Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-532

--532. országos fllés 1891; Julius 16-án, cäütSrtökün. mikor az a történelem mást, ellenkezőt mutat. A történelem azt mutatja, hogy mesterségesen, kívülről nyomtak el bennünket, hogy kividről akadályozták fejlődésünket. Beöthy Ákos: Az ok Bécsben volt! Thaly Kálmán: Igenis, az ok Bécsben volt. Magyarország ágy szellemi, mint anyagi hátramaradásának Európa nyugati államaihoz képest az alatt az idő alatt, míg a vármegyék hatalmasok voltak, nem habozom egyenesen kimondani, a dynastia akkor uralkodó tagjainak magyarellenes politikája volt az oka, mely mindig csak Bécsnek és Ausztriának kedvezett és Magyarország terményekben és más tekintetben dúsgazdagságát egyenesen a monarchia másik államának javára iparkodott kizsákmányolni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon,) Ez a valódi ok, igen t ministerelnök úr; ne használják fel tehát a szegény vármegyéket bűnbakul. (Helyeslés a szélsőbalon.) Beöthy Ákos: József császár is" azt mondta, hogy Magyarország gyarmat! Thaly Kálmán: Említettem a szellemi és az anyagi haladást, t. ház; röviden vázolni akarom az okokat, a melyek az egyiket és melyek a másikat gátolták. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Sokat, nagyon sokat lehetne erről beszélni, (Halljuk! Halljuk!) azonban nem akarok terjedelmes történeti értekezést tartani; de miután a vármegyék és a vármegyei nemesség ily súlyos váddal illettetett, én a valódi bűnbakot akarom produkálni. Csak néhány praegnans vonással kívánok rámutatni azokra az intézményekre, a melyek előhal adásunknak először szellemi, másodszor anyagi tekintetben akadályul szolgáltak. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Tudjuk, hogy a szathmári béke fejezte be a nemzeti szabadságharczot, el nem érve ugyan azt a czélt, a inetyet azon híí, de merész honfiak kitűztek, a kik kardjaikat vonván, a Kolonics-féle egységesítő rendszert nyolcz évi harczczal végképen megtörték, de mégis biztosítván a nemzet ősi alkotmányát és annak cardinalis pontjait. Ezen szatmári béke után hosszú, nyugalmas évtizedek következtek, a melyek nagyon alkalmasok lettek volna az ország belső fejlesztésére úgy a szellemi felvirágoztatást, mint az anyagi előmenetelt illetőleg. Külellenség nem háborgatott bennünket az egész múlt századon át és egy jó kormány ezen kedvező körülményt felhasználhatta volna arra, hogy a magyar nemzetnek a természettől adott annyi szép képességét kifejtve, azt a dynastiának, a monarelnának, de mindenek felett saját magának javára a fejlettségnek azon fokára emelje, a melyre épen abban az időben a nyugateurópai államok és nemzetek emelkedtek. Azonban épen megfordítva történt. Hl. Károly kezdte, Mária Terézia czéltudatosan folytatta, később Ferencz császár ismételte azon törekvéseket, a melyek oda irányultak, hogy Magyarország nyerstermelő ország maradjon, míg az ausztriai örökös tartományok iparos országokká emeltessenek és Magyarország csakis ezen iparos országok számára termeljen és azon iparos országoknak gyár- és kézműipar termékeit, Magyarország legyen kénytelen consumálni, még akkor is, ha azok rosszak és ha azok a nyugati államok, Anglia, Farncziaország, Hollandia stb. termékeivel a versenyt ki nem állják. Azonban, mondom, előbb a szellemi térről kívánok röviden megemlékezni. Mit tett III. Károly kormánya? Először az iskolákból, különösen a felsőbb oktatás, de még a középoktatás teréről is a magyar nyelvet kiszorította. Hasonlókép történt a kamaráknál és a dicasterialis hivataloknál, Legelőször behozta a német kezelési nyelvet a kamarai hivatalba és az ettől függő harminczadokba, a melyek az egész országot behálózták, úgy, hogy mikor az utolsó kuruez kihúzta a lábát Debreczenből, a német hivatalnok németül kezdte működését és német hivatalos actákat írt alá. Azután következtek a dicasteriumok. A helytartótanács felállíttatván — tudjuk — 1723-ban hivatalos nyelvül tétetett a latin. Az országgyűlés tárgyalásaiból is kirekesztetett a magyar nyelv és lassankint a vármegyékből is. Szóval a magyar művelődés a magyar nyelvnek elnyomásával tendentiose háttérbe szoríttatott; — holott mi volt ezt megelőzőleg? Előbb a tanácskozási nyelv mindenütt a magyar volt. Méltóztassanak megnézni a szécsénji és ónodi országgyűlések irományait és az ott tartott beszédeket: a szatmári békekötést megelőzőleg az országgyűlések tanácskozási nyelve mindig a magyar volt. Még a szatmári békekötés alkalmával is magyarul folyt a tanácskozás, magával Pálffy Jánossal is. De különben is az erdélyi fejedelmek alatt máihuzamos időn át fejlődött a magyar nyelv állami nyelvvé, úgy, hogy az állami igazgatás minden ágában akadály nélkül használtatott az. Hiszen a szatmári békét megelőzőleg nyolcz éven át mindenütt a kamaránál és dicasteriumoknál a magyar nyelv használtatott. Csak II. József alatt történt azután, hogy némely elkorcsosult magyarok azt mondták József császárnak, a ki a dicasteriumokba is a magyar nyelvet akarta behozni, hogy a magyar nyelv erre képtelen, nem eléggé művelt, tehát II. József császár a német nyelvet parancsolta rája. A magyar nyelvet ekként ez időben még némely korcsmagyarok nem tekintették eléggé műveltnek arra, hogy hivatalos nyelvűi szolgáljon a dicasteriamokban és behozták a német nyelvet. Persze II. József császár nem Kazinczyt és