Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-533

•,g j, 533. országos ülés 1891. Julius 17-én, pénteken. annak megbízásait múlhatatlanul teljesíteni s végrehajtani törekedjenek.« Azt hiszem, hogy ebben azután már nagyon meg lehet az önök főispánjait ismerni. (Tetszés a szélsőbalon.) De hát e királyi rendelet itt sem állapodott meg, hanem végűi azt mondja, hogy miután egy nevezetes hivatalnak külső fényre is van szüksége, az ilyen és ilyen pótfizetésekkel látandó el. (Halljuk Halljuk!) Én attól tartok, t. ház és aggodalmam talán nem is alaptalan, hogy ;\ ministerelnök úr ezt az udvari rendeletet vette kiindulási pontjául és hogy mindaz, a mi e javaslatban foglaltatik, csak azon czélok kivitelére szolgáló eszköz, melyeket ez udvari rendelet magának kitűzött. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) De hát ugyanazon okok ugyanazon következéseket vonják mindenkor maguk után. A következésekre nem is igen soká kellett várakozni, melyeket ez üdvös királyi rendelet megteremtett: kiknek sorsa úgy akarta, hogy abban az időben éljünk, mi beleharaptunk abba a keserű almába, (Halljuk! Halljuk!) a melyet az administratori rendszer Magyarországnak nyújtott. Nem kívánom gyönge szavammal az akkori viszonyokat a t. ház előtt ecsetelni ; hanem azt hiszem, hogy sokkal helyesebben cselekszem, ha azok jellemzésére néhány sort olvasok fel az akkori »Pesti Hirlap«-ból, abból a »Pesti Hírlapiból, a melyet már nem Kossuth L íjos szerkesztett, hanem a mely Eötvös József, Csengery, Szalay László és társai befolyása alatt állott. A közlemény ez (olvassa): >Máskor a kormányok nem igyekeztek színieni alkotmányellenes irányaik mellett alkotmányos látszatot, hanem megtámadták a nemzet jogait nyílt, egyenes úton s így legalább ellenőrzésre hívták fel a nemzetet s az ellenzés folytán némi véletlen közbenjöttével a veszély elháríttatott vagy legalább a következések enyhítettek. Most ellenben a kormány a nemesség alkorhadt részét, a hiúkat, az önzőket, a kegy-, czím-, kitüntetés-, hivatalvadászókat, a megvásárolható lelkűeket, a szegénységet tűrni nem tudókat, a félénkeket táborba gyüjté, párttá alakította s ez által hirdetteti, hogy mindenben alkotmányos, törvényes xiton jár s ennek emeltyűjével feszíti ki alkotmányos állásukból minden instítutionkat, melyek ama veszélyes bécsi rendszert ezer viszontagságok között legalább annyira ellensúlyozták, hogy >éí magyar még" s ha magához hű maradna, a hazát megmenthetné. Most erkölcstelen rugók tétettek mozgásba; a nép még semmi, érzéketlen, az aristokrafia pedig — kevés kivétellel — mint Jugurtha Rómáról monda, csak vevőre vár. A dolog annyira ment, hogy a conservatívokhoz tartozni .annyit tesz, mint kiváltsággal bírni minden visszaélésre. Voltak esetek, midőn megyei közadószedők több ezerekig megcsonkították a pénztárt — pl. Báesban, Temesben — s nem lehete őket büntetni, mert kinevezettek. Általában azon megyék, melyekben a kormánypárt mindenható, adóügy, közmunkák igazságszolgáltatás, választások s az egész közigazgatási eljárás körében a legbotrányosabb hanyagság, visszaélés, sőt világos törvénysértésnek képét .mutatják, mert minden, még az igazságszolgáltatás is a párt tagjainak érdeke szerint intéztetik.* Thaly Kálmán: Hisz ez nem idézet, ezt most irták! (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Szalay Károly : Ez idézet t. képviselőtársam. Én bátor voltam említeni, hogy ugyanazon okok, ugyanazon okozatokat teremtették meg ; és ha azon okok, melyek a királyi rendeletben foglaltatnak, ezen következményeket idézték elő: félek, nagyon félek, t. ház, hogyha ezen törvényjavaslat életbelépne, mint a hogy hiszem, hogy sohasem fog életbelépni, még siralmasabb következményei lennének. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) És furcsa, t. ház, hogy akkor, a midőn a kormány és pártja saját elnevezésüket ekként megtagadva, ráállott a conservativ alapra, azoknak egyetlen jó tulajdonát nem sajátította el; e tulajdon abból állott, a mint az az 1846-ban kiadott conservativ programúiban nyilván olvasható, hogy a párt kikötötte magának, miként a kormány csak az ő beleegyezésével járjon el, a nélkül pedig soha sem. No hát ezt önök nem kötötték ki, erre nézve classicus tanúra, Kőrösi Sándor t. képviselőtársamra hivatkozhatom, a ki itt a ház I színe előtt őszinte vallomást tett, azt mondva, hogy önöknek az a nézetük és véleményük, a mi a kormányé. Már pedig bocsássanak meg t. képviselőtársaim ott a túlsó oldalon; a között, hogy az Önök nézete az, a mi a kormáuyé; és vájjon a kormány nézete az-e, a mi az önöké: | mégis csak van egy kis különbség. (Igaz! Úgy van! Derültség a szélsőbalon.) De ha nem volna is ily classicus tanúm, bátran hívatkozhatnám a tényekre. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Ugyan kérdem, megkérdezte-e önöket valaha a kormány, a mikor törvény alkotásáról, elvek megállapításáról volt szó? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen ezen törvényjavaslat mikéntjéről, mely közigazgatásunkat, sőt közjogunkat alapjában felforj gatni van hívatva, önök épen oly keveset tudtak, mint mi. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Megkérdezte-e önöket a kormány annak csak elve tekintetében is? Előadta-e önöknek a kormány, mielőtt e javaslatot a ház asztalára lej tette, ennek csak főbb elveit is ? Bizonyára nem. i (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Tehát önök még | azt sem arrogálhatják maguknak, a mit az í akkori eonserva'iv párt az akkori kormánynyal