Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-552

5S2. országos ülés 1881. augusztus 14-én, pénteken. 517 désem az, hogy a mely katona pedig a maga immunitásával: fegyverével, visszaél vagy visszaélni hajlandó, az nem érdemes a tiszti kardbojtra, (Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) mert az nem katona, hanem hóhér. (Zajos helyeslés, éljenzés es taps a bal- és szélső baloldalon.) Ez az elvi kiinduláspont az, t. ház, melyet ettől az esettől elválasztani nem lehet. És a legfőbb hiba, a mely megtörtént, nem abban volt, bogy Ugron Gábor képviselő úr segédei nem adtak elégtételt Uselac századosnak, hanem abban volt, hogy a t. kormány és a t. bizottság többsége elválasztotta a fiumei jelentés kérdését az Ügron-Uselac affairtől, vagyis elválasztotta egymástól az okot és az okozatot. (Úgy van! Úgy van! Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Rohonczy Gedeon t. képviselő úr már tegnapi beszédében igen helyesen és indignatioval emelte ki, hogy Uselac százados úr még a segédek előtt sem tartotta érdemesnek kijelenteni, hogy mondta-e tehát azokat a szavakat, melyeket a rendőri jelentés írt róla, vagy nem ? (Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) De, t. ház, ennél még csodálatosabb dolgok is történtek. (Halljuk! Halljuk!) A t. honvédelmi minister úr megkérdezte Uselac százados segédeitől, hogy tehát milyen elégtétellel érnék ők be Ugron Gábor részéről ? Hát, t. ház, ugyanazon fáradtsággal a t. honvédelmi minister úr nem kérdezhette volna-e meg azt is, hogy mondta-e tehát Uselac azokat a szavakat, (Zajos helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) melyeket a rendőri jelentés neki tulajdonít ? (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Bartha Miklós: Ez lett volna kötelessége! A többi csak illetéktelen beavatkozás! (Mozgás jobb felöl.) Ifj. Ábrányi Kornél: De hát, t. ház, mivel nagyobb úr Uselac százados úr Bechtolsheirn altábornagynál? {Élénk tetszés a szélső baloldalon.) A ministerelnök úr rögtön meg tudt.i szerezni az authenticus szöveget, mihelyt a lapok hírt adtak Bechtolsheim altábornagy beszédjéről és betudta azt jelenteni a t. háznak. Hát épen csak Uselac ur, a kiről három hét alatt semmi módon uein lehet megtudni, (Zajos tetszés a baloldalon.) hogy mit mondott s hogy mondotta-e azt a declaratiot Fiumében, melyről a jelentés szól, vagy nem'? (Élénk és hosszas tetszés a haloldalon.) Ez az a lényeges pont, a melyet úgy a t. kor mány, mint a mentelmi bizottság többsége kezdettől fogva szándékosan került és minden áron arra akarta fordítani a figyelmet, hogy e parlamentben Ugron Gábor részéről visszaélés történt a szólásszabadsággal és hogy történt itt sértés, a melyet nem követett a kért elégtétel. Sőt a mentelmi bizottság, hogy ezt a czélt elérhesse, oly messze ment, hogy midőn a szólásszabadsággal való visszaélésről dissertáL ez által az egész parlamentre nem előnyös színt vet csak azért, hogy Ugron Gábor képviselő úron ebből a homályból valami maradjon. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A mentelmi bizottság e ezélból odáig megy, hogy valótlanságokat állít, (Igaz! Úgy van! bal felől.) mert az, hogy a ház a bírói megkeresések útján elébe került iratokból tudomást szerzett arról, hogy a ház tagjai egymással, vagy a házon kívül állók a ház tagjaival a házban mondott és sértőknek talált nyilatkozatokért elégtételt követeltek, nem felel meg és nem is felelhet meg a valóságnak, mert míg ezen bírói megkeresések, a melyek ily ügyben e házba érkeztek, soha a vétséget képező részleteket a házzal előre nem közölték, mert azok miud később deríttettek ki, a ház tehát nem bírhatott tudomással arról, hogy X vagy Y, a ki párbajt vívott, miért kért elégtételt az illető képviselőtől'? De hiszen v-innak dolgok, a miket a ház lát és még sem tud. A ház lehet határozatképtelen, az elnök láthatja ezt, de mindaddig, a míg arra felhíva nincs, hogy azt constatálja, az elnök azt nem constatálhatja. Ép ily valótlanság az is a mentelmi bizottság jelentésében, hogy a házon kivül álló személyektől az ellenök intézett sértő támadások miatt míg ily módokról a házszabályokban gondoskodva nincs, a sértés elleni elégtételnyerés minden módja el van zárva. Már tegnap Rohonczy Gedeon t. képviselő úr is említette és ez igaz, hogy soha még senki e ház tagjai által megsértve nem volt a nélkül, hogy a kért elégtételt meg ne kapta volna és t. ház éppen ez az oka annak, hogy a ház nem tért el eddigi gyakorlatától, mert nem látta szükségét annak az eltérésnek. S az, hogy a mentelmi bizottság most mégis a, szólásszabadsággal történt visszaélésről beszél, az nagy injuria nemcsak a dolog lényegében, de a formában is. Lényegben azért, mert egy eset sem volt, a mely jogot adna a bizottságnak erre; a formában azért, mert a mentelmi bizottság ezen ügy alkalmával mindent vizsgált, csak azt nem, hogy történt-e hát visszaélés ez esetben a szólásszabadsággal, (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) hogy volt-e tehát sértő abban, a mit Ugron Gábor mondott, hanem egyszerűen meg elégedett azzal, hogy Uselac százados azt sértésnek vette. (Igaz Úgy van! a bal-és szélső bololdalon.) És mit hoznak fel azok, a kik így gondolkoznak és így jártak el a saját felfogásuk éá a saját eljárásuk indokolására'? (Halljuk! Halljuk!) Azt hozzák fel, hogy a fiumei jelentés — a mely pedig nem valami indiseretio utján került a lapokba, mint a ternesi és somogyi főispánok levelei, (Úgy vanl a bal- és smeísőbalon.) hanem