ki az első paragraphus tárgyalásánál jelen van, az már a tizedik szakasznál talán nincs jelen ; tehát hogy nem a parlament, hanem a parlamentnek esak bizonyos meghatározott tagjai határozzanak időnkint egyik vagy másik szakasz felett: akkor ne beszéljünk parlamentről; nagy oknak kell lenni, mely a t. ministerelnök urat a parlamentarismus ily sértésére indítja. Midőn a kormány az országgyűlés tartamát öt évre meghosszabbította, erre egyik leghathatósabb argumentumul azt hozta fel, hogy az utolsó ülésszak, vagyis a harmadik, most az ötödik, fontosabb dolgok elintézésére egyáltalában alkalmatlan. (Felkiáltások a szélsőbalon: Maga mondta!) Mi változott meg azóta ebben az országban? Talán a t. kormány nem szándékozik jövőre a választásokra befolyást gyakoroni. Ezen az áron, t. ministerelnök úr, teljes készséggel elismerem a mostani tárgyalás jogosultságát. De bocsásson meg a t. minister úr, ha erre nézve bizonyos kételyeket táplálok, okulva ismét a múlt tapasztalatain. Ha tehát kutatom az okot, alig találok egyebet, mint hogy ez a törvényjavaslat az első lépcső, a melyre, ha reálépünk, következetesen fokról-fokra az absolitusmasra jutunk. (Úgy van! a szélsőbalon.) De én a t. ministerelnök úrnak ezt a dicsőségét nem irigylem. Meg vagyok győződve arról, hogy úgy, a mint csekély magam el vagyok tökélve arra, hogy ezen veszedelmes úton a t. ministerelnök urat megállítsam; úgy el van tökélve erre az egész párt is, a melyhez tartozni szerencsém van: (Úgy van! a szélsőbalon.) és a t. ministerelnök úr köszönettel fog tartozni nekünk, ha ezen a veszedelmes úton megállítjuk. (Úgy van! a szélső baloldalon.) De, t. ház, majdnem nevetséges, hogy a fenforgó körülmények között arról kell vitáznunk, vájjon ezen törvényjavaslat tárgyalása Prónay t. képviselő úr által elősorolt törvények benyújtásáig felfüggesztessék-e ? Említette például azon t. képviselőtársam a községi törvényt. Forgassa át a t. ministerelnök úr ezen javaslatot. Alig van fejezete, mely a községi törvényt ne érintené. Hogyan lehet ezt a törvényt meghozni, egy oly törvény rovására, a melyet nemcsak nem látunk, hanem a melynek legfőbb vonásait sem ismerjük. De vannak oly törvények, a melyek meghozatalát a t. ministerelnök nem is állította első sorba. Ilyen például a gyámsági törvény. En nagyon kíváncsi volnék megtudni, hogyan lehetséges az, hogy ezen javaslat törvénynyé váljék a mostani gyámügyi törvény mellett. (Helyeslés a szélsőbalon.) A kinek erről fogalma van, a ki a practicus életben valaha megkísérlette saját maga is befolyni ezekbe az ügyekbe, annak tudnia kell, hogy azon napon, a melyen e törvény életbelép; ha addig a gyámi törvény megváltoztatva nincs: az összes árvaszékek működése a következő napon meg kell, hogy szűnjék. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Azért mondom, hogy valóban bámulatos, hogy ezen törvény tárgyalásának felfüggesztése addig, míg az ezzel kapcsolatos törvények beadatnak, még csak kérdés tárgya is lehet. Mert nem elég az, hogy azok a törvények be legyenek adva; tudnunk kell azt is, hogy azok hogyan lesznek törvények; (Helyeslés a szélsőbalon.) és ezen, hogy úgy mondjam, melléktörvény tárgyalásából kell kitűnnie annak, hogy ezen törvény conceptioja alkalmas-e arra, hogy azon másik törvény foganatosítható legyen. Mert mi történik akkor, t. ház, hogyha ezen törvény megszavaztatván, a másik törvény alkotásánál tűnik ki az, hogy ennek rendelkezései absolute nem alkalmasak. (Helyeslés a szélsőbalon.) Megtörténik az a nem is scandalum, hanem valósággal nevetséges bojazzo dolog, a mely megtörtént az 1836-iki megyei törvénynyel, hogy mielőtt életbelépett volna, már is hatályon kivűl lett helyezve. Hátra van még, hogy nyilatkozam Győry Elek t. képviselőtársam határozati javaslatáról,, (Halljuk! Halljuk!) melyet én következményeiben nemcsak fontos, hanem ha az el nem fogadtatnék, mag-ára az országra nézve veszélyesnek tartanám. Én megvallom, t. ház, e tekintetben azoknak legnagyobb részével, a kikkel egy párton lenni szerencsém van, talán nem vagyok egyértelembeu. Én Mocsáry Lajos t. képviselőtársammal együtt nem tulajdonítok az úgynevezett garantiáknak döntő súlyt; mert hosszú, hosszú esztendőkön keresztül a közélet terén működvén, megtanultam, hogy legnagyobb garantia mindenkire önmagában rejlik (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Magyarországban. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Itt leginkább azért nem sértik meg a törvényt, mert tartanak annak a személyétől, a kinek személyében a törvényt meg akarnák vagy meg mernék sérteni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én tehát nem ezekben a ga-