Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-532

52 532. orsztfgos ülés 1891. Julius 16-án, csütörtököt!. gítésére nézve Vasmegye főispánja, Radó Kálmán úr, már kezdetben és azóta folytonosan kiváló szorgalmat, figyelmet fordított és fáradságot fejtett ki. Ő maga, mint értesülve vagyok, az érdekelt törvényhatóságok székhelyein, kiváló befolyásos férfiakat törekedett az eszmének megnyerni, hogy Szombathely Pozsony városával, vagy más alkalmas ponttal vicinális vasúttal egyesíttessék. Egy érdekeltségi választmány is alakúit, melynek elnöke Vasmegye főispánja volt s a mely valahányszor összejött tanácskozásra, rendes jegyzőkönyvet vett fel. Egy ily tanácskozás alkalmával, melynek eredménye jegyzőkönyvbe vétetett, ezen érdekeltségi választmány, mely Vasmegye, Szombathely város, Mosony, Pozsonymegye s tán más város és városok küldötteiből állott, megbízta Vasmegye főispánját, hogy a vasútra vonatkozó előmunkálati engedélyt a maga nevére s illetőleg még egy vagy két társa — nem tudom kik — Szombathely polgármestere, de főképen — s ez a lénj'eges — a maga nevére vegye ki a kormánytól. Azt hiszem, ez így is történt. Az előmunkálati engedély szentmártoni Radó Kálmán úr számára s megengedem, még egy két társa számára adatott ki, kik ennek az érdekeltségnek tagjai voltak. Az előmunkálati költségek egyelőre 8000 forintba kerültek s e 8000 forintot az érdekelt megyék és városok adták össze. Nem a vállalkozók, nem az engedélyesek s nem magánemberek, hanem a megyék előlegezték, vagy adták együttesen, még pedig feltétlenül az előmunkálatok költségeire. Az előmunkálatok megtörténtek, a nyomjelzés, amint mondják, megtörténts tán a 8000 forint arra elég is volt. Azonban a .mérnöki munkálatok, melyek a nyomjelzési munkákról felvétettek, a kereskedelmi ministerium által jóvá nem hagyattak s miután az érdekeltség a megyékhez előmunkálati költségekért nem akart folyamodni, ennélfogva magánvállalkozókat kerestek az engedélyesek, kik a munkálat költségeit fedezzék s ilyen magánvállalkozóként vállalkozott Szlávy Olivér, elhalt egykori képviselőtársunk, a kinek az a különös szerencséje volt, hogy a vicinális vasutak egy tetemes részére vállalkozhatott még olyan vidékeken is, a mezeknek azelőtt nevét, hírét sem hallotta soha. Találkozott e mellett egy bizonyos Seharmitzer nevű, úgy tudom bécsi czég, a mely bizonyos feltételek mellett hajlandó volt az előmunkálatok további költségeit is előlegezni, sőt hajlandó volt a vállalathoz szükséges összegeket is előteremteni. Hát, t. ministerelnök úr, az előengedélyes Radó Kálmán úr az érdekeltség részéről érintkezésbe helyezte magát e vállalkozókkal, a kik — mint említettem — SzlávyOlivér, Seharmitzer és nem tudom még kikből állottak és belekezdett mindazon szerződések, stipuíatiok és megállapodások megkötésébe, a melyek ilyen nagyobb terjedelmű vállalat pénzügyi létesítéséhez szükséges. Ezen szerződések és stipuíatiok közt pedig egy oly megállapodásra jutott ezzel a Seharmitzer ezéggel és ezt, mint tudom írásba is foglaltatott, hogy ő ezen czégtől 40.000 forintot fog nyerni készpénzben. B. Kaas Ivor: Kicsoda? Eötvös Károly: Radó Kálmán! (Mozgás a szélsőbalon.) Egyúttal azonban az aláírt törzsrészvények egy részének, körülbelül 20 százalékának behajthatóságára vonatkozólag jótállást vállalt magára. A szerződés maga, mely közte és a vállalkozók közt köttetett, ezen 40.000 forintról, mint Radó Kálmán úrnak, mint engedélyesnek adandó díjról szól. Seharmitzer vállalkozó időközben meghalt és szerződési kötelezettségeit a bécsi gyámhatóság és kiskorú örököseinek gyámsága] nem akarta teljesíteni. Azzal fordult tehát mindazokhoz, a kik e vasút dolgában érdekelve voltak, hogy a többi kötelezettségeknek eleget tenni nem akar, ereszszék ki az egész vállalatból és az összes obiigókból. Az érdekeltek a Seharmitzer hagyatékát csakugyan ki is eresztették. Ugyanakkor, midőn ez történt, az ezen 40.000 írtra vonatkozó szerződés, egyrészt a vállalkozók közt, kik a pénzt előteremtették volna, másrészt az engedélyes Radó Kálmán úr közt felbontatott, úgy, hogy Radó Kálmán ily czímen e kikötött összegnek nem jutott birtokába. De a Seharmitzer czég helyébe új czég került. Egy müncheni czég, melynek nevét nem tudom, a t, cabinet bizonyára jobban tudja, mint én, mert benne lesz valószínűleg a kereskedelmi minister úr irataiban. Ezen ezéggel, mely most e vicinális vasút pénzügyi megvalósítását magára vállalta, az engedélyes Radó Kálmán úrnak egy újabb szerződése jött létre, még pedig afféle szerződés — részint írásbeliíeg, részint szóbelileg, de én csak az írásbeli dolgokról beszélek — hogy ezen vállalat 30.000 forintot bocsát Radó Kálmán úr rendelkezésére, e melyből 8.000 forint a vármegyék által előlegezett előmunkálati "költségek megtérítésére lenne fordítandó ; 7.000 forint diseret kiadásokra lesz elszámolandó, a melyeket maga az engedélyes Radó Kálmán úr fog elszámolni és elszámolta is, a mint én tudom, a nyilvánosság teljes kizárásával; 15.000 forintot pedig Radó Kálmán úr, mint engedélyes, fog magának megtartani. És az már bizonyos tény, hogy e szerződés teljesen effectuáltaíott. Már most nem tökéletesen authentieus, de azért tekintélyes és